Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

1.rész

A csomagok közé az enyhe bosszúságomat is elteszem, hiszen nem kéne bosszankodnom, főleg egy ilyen út miatt. Igaz, hogy elterveztem a nyaram legutolsó részletét is, tele bulival és azzal, hogy teljesen máshol leszek, csak éppen itthon nem,attól még hálásnak is kéne lennem azért, mert eljutok nyaralni, teljesen ingyen. Igazából ez is csak apának köszönhető, ha nem kényszerítenék erre a munkára, el sem vinne minket. Persze, tudom, hogy a hálának kéne átjárnia, örülök is, csak jobban tetszene, ha nem terveztem volna már meg mindent. Teljesen beleéltem magam a nyaramba, erre egy idegen helyen kell feltalálnom magam, remélem lesz legalább egy valaki, aki hozzám hasonló korú és megértem azt, amit mondd. Felkapom a bőröndömet, hogy lesiessek a lépcsőn, a kocsiban mind a két szülőm rém vár, picit talán késlekedtem, ha szerencsénk van nem késsük le a gépet. Sose utaztam még repülőn és izgulok is. Ez a nagy izgulás hamar átcsap félelembe is, ahogy elfoglalom a helyemet a szüleim mögött, örültem volna annak, ha legalább egy olyan van itt, akit ismerek és bevallhatom neki, hogy félek, mert hiába nézek rémülettel teli szemekkel a légiutaskísérő hölgyre, ő nem fogja azt mondani, hogy akkor nem is száll fel a gép, mert én félek. Az ablakon nézek ki, még a földön vagyunk, sőt emberek is szállnak még fel, azért az nyugtató, hogy mások ekkora mosollyal veszik azt, hogy több méterre a biztos talaj fölött leszünk. 

-Anya, én nem maradhatok itthon? - hajolok az ülése közelébe. - Nem akarok levegőben meghalni. 

-Jisung, nem fogsz a levegőben meghalni. - nevet fel. - Ne butáskodj, légyszíves. Olvass, aludj, nézz ki az ablakon, tereld el a figyeled, minden rendben lesz.

Az ablakon való kinézés csak addig jó ötlet, amíg a földön vagyunk. Inkább lehúzom a kis napellenzőt, hogy ne is lássam, majd ha távolodunk. Olvasni nem tudok, mert nincs is könyvem, a telefonokat meg kikapcsoltatták velünk. Csak annyit tudok tenni, hogy az előttem lévő ülést bámulom addig, amíg el nem ájulok a félelemtől. 

-Félsz? - kérdezi az egyik srác, aki mellettem ül. - Az első repülésed? 

-Igen és nem akarok meghalni. Túl jól nézek ki ahhoz, hogy ilyen fiatalon érjen a halál. 

-Tudod, nem ismerlek, de szerintem vonzóbb lennél, ha nem beszélnél. Ha meg nem tudod befogni, segíthetek. Van akkora a mosdó itt. - dönti oldalra a fejét. - Egyébként ha felszálltuk sokkal jobb lesz kinézni az ablakon, tapasztalat. Legalábbis én nagyon szeretek nézelődni, akkor is ha nem igen látsz semmit. Nyugtató. 

Félve nyúlok a napellenző felé. Valahogy nem igazán szeretnék beszélni ezzel a sráccal, az előbb burkoltam mosdóra hívott, most vagy pénzt kérne a szolgáltatása cserébe vagy csak el akarta terelni a figyelmem, ami amúgy sikerült neki. Észre sem vettem, hogy felszálltunk, pedig éreztem, hogy rázkódik a gép, azt sem tudom mit csinálnak akkor. Sóhajtva fordulok az idegen felé, valahogy igaza volt, nem tudom neki megköszönni, mert fülhallgatóval a fülében alszik vagy legalábbis próbál. Főként furán nézek rá, mintsem érdeklődve. Ha csöndben van egészen aranyos, ahogy tovább nézegetem egyre irigyebb leszek az arcbőrére, és még tovább nézegetve kedvem támadt megérinteni a hullámos tincseit, nem létezik olyan ember, akinek ennyire jól állna egy ilyen haj, főleg, ha az fekete. Elfelejtettem megjegyezni a szeme színét. Szerintem érzi, hogy nem akarom elvenni róla a tekintetemet, mert az orrát megmozdítja és a szempillái is remegni kezdenek. 

-Ha a mosdós ajánlatot fontolgatod, vicceltem. Nem szeretnék tőled semmit sem. - nyitja ki egyik szemét. - Addig sem sírtál, legalább sikerült ez a terv. De Jisung, hagyj aludni.

-Honnan veszed, hogy ez a nevem? 

Egészen értetlenül nézem a pimasz mosolyát, ami miatt kedvem támadt hirtelen pofán vágni. Ha valami kukkoló mellé kerültem önként ugrok ki ebből a gépből és nem fog érdekelni, hogy mennyire félek a magasban. Inkább az, minthogy egy esetleges zaklató mellé kerüljek az első repülő utamon.

-Hallottam, ahogy ezt mondta anyukád. - von vállat. - De ezek szerint eltaláltam és nem kevert össze senkivel sem. 

-Jó, a te neved mi? - vonom fel a szemöldökömet. 

-Hagyj Aludni. Becenevem a Ne Bámulj. 

-Kezdelek nagyon utálni téged. - fintorgok. - Hiába nézel ki jól, ha ennyire elviselhetetlen vagy.

-Szóval bejövök neked. - ezt egy szóval sem mondtam. - Elgondolkodtál az ajánlaton? 

Szememet forgatva kapom el róla a tekintetemet és aktivizálom a telefonomat, hogy el tudja terelni a figyelmemet erről a lényről itt mellettem. Egészen vonzó ajánlat lenne álmában megölni az egyik párnával, szerencsére csak ezen a repülőn kell megtűrnöm őt. Még, hogy én nézem őt, a francokat! Most érzem, hogy ő néz engem és szinte látom az idegesítő mosolyt az arcán, amivel az előbb is megajándékozott. Könyörgöm, csak hadd szálljak le innen végre.

Öhm hello. 👉🏻👈🏻
Kicsit késő van, amikor ezt kiteszem de nem akarom sokáig húzni, mivel ezt egy nyári könyvnek terveztem, annak meg lassan vége. Lehet meg fogok bánni, hogy megint egyszerre kettő könyvet írok, de nem baj.
Remélem tetszeni fog nektek. 🫰🏻 ❤️