Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

9.rész

Minho elment és engem itt hagyott ezzel a csávóval, akinek szerintem elfelejtettem a nevét is. Mondjuk, amint kiértünk a partra a nyelve sokkal jobban lekötött, mint az, hogy ki az és hogyan hívják. Szerintem teljesen igazam van akkor, ha azt mondom, teljesen megtette a hatását az a pia, mert ahogy jobban telik az idő, egyre jobban találom vonzónak a srácot és lököm magam karjai közé, hagyva azt, hogy a keze ott legyen, ahol csak akarja. Egy tengerparton. Még csak az sem érdekel, hogy szinte nyilvánosság előtt vagyunk, bár senki nem látna minket, mivel elég sötét van ahhoz. Nehezen szakadok el a nevét nem tudom sráctól, mivel azért a parton nem akarom az egész procedúrát lezavarni és szerencsére ezzel ő is így van. Bár az, ahogy a seggemet fogdossa másról árulkodik, de én nem vagyok hajlandó engedni ebből az egészből. Vagy talán mégis. Derekamnál fogva húz újra magához, hogy megcsókoljon, a strand terület egy olyan részére húz, ahol még annyian sincsenek, mint a part kellős közepén, így már sokkal jobban el tudom magamat engedni. Élvezni tudom azt, ahogy a fának dönt, miközben a nyakamat veszi célul, kezeit pedig még mindig fenekemen tartja. Tudtam volna, hogy ennyire oda van érte a nadrágomat nem húztam volna vissza. Felnyögök, amikor ágyékát nekem nyomja, még engem is meglep, úgy látszik az alkohol tényleg kezdi megtenni a hatását, lehet nem kellett volna az összeset meginnom.

-Szerintem rezeg a farkad. - tolom el magamtól. - Vagy valami a zsebedben.

-Csak a telefonom. - dobja le a homokba az eszközt. - Mondanám, hogy menjünk fel hozzánk, de...

-Jó itt is. - húzom magamhoz közelebb.

Nagyobb terpeszbe rakom a lábamat, mivel térdét minden figyelmeztetés nélkül nyomja be közéjük. Tudtam, hogy lesz részem elég érdekes együttlétben is, na de hogy ennyire gyorsan sorra kerül arra nem számítottam. Nagyon próbálom élvezni azt amit éppen művel velem, de valahogy mindig elkalandozik a gondolatom és az sem segít, hogy látom, amint a telefonja folyamatosan villog a hívások miatt. Az a valaki nagyon kitartó. Hunyorogva vetem a pillantásom a telefon felé, nem vagyok benne biztos, de mintha a "drágám" szó villogna rajta. Összevont szemöldökkel gondolkodom el, hogy milyen esetekben szokás adni ezt a becenevet és amint rájövök, egyből eltolom magamtól hitetlenkedve.

-Neked van valakid? - kérdezem elképedve. - Mert a drágád hív.

-Itt? Itt nincs. - rázza a fejét, mintha így nem lenne elég súlyos a dolog.

A düh miatt és az alkohol befolyásoltsága miatt is, felkapom a telefonját a földről, hogy fel tudjam venni. Nem hiszem el, hogy ennek a srácnak van valakije és egy fánál akart lefeküdni velem. Nem hiszem el, hogy majdnem egy fa mellett dugtam, soha többé nem szabad innom, mert a végén a következő helyszín a szüleim ágya lesz. Még a gondolata is taszító.

-A te drágád éppen egy fánál akart meghúzni, szóval átgondolnám a kapcsolatotokat. - hadarom mielőtt a másik kezébe nyomnám a telefont.

Nem figyelek arra, hogy mit kiabál utánam és arra sem, miképp próbálja megmagyarázni a dolgokat. Csak megkeresem a pólómat, hogy magamra tudjam venni, nem kellett volna hagynom Minhonak, hogy elmenjen, már csak azért sem, mert nagyon nehéz vissza találni spiccesen a szálláshoz. Csupán csak akkor tudok nyugalmat erőltetni magamra, amikor meglátom az épület tetjét és az erkélyünket. A mellette lévőn pedig egy srác áll, aki feltehetőleg az én drága barátom, így csak felemelem a kezemet, hogy integetni tudjak. Egyből ellöki magát a korláttól, remélem azért, hogy felvigyem, mert még hányingerem is lett ettől a sok eseménytől, ami az elmúlt percekben történt. Még mindig nehezen hiszem el, hogy olyannal kavartam, aki jár valakivel. Egy igazi seggfej. Az első lépcsőfordulóban ütközöm neki. látszólag nagyon sietett lefelé, mert még csak cipő sincs rajta. Mosolyogva karolom át, ugyan nem tudom, hogy egy esetlen ölelés akart ez lenni vagy csak megkopaszodtam, mert picit úgy érzem, mintha kezdene forogni minden körülöttem. Vagy talán én forgom körbe.

-Szerintem te részeg vagy. - dünnyögi unottan. - Képes voltál a nyaralásod első napján egy idegennel hancúrozni, részegen. Ügyes vagy, Jisung, már csak néhány lépés kell ahhoz, hogy valami nemi betegséged legyen. Utána majd én adom át a kitüntetést, miért nem dugod végig a fél várost? Akkor tuti lenne valami bajod, ahelyett, hogy valaki teljesen normálissal lennél, aki még csak meg sem akar csókolni, mert részeg vagy. És, ha részeg vagy, nem is tudod mit akarsz. Miért nem vagy képes gondolkodni?

-Most miért haragszol rám? - húzom magamhoz közelebb. - Nincs semmi betegségem és még csak nem is csináltam semmit senkivel sem. Van valakije, mekkora egy seggfej már! Ki az, aki ilyet csinál?

Sóhajtva hagyom, hogy megragadja a derekamat. Most még csak az sem érdekel, hogy másnap cikizni fog, legalább biztonságban érzem magam azért, mert mellettem van, így nem borulok vissza a lépcsőn. Hallom, hogy valamit motyog az orra alatt, de nem tudom, pontosan mit. Úgy érzem, most kezdődött el a barátságunk úgy igazán, már csak az kell, hogy végig rókázzam a szobáját, az igazán megpecsételi az alapokat.

-Minho, nem hoztam kulcsot.

-Engem büntet az élet veled. - morogja. - Esküszöm a csap alá dugom a fejed, amint beérünk. Hogyan magyarázzam meg majd a szüleimnek, hogy mit keres egy részeg pasi az ágyamban? - kérdezi felvont szemöldökkel, miközben az ajtót nyitja ki. - Nem kedvellek, Jisung. Így tényleg nem.

Mosolyogva tolom el magam a faltól, hogy a nyaka köré fonhassam a karomat, meg akarom ölelni. Ehhez a gyerekhez tényleg sokat kell inni és akkor ilyen kis cuki feje lesz, mint most. Szem forgatva tol beljebb a lakásban, én pedig nem vagyok hajlandó elengedni, így csak tehetlenül taszít be a szobájába. Ha már az ő ágyában kell aludnom, úgyis közel lesz hozzám, akkor már mindegy miért. Azért, mert nincs más hely vagy azért, mert folyamatosan ölelem őt, ugyanaz a kettő.

-Engedj el. - támasztja meg kezeit fejem mellett. - Meg foglak fejelni, esküszöm. Vagy csap alá duglak, le is öntelek vízzel, ha kell.

-Bocsánat. - ejtem le kezeimet mellém.

Szerintem ahogy engem néz az sajnálkozás. Nem is tudtam, hogy az tud ennyire vonzó lenni, automatikusan pillantok le ajkaira, az enyémeimen még mindig érzem a csókokat így oda tudom képzelni, hogy miatta volt az. Nem tudom megmondani, de jelen pillanatban meg szeretném csókolni, ugyanakkor szívesen pofoznám is fel, amiért egyik kezével az arcomat simogatja. Még közelebb is hajol hozzám, nem elég, hogy nyár van és meleg az idő, még el is éri nálam, hogy kimelegedjem attól, ahogy sötét tekintetét rám veti.

-Te most meg fogsz csókolni? - kérdezem.

-Nem csókollak meg. - húzza el kezeit. - Részeg vagy, és, ha részeg vagy, nem is tudod mit akarsz.

Mintha ezek a szavak ismerősek lennének csak tudnám honnan. Úgy néz ki a ma esti kalandokat el kell engednem. És Minhot is, mert egy határozott mozdulattal löki el magát, így már nincs felettem, sokkal inkább mellettem foglal helyet. Azt hiszem tudom mit akarok, jelenleg nagyon meg akarom csókolni, mert az ajkainak olyan íve van, amit mindenki szívesen érezne. Még akkor is, ha ilyen sok hülyeséget mond velük, vonzóak maradnak. Nem szabad többet innom, túlságosan is vonzónak találom akkor őt.

Itt szinte már fájdalmasan régen volt rész 😦
De ígérem itt is igyekezni fogok, tekintve arra, hogy egy nyári könyvnek indult és lassan már szeptember közepe van. 😥 Picit a suli mellett nehéz írni, így nem ígérem azt, hogy sokkal rendszeresebben lesznek részek, de újra nem szeretnék ennyit várni kettő rész között. 🥰