Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

13.rész

Igazából nem találtunk semmi filmet. Semmi sorozatot sem. És még csak egy videót sem, amit tudnánk nézni, amíg meg nem érkezik a kaja. Őszintén nincs semmi, amit nézni tudnánk, mert az éhség mindent unalmassá tesz. Ezért csak ülünk az ágyon és csendben vagyunk. Fura, hogy itt a némaság nem kínos, ami nagyon fura, mivel egy árva szót sem mondd, csak a nézése valamit elárul nekem, hogy mit? Azt nem tudnám pontosan megfogalmazni, arra késztet, hogy hagyjam, addig nézzen engem, amíg jól esik neki és beszéljen annyit a tekintetével, amennyit csak tud. Egy pillantás sok mindenre képes, Minhoé még többre, bezárja minden érzelmeimet iránta egy olyan helyre, ahol nem tudnak maguknak utat törni, csak abban az esetben, ha azok a szeretet nagyságával vetekszenek, minimum annyit elérnek, hogy kedveljem. Félek bevallani magamnak, hogy két pillantás is elég ahhoz, hogy döntő pillanathoz érjünk rövid ismeretségünk során. Mintha választást kínálna, vagy érzek folyamatos kettőséget iránta vagy eldobom a negatív gondolataimat és teret adok annak, hogy a pozitívak megmaradjanak. Képes akár kifordítani önmagamból csak attól, hogy rám néz, mintha ő lenne az első, aki tényleg rám néz. Nem csak rám, vet egy futó pillantást, hanem látja azt, aki vele szemben van. Elkapom a fejemet róla, mivel eléggé meleg lett ebben a szobában, sajnos nem a nyári időjárás miatt.

-Éhes vagyok. - jelenti ki unottan. - Szerintem apu hazudott azt illetően, hogy kapunk kaját. Lehet kitagad, mert látta, mit csináltam.

-Mármint a fogdosást? - vonom fel a szemöldökömet. - Sajnos nem látták.

-Ki is nyírnának, szóval nem is látnál akkor, Jisung drágám.

Kezdem elengedni, hogy valaha is elhagyja ezt a becenevet. Ez már rajtam marad. Ehhez még az is társul, hogy soha nem fogom kiverni a fejemből azt a fura nézését és a csókjait. Szerintem abban a piában volt valami, mert ilyen nincsenek, ilyen hirtelen nem kérdőjelezhetem meg érzelmeimet. Mondjuk azok a kezdetektől fogva instabil lábakon állnak. Ha nem lenne ez az ember, akkor nem kéne ilyen csatákat magamban megvívnom, pontosabban nem kellett volna megcsókolnia engem. Az egészről ő tehet.

-Szeretem a fülem mögött. - vetem hátra a fejemet. - A csókokat. Meg a kulcscsontomon, a jobb oldalt. Bal oldalt, ha a combomtól végig húzod az ujjaid a csípőm felé, nagyon jó hatásokat érsz el vele.

-Ezeket mégis miért mondod el? - pislog nagyokat.

-Ha esetleg leszek olyan gyenge és engedjek neked, tudd ezeket és csináld jól.

-Belső combom és alhas. - terül el az ágyamon újra. - A hátam, ha kicsit erősebben húzód végig rajta a körmöd, főleg a derekamnál. Csak azért, hogyha oda kerülünk, csináld jól.

Ha olyan gyenge lennék és éppen vele kötnék ki egy ágyban, legalább már tudom mire izgul, mert nincs az a pénz, hogy még kísérletezzek rajta. Sőt, remélem nem leszek olyan gyenge állapotomban, hogy valaha is ilyen kerüljön sorra. Már az is bőven elég, hogy pár perce még a tekintetével ejtett rabul a saját kis börtönébe, hogy addig ne engedjen el, amíg el nem kezdem megkedvelni. talán, ha egyszer őszintén tudunk beszélgetni egymással, változnak érzéseim iránta és elfogadom azt, hogy még talán haverok is lehetünk.

-Utállak téged. - telepszem le mellé én is. - De most annyira mégsem.

-Gyűlöletből is lehet csinálni. - von vállat. - Nem kell, hogy szeress hozzá.

Legszívesebben kirúgnám őt az ágyból. Sóhajtva támasztom meg a fejemet, ahogy az ablakon nézek ki, azt hiszem most kezdem érezni azt, hogy alig aludtam azóta, hogy itt vagyunk. Vagy egy másik srác kötött le, mert részeg voltam vagy éppen Minho meg az ajkai. Utána meg azzal küzdöttem, hogy ne akarjam folyamatossan megcsókolni, bár az még mindig nehezemre megy. Ez az érzés rosszabb, mint amikor először csókolóztam.

-Fáradt vagy? - kérdezi, mire csak bólintok. - Hát, aki mással kavar egy parton, ne is csodálkozzon.

-Veled kéne kavarnom a parton?

-Minimum velem kell kavarnod a parton. - forgatja a szemét mosolyogva. - Csak nem részegen és akkor, amikor más is van a közelben.

-Menj ki az ágyamból. - lököm meg a vállát.

-Jisung, drágám azt úgy mondják, hogy menj be az ágyamba.

Sóhajtva kezdem el lefelé tolni a helyről, mivel nem hiszi el, hogy képes vagyok szívfájdalom nélkül lelökni, így megteszem. Nevetve nézek a most már földön fekvőre, aki felkel egyből a helyéről. Követem a példáját, hogy ki tudjam kísérni az ajtón, még akkor is, ha tudja merre van. Így legalább biztos leszek abban, hogy elmegy. A küszöbön megtorpan, meg is fordul, hogy rám nézzen, miközben az ajtónak dől.

-Leszel valaha elgyengült állapotodban? - vonja fel szemöldökét. - Kíváncsi vagyok milyen nagyon jó hatásokat tudok elérni.

-Remélem soha nem leszek olyan gyenge állapotban, csak jobb az elővigyázatosság.

-És, ha azt akarom, hogy ad be a derekad?

-Ahhoz nem tudsz eleget teperni. - nevetek fel. - Mert bármennyire is jók a csókok, nem elég.

-Ebből csak azt hallottam, hogy jó a csók.

Összevont szemöldökkel kezdem el becsukni az ajtót, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy elég erősen tiltakozik ellene. Amikor már csak én vagyok ebben a kis lakásba, ledobom magamról a felesleges ruhákat, hogy az ágyba bevetve magamat adjam át mindenemet az álmoknak. AZ utolsó gondolatom az, hogy soha nem akarok annyira gyenge állapotban lenni, hogy vonzódjak Minhohoz.