Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

12.rész

Az embernek miért olyan jó érzés annak a kezét fogni, akit szeret? Pontosan azért, mert szereti. Miért olyan jó érzés annak a csókjával eggyé válni, akit szeret? Szintén azért, mert szereti. Én még csak nem is kedvelem Minhot, mégsem szeretnék elszakadni az ajkaitól. Ez az egész kicsit olyan érzés, mint amikor nagyon utálok valamit, de hirtelen rátalálok a jó oldalára is, maga a személyt utálom, mégis a csókjai most is elérik, hogy vállaiba kapszkodjak, hogy ne essek össze a gyenge térdeim miatt. Egyszer már gondoltam arra, hogy Minho ajkainak a formája pont olyan, ami illik az enyémhez, igazam volt, de nem tetszik ez az igazság. Nem passzolhat ennyire valami, ha őt nem bírom. Belepusztulok ebbe a kettőségbe, el akarom taszítani magamtól és itt hagyni, ugyanakkor még jobban magamhoz akarom húzni. De az is lehet, akkor semmisülök meg, ha el kell váljak tőle. Mivel nem akarok belerokkanni hevességé muszáj eltolnom magamtól, hogy levegő után kapják. Jézus, még levegőt is elfelejtek venni.

Csak fel pillanatig muszáj az ajkaira néznem. Pirosak és vonzanak magukhoz. Ebből csak az zökkent ki, ahogy mosolyra húzza őket, túl jól ismerem ezt a mosolyt, eddig mindig csak akkor csinálta ezt, ha valami pimasz dolga járt a fejében. Nem túl jó dolog ez most arra nézve, hogy egy liftben vagyunk. Az még rosszabb, hogy az ajtaja ki is nyílik, így muszáj kilépnünk rajta. Teljesen csendesen megyünk még egy emelettel feljebb, mivel nálam van a kulcs, a mi lakásunkhoz megyünk. Picit reméltem, hogy egyedül tudok lenni és átértékelhetem az elmúlt perceket. Így még mindig fenyeget annak veszélye, hogy egymásnak esünk. Pontosabban Minho nekem, mindig ő kezdeményezte eddig a csókokat.

-Ezentúl a szádat csak csókokea fogod használni? - követ a szobámba. - Vagy egészen másra, ha már ide hoztál.

-Nem hoztalak, jöttél magadtól is, Minho. - sóhajtom. - Nem szeretnék veled beszélni, még csak meg sem akarlak csókolni. Újra legalábbis. - hazugság, igazából meg akarom, mert valahogy jól csinálja. Ő is így vélekedhet rólam? - Köcsögök vagy, hazudtál nekem.

-Ez miért akkora nagy szám? - telepszik le az ágyamra, miután szétdobálta a cipőit. - Te is hazudtál arról, hogy utálsz, de kétszer is a számra tapadtál.

-Tényleg utállak. Főleg azt, hogy hazudsz, minek kellett hazudni? Mert majd jó lesz szórakozni velem? - csapok combomra. - Vagy esetleg összebeszéltél azzal a sráccal a partról? Akkor ennyiből mondd csak meg neki, hogy lekaptál már te is, utána jót tudtok nevetni rajtam, amiért először egy foglalt pasival akartam kavarni, utána meg egy olyat csókoltam meg, akire azt hittem heteró. De jó téma leszek.

Nem tudom mi zavar jobban ebben a dologban. Az, hogy Minho csókjai túlságosan is a hatalnukba kerítenek, esetleg az, hogy pont ő az a személy, aki ilyen felejthetetlen csókot produkál vagy az, lehet csak egy hülye vicc vagyok. Bármennyire is akarok szórakozni a nyáron, egy szerelmi csalódásnak sem akarok áldozatául esni. Szerencsére messze vagyok még tőle.

-Élénk a fantáziád, Jisung drágám. - támasztja meg magát az ágyamon. - Nem akarok belőled viccet csinálni, komolyan mondom, hogy amikor a reptéren mosdóra hívtalak, csak félig volt vicc. - ez egy bók akart lenni? El ne legyek ragadtatva. - Ha nem lennék tök meleg, akkor is azt mondanám, hogy baromi helyes vagy és a segged innen nézve olyan, mint amit szívesen megfogdosnék.

-Túl őszinte vagy, te tahó!

-Te mondtad, hogy ne hazudjak. - fordítja a plafon felé a fejét. - Nem nagy cucc, hogy hazudtam neked, még akkor is, ha tudom, minimum olyan meleg vagy, mint a nyáron az aszfalt. A szüleimnek is hazudok erről. Régebben magamnak is hazudtam. Ez... Egy olyan dolog, amiről lehet hazudni.

-Én sose hazudtam erről. - vonok vállát. - Csupán csak titkoltam addig, amíg bátorságom nem lett elmondani anyuéknak. - ülök le mellé. - Szüleid nem is tudják?

-Nem, szerintük úgyis csak hülyeség ez az egész, amit mindenki kinő majd egyszer. - sóhajtja. - Nem látom értelmét addig elmondani nekik, amíg el nem költözök tőlük, akkor könnyebb lesz elviselni az utálatukat. De az sok idő. Vagy addig, amíg bele nem szeretek valakibe, úgy igazán.... Szóval, Jisung drágám. Segítenél abban, hogy előbb el tudjam mondani anyuéknak, hogy totál meleg vagyok? - nevet fel.

-Menthetetlen vagy. - forgatom szemeimet. - Segítek valami filmet választani, amíg nem jön meg a kajánk. Feltéve akkor, ha nem kapsz le.

-Nem ígérhetek semmit sem. - csúszik arrébb, hogy mellé tudjak feküdni. - Messze van még a nap vége. Meg a nyáré is, figyeld meg, előbb el fogom mondani anyuéknak ezt az egészet, minthogy elköltözök. Megérdemled, hogy felvállaljalak. - lök vállon, mire felvont szemöldökkel nézek rá. - Vicc volt, ez tényleg csak vicc volt. Ne nézz így.

Sóhajtva fordulok a telefonom irányába. Néha tényleg nagyon gyűlölöm, de amikor ilyen velem, kevésbé akarom kinyírni. Sőt, egészen jó elbeszélgetni vele, csak ne rontaná el az ilyen beszólásaival. Szinte biztos vagyok benne, maximum csak olyan haverok leszünk, akik elviselik a másikat, semmi több.