Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

8.rész

A víz hideg, én pedig még mindig meleg, szóval nem róható fel az nekem, hogy néha rápillantok Minhora. Bár nem tudom mit várok el magamtól, vajon mit láthatok ilyen sötétében, de azért jó érzés nézegetni néhány ritka pillanatban. Nem merek túlzottan bemenni a vízbe, meghalni még nem terveztem. Óvatosan lépkedek a homokban, próbálva megszokni, hogy nyár ellenére akkor is hideg ez a víz, a mellettem lévő meg már szinte fekszik benne, nem tudom hogyan csinálja, de nekem ez lehetetlen mutatványnak bizonyul. Villámokat szóró tekintettel nézek rá, mikor megérzem felsőtestemen a vizet, jobban összehúzom magam, jelezve neki, nem mindenkinek megy ez ennyire könnyen. Mosolyogva áll fel a vízben, majd felém nyújtja a kezét, amibe vonakodva csapok bele, ebben a másodpercben követtem el egy nagy hibát, könnyen rúgja ki alólam a lábam, hogy végre én is a vízbe kössek ki. Összevont szemöldökkel nézek rá, próbálva felébredni a döbbenetemből, amit ő csak nevetve néz végig.

-Megérdemelnéd, hogy a vízbe fojtsalak. - locsol le vízzel. - Ez hideg. Túlságosan is rossz ötlet volt ide bejönni.

-Pedig önként és boldogan hagytad, hogy vetkőztesselek, akkor úgy tűnt élvezed. - dönti oldalra fejét. - Azóta már ki is szerettél belőlem? Elég csak egy kis víz és el is múlik a varázs, hihetetlen vagy, talán innod kéne még egy kicsit.

-Ki mondta, hogy egyáltalán szerettelek? - vágom rá dühösen. - Ha bárhogy utaltam erre, gyenge pillanatomat élhettem. Vagy éppen tényleg túl sokat ittam.

-Szóval, amikor a sötét utcán csak úgy bújtál hozzám, gyenge pillanatodat élted? - vonja fel szemöldökét. - Ne érts félre, élveztem, de nagyon összezavarsz, drágám. Nem tudom eldönteni, hogy nehezen adod magad vagy éppen könnyen.

-Tényleg nagyon utállak.

-Nálad ez a szeretlek? Mert akkor én is nagyon utállak téged. - szélesedik ki a mosolya.

Szem forgatva nézek rá, egy apró mosollyal. Nem is akarok vigyorogni, de ezt valahogy az arcomról nem tudom levakarni, bármennyire is nagyon szeretném, akarnám utálni őt, főleg az ilyen szokatlan dolgai miatt, mégis valami miatt képtelenség. Mosolyom sokkal jobban kiszélesedik, mikor egy túlontúl helyes srác jön el mellettünk és legyen bármilyen sötét, én szentül meg vagyok győződve arról, hogy ez az a pali, akit a medencénél láttam még reggel. Érzem abból, ahogy rám néz, pontosan ebbel a pillanatan felejtem el a másik létezését is, több dolog miatt. Egyrészt azért, mert elég csúnyán néz rám, amiért ennyire szemezek egy teljesen idegen fiúval, másrészt azért, mert egy kicsit sem vonzódik a srácokról. Ez a srác pedig elég feltűnően jelzi azt, hogy bejövök neki, még felénk is jön, aminek hatására sokkal boldogabb vagyok, messzebb csúszok Minhotól, hogy fel tudjak kelni a helyemről, már ha hagyja azt, hogy felkeljek mellőle.

-Engedj el. - suttogom neki. - Egy túl helyes srác jön erre.

-Össze akarsz vele jönni? - kérdezi elképedve. - Amikro itt vagyok?

-Egyszer igen, határozottan akarom őt. - bólogatok hevesen. - Még akkor is, ha nem beszéli a nyelvet.

-Igazából, de.

Enyhén sokkolva nézek fel, észre sem vettem azt, hogy itt van mellettem. Az meg duplán ciki, amiért még érti is azt, amit mondunk. Vöröslő fejjel nézek a srácra, nagyon kellemetlen egy helyzet, de szerencsére van olyan este már, hogy ne vegye észre, éppen paradicsom színem van. Mosolyogva néz rám, ahogy ő is leül a vízbe közénk, Minho összevont szemöldökkel méregetni őt, amit nem is értek. Így legalább nem tud beszólogatni.

-Nagymamám Yangsanban lakik.

Ha nem is a kinézete miatt esik szerelembe valaki azonnal, akkor ebbe a cuki akcentusba. Egyre jobban szeretném azt az egy estét vagy többet, esetleg több hónapot, évet. Őszintén kibékülnék ezzel a helyzettel. Látom barátomon, aki egyben ellenségem, hogy nincs kedvére az, hogy a másik is itt van körünkben, de nem kifejezetten érdekel.

-És, ha azt mondom, hogy randin vagyunk?

-Mi? - fordulok Minho felé. - Nem vagyunk, tényleg nem. Alig ismerem és amúgy is idegesítő.

-Te vagy egyre idegesítőbb, Jisung drágám.

-Most komolyan, van köztetek valami? - kérdezi a másik srác. - Mert akkor..

-Nincs. - vágok egyből szavába. - Az ég világon nincs semmi köztem és közte. Maximum valami fura gyűlölet. Amúgy is, ha bármit is érznék ezen kívül rajta, nem mennék sokra, semmi melegség nincs benne.

Szinte lyukat éget a hátamba Minho, ahogy rám néz. Nem tudom, hogy azt ellenzi ennyire, hogy ez a másik, helyes pali is itt legyen vagy azt, higy így nem tudom folyamatosan szivatni engem. Kissé értetlenül nézem végig, ahogy felkel mellőlem és a part felé veszi az irányt. Egyszerűen ez a személy kiismerhetetlen. Csak pár másodpercig tudok rajta agyalni, elvonja a figyelmemet az idegen beszéde. Majd valamikor később kiengesztelem Minhot is.