Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

18.rész

Kétség sem fér hozzá, hogy elment az eszem. Minho ért ahhoz, hogy miképp fordítsa fel az életemet, az egész érzéseimet felforgatja, remélhetem azt, hogy nem érzi mennyire hevesen ver a szívem, még a gyomrom is bukfenceket vet. Teljességgel elgyengültem tőle és az így is zavaros érzéseim csak jobban összezavarnak engem, sajnos nem utálom őt annyira, mint amennyire csak szeretném, sőt kezdem egészen megkedvelni őt. Érzéseimet iránta olyan, mint az út, mely ketté ágazik, csak nekem valahogy nincs választásom őt illetően, mindig ingázok a kettő között, egyszerűen csak nincs olyan, hogy egy valamit érezzek iránta. Most valahogy jobban ledöntenek a lábamról, mint máskor, pedig ennyire gyengéden még nem csókolt meg senki, főleg nem egy ajtóban. Lehet az én eddigi kapcsolataim voltak halálra ítélve már eleve, de soha senki nem éreztettem eddig velem azt, hogy jó érzés velem lenni, mióta itt vagyunk az ajtó előtt csak azt érzem, valami különleges van bennem, szokatlan mód tudja ezt elérni nálam. Enyhe csalódottsággal hagyom, hogy elváljon az ajkaimtól, valahogy már most rossz, hogy nem érzem csókját, pedig ez egy logikus lépés tőle, hiszen még mindig a folyosó előtti ajtónál vagyunk.

-Szerintem... - suttogja ajkaimra minél halkabban. - jobb lenne, ha bemennénk.

-Lehet.

Félreállok az útból, hogy ki tudja zárni az ajtót, gyorsan ragad kézen, majd be is húz maga után, az előbbi kedvessége útközben semmissé lett, mert olyan hévvel rántott be, kishíján átestem az ajtaján. Derekamat megragadja, ahogy újra az ajkaimat veszi célul, nagyon szeretheti az ajtókat, mert egyszerűen lök neki. Azt hiszem nem csak én vívok a bennem lévő kettőséggel, hatalmas csata zajlhat benne is, teljesen határozottan szegez az ajtóhoz, mégis olyan óvatosan lehel csókokat ajkaimra, hogy szédülök is tőle. Egy ilyen csók, amelytől ilyen szinten felforrósodik a bőröm, annyira bensőséges, akaratlanul is kihagy egy ütemet a szívem és kifejezetten vágyom arra, hogy több ilyet kapjak tőle. Lassan jobban szükségem lesz az ajkaira, mint a levegőmre. Csak egy picit lököm meg mellkasát, éreztetni akarom vele, innen akár el is mehetnénk, mivel ez az egész lakás pont ugyanúgy néz ki, mint a mieink, ezért annyira vezetnie sem kell a szobájáig. Fogalmam sincs, hogy mit művelünk, az előbb még vérig sértve éreztem magam, amiért azt hittem, másra hajt, nem pedig rám, most meg hagyom neki, hogy az ágyára döntsön. Fejem mellett támasztja meg kezeit, nem csókol meg, csak a szemembe vezeti tekintetét, eddig is nagyon szépnek találtam a szemeit, de most más. Sötétebb, mégis van benne egy kis csillogás, mintha most nézne rám először, szinte biztos vagyok, látja, hogy teljesen vörös vagyok, még a szememet is behunyom, mikor arcomon simít végig.

-Jisung. - végig szalad rajtam a hideg, egy nevet annyi módon lehet kiejteni, mégis hogyan képes elérni azt, hogy megborzongjak emiatt? - Utálsz még?

-Igen, szóval csókolj még. - húzom végig ujjaimat száján. - Kérlek.

Az ember, pontosabban annak érzései annyira kiszámíthatatlan módon működnek. Egyik pillanatról a másikra változnak meg, vágyat keltenek, még hozzá szép lassan, amiről még csak tudomást sem szerez az ember, emiatt amikor eljön a pillanat és a személy, aki ezt kiszabadítja, megvazar. Olyan nagy titokban őriztem magam előtt a vágyat, amit Minho iránt érzek, hogy most megijeszt. Félek tőle, mégis minden egyes csókjával úgy érzem, nekem jelenleg itt a helyem. Hajába túrva húzom magamhoz közelebb, szükségem van arra, hogy érezzem, itt van. Oldalra döntöm a fejemet, amint a csókjaival elhalad a fülem mögötti területre, úgy érzem teljesen figyelt rám, amikor ezeket a dolgokat megosztottam vele. Kezemet végig vezetem gerince vonalán, áldom a helyzetet, hogy még csak egy pólóval sem kell babrálnom. Derekán állnak meg az ujjaim, gyengéden húzom végig körmömet a bőrén, miközben közelebb húzom magamhoz, még combomat is felhúzom, hogy értse a tökéletes célzásomat. Még magamat is meglepem, amikor felsóhajtok, pedig csak az oldalamon simít végig, tényleg szereti húzni az agyamat, lassan kezdi el mozgatni csípőjét, arra késztetve engem, lábamat átvessem derekán, ami elég nehéz, tekintve arra, hogy a nadrág, ami rajtam van még mindig vizes. Túl gyorsan adtam át magam ennek a pillanatnak, de már nincs mit tenni m, egyszerűen hagyom, hogy csókjaival lejjebb haladjon, egészen mellkasomig. Túlságosan is gonosz vigyor ez, amivel néz engem, szemeiben is megcsillanni látszik valami egészen új. Hátra vetem a fejemet, amint nyelve találkozik mellbimbómmal, hátamat automatikusan domborítom, még a hajába is túrok, hogy közelebb tudjam magamhoz. Fogalmam sincs mennyire vékonyak itt a falak, emiatt harapok ajkamra, mikor megszívja az érzékeny területet, még a végén a szüleim rájönnek, hogy hova tűntem. Visszahúzom magamhoz egy gyors csókra, hihetetlen, hogy ennyire tud hiányozni valami, pedig a szobából még csak ki sem tette a lábát.