Tizenkilencedik fejezet

336 22 10
                                    

[Sam szemszöge]

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

[Sam szemszöge]

Hajnali egy körül Nikkel felmentünk a szobájába. Egymás előtt változtunk át, mondhatjuk úgyis, hogy nem sokat aludtam azon az éjszakán. Reggel még teljesen sötét volt Nik szobájába. Mikor magam mellé nyúltam az ágy üres volt, de a szobát erősen lengte be Nik illata. Ahogy kezdtem magamhoz térni feltűnt, hogy a fürdőszobából vízcsobogást hallok. Mosolyogva indultam el a fürdőszoba felé. Nik a kádban ült, az ajkamba harapva néztem rá. Felém nézett, láttam a szemében a huncut csillogást, de az arcával nem mosolygott.

 Felém nézett, láttam a szemében a huncut csillogást, de az arcával nem mosolygott

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

– Jó reggelt drágám.

– Jó reggelt Nik. – Mosolyogva indultam el felé. Mögé léptem és elkezdtem masszírozni a vállait. Klaus jólesően sóhajtott fel. Én mosolyogva folytattam, Nik szinte elolvadt a kezeim között. Én ettől csak szélesebben mosolyogtam. Puszit adtam a füle mögé, majd elindultam az ajkaimmal lefelé a nyakára. Klaus morogva csúszott lentebb a kádban. Hirtelen berántott az ölébe. A kádból mindenhova folyt a víz, nevetve néztem rá.

– Sajnálom drága, de ellenállhatatlan vagy. – Sóhajtott a párom, ahogy megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam, majd hangosan nyögtem fel, mikor Nik belém hatolt. Ő csak mosolyogva nézett rám. A csípőmre vezette a kezét és elkezdte mozgatni. A vállaiba kapaszkodtam, Nik mosolyogva nézett rám. Egyre gyorsabban mozgatott, mosolyogva néztem rá, éreztem ahogy megváltozott a szem színem. Egy késztetést éreztem, hogy megharapjam Niket. Elfordultam és a kád másik felébe húzódtam.

– Sajnálom én... – Sóhajtva próbáltam lenyugtatni magam.

– Hé, hé. – Hallottam, hogy Nik közelebb bújt hozzám. – Tudom mit érzel. Hidd el én is így éreztem. – Csináld nyugodtan és kérlek ne fordulj el. Gyönyörű vagy, minden módon. – Mosolygott és az arcomat cirógatta. Lágyan megcsókolt, mohón viszonoztam. Nik újra átvette kissé a vezetést. Hátra hajtott fejjel nyögtem fel, mikor a megfelelő pontot találta el. Ez így ment egy ideig, Klaus a mellkasomat csókolgatta. Nyalogatta és harapdálta óvatosan. Morogva haraptam a bal vállára. A vére őrjítően finom volt, erősebben haraptam rá erősebben. Nik felnyögött és gyorsabban mozgatta a derekamat. Szorosan magához húzott, mikor mindketten elélveztünk. Pihegve válltam el a nyakától. Lenyalogattam a kiserkent vért, mikor megnéztem a vállát egy ezüst színű harapás volt rajta. Vidáman nyomtam rá egy puszit, mire Nik megborzongott.

Born to be a MikaelsonDonde viven las historias. Descúbrelo ahora