Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

6.rész

Sajnos anya nem mutat arra szándékot, hogy vissza szeretne jönni és esetleg beengedni a lakásba, ahol külön lehetek Minhotól, olyan messze, amennyire csak tudok, majd hosszas monológ formájába mondjam el barátaimnak mennyire utálom őt. Ez pontosan tökéletes lenne arra, hogy túltegyem magam azon, hogy be akarom vallani magamnak, annyira nem is borzasztó ez a srác. Még akkor sem, ha a padlón kell feküdjek, mert ő elfoglalta az egész kanapét és még nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rá feküdjek. Sőt még ennek a gondolatát is ki akarom verni a fejemből, mivel elég világosan megmondta, hogy nem kedveli a fiúkat. Komolyan mondom mindig a leghelyesebb srácok heterok, még egy ok, amiért távol akarom magamtól tartani őt. Bár ez jelen helyzetben kivitelezhetetlen, mert nem szeretnék a folyosón várakozni és unatkozni. A semminél még ő is jobb társaságnak bizonyul, kezdek tényleg nagyon elkeseredni, ha már ezt hiszem róla. Mindig észreveszem, hogy magamban folyamatosan mérlegelem a helyzetet, vajon utálnom kéne vagy kedvelnem. Ha nem szólal meg, akkor valóban vonzó, néha még akkor is, ha beszél, viszont a rossz tulajdonsága mellé, miszerint idegesítő az is társul, hogy nem meleg. Az pedig egy nagy akadály még akkor is, hja beismerem magamnak, hogy tud ó jó srác is lenni.

-Mondd csak, Jisung drágám. - könyököl fel hirtelen. Hihetetlen, hogy én elgondolkodtam azon, hogy nekem ő még tetszhet is, valami nagy baj van velem. - Ha barátok vagyunk, nem kéne jobban megismerni a másikat? Annyit tudok rólad, hogy Jisung a neved és könnyű felidegesíteni.

-Már ez is bőven sok, amit tudsz. - pislogok nagyokat. - Ennyire unatkozol? - kérdezi, mire csak bólogat. - Mégis mit akarsz tudni?

-Meleg vagy?

Ennyi, nem csak idegesítő még hülye is. Értetlenül ülök fel, nem hiszem el, hogy tényleg ilyet kérdez, de a nézése azt árulja el nekem, hogy teljesen komoly a kérdése. Bár ezt már nem értem, hogy ehhez mi köze van ahhoz, hogy valamilyen furcsa módon összebarátkozzunk. Ha azt fogja közölni, emiatt nem beszélgethetünk tényleg kiugrom az ablakon, már csak az kell, hogy utáljon és idegesítsen egyszerre. Hamar pokol lenne ez a nyaralás.

-Aha. - válaszlom még mindig elképedve. - Ha nem lett volna egyértelmű abból, hogy idegesítettél, amikor próbáltam felszedni egy srácot. Szinte az orrod előtt.

-Jó, valahol el kell kezdeni az ismerkedést. - ül fel ő is, hogy mellé tudjak ülni. - Tipikus baráti beszélgetés. - szerintem sose voltak barátai. - Milyen pasik jönnek be? Azon kívül, hogy a kigyúrt állatok, mint az a srác.

-Te rosszabb vagy, mint anya, amikor elmondtam nekik. - fintorgok. - Oké, annyira nem ő sokkal többet akart tudni, ciki volt. - rázom a fejemet. - És az a srác nem volt kigyúrt állat, igazából olyan volt mint te.

-Ezt sértés?

-Nem, nem tudom. - mosolygok. - Fogalmam sincs milyen srácok jönnek be, ne legyen legyen seggfej és ennyi. Meg ne legyen idegesítő, mint te. Akkor már főnyeremény.

Még én magam sem hiszem el, hogy már lassan két perce így beszélgetünk anélkül, hogy ki akarnám nyírni vagy, hogy idegesítene. Lehetséges, hogy túl gyorsan akartam elvetni annak a gondolatát, miszerint barátok is lehetünk. De az soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy megzavarta azt, hogy felszedjem azt a srácot, ő jól nézett ki és valószínűleg beszélni sem tudott volna velem, amiért még csak nem is kellett volna aggódnom, azon, hogy idegesítő lesz. Miért van az, hogy amikor eldöntöm magamban, most éppen nem tetszik, csinál valami olyasmit, amitől megváltozik a véleményem? Nehéz az a helyzet, amikor valaki az eseteim közé tartozik és mégsem tudom kedvelni valami miatt.

-Neked milyen lányok tetszenek?

-Öhm... - vonja fel szemöldökét. - A... szépek?

-Mi van? - értetlenkedem. - A szépek? Mégis neked mi számít szépnek? Csomó szép lányt látok naponta, mégsem leszek hetero tőlük.

-Hát, az... aki... szép. Tudod, ha ránézel és azt mondod; azta ő igazán szép. Ilyen... lányok tetszenek.

-Nem sok barátnőd lehetett eddig, ugye? - veregetem vállon. - Itt az idő, hogy szerezz egyet, ők valószínűleg nem értik, amit mondasz, szóval már félig nyert ügyed van, ha nem viselkedsz cikin.

-Sok kapcsolatom volt, csak szólók. - forgatja szemeit. - Te nem tudtad felszedni azt a srácot. Akkor ki itt a szerencsétlen kapcsolatok terén?

-Nekem is volt már kapcsolatom és azért nem tudtam felszedni, mert megzavartál.

Azt hiszem mi nem tudunk öt percnél tovább beszélgetni, mert abból ilyen kisebb veszekedések lesznek. Ennyiből már tudom, hogy eleve halálra van ítélve. Sóhajtva ülök távolabb tőle és már megint mérlegelem a helyzetet, ezt az egész szituáció olyan vele, mint egy libikóka, egyszer fent, egyszer lent. Néha kedvelem, máskor megfojtanám, sőt van amikor egy időben mind a kettő.

-Úgy érzem le kéne nyugodnod. - mutogat. - Túl gyorsan leszel ideges.

-Ez... igaz. - értek vele egyet legnagyobb sajnálatomra. - De ez a te hibád, te vagy olyan, aki könnyen felidegesíti az embereket.

-Nem csináltam semmit. - már megint kezd idegesíteni. - Jó, mind a ketten nyugodjunk meg. Az előbb még jól el is beszélgettünk, sikerülni fog ez.

-Úgy érzed?

-Aha. - válaszolja határozottan. - Este menjünk el valahova, elég nagy ez a hely. - veti fel az ötletet. - Most meleg van és nappal nem merlek felvállani.

-Tudod, én igent akartam mondani rá. - kelek fel a helyemről . - De így nem hiszem. Csak, ha nagyon sötét lesz, ciki, ha veled látnak.

Mivel végre hallom, hogy anya a szemközti ajtóval babrál valamit, elkezdek kifelé sétálni. Az is lehet, egyik szülőn sem az és most törnek be hozzánk, de az is jobb, mint itt maradni vele, csak jussak be a szobámba.

-Akkor randi, drágám.

Felhorkantok a kijelentésén. Még csak akkor sem mennék vele randira, ha ő lenne az utolsó személy a földön, de ez jelenleg csak azért, mert egy kicsit sem tetszenek neki a fiúk. Miért vonzom b ennyire az ilyen srácokat? Valamiért bízok a tengerpart erejében és abban, hogy nem fogom eltenni láb alól, valami furcsa és... semmi ez csak simán egy furcsa barátság kezdete. Vagy nevezzük bárminek is ezt, ami jelenleg zajlik körülöttünk.