Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

10.rész

Reggel, amikor felkelek nagyon fáj a fejem, ahogy a fehér falammal szemezek. Nem tudom, hogy mégis mennyit ittam tegnap, de sok mindenre nem teljesen emlékszem, arra viszont igen, hogy az a dögös és ismeretlen srác rendesen felültetett. Még mindig rosszul érzem magam, amiért úgy akartam vele összejönni arra az éjszakára, hogy volt valakije, bár lehet, hogy csak a másnaposságomat élem meg hányingerrel vegyítve. Nyöszörögve fordulok a hátamra, vagyis csak próbálkozom, mert egy kemény valaminek ütközik a hátam. A mozgásából ítélve valakinek a mellkasa és ahogy lejjebb nézek a takaró alatt valami van, megtapogatva valakinek a keze lehet, sőt elég biztos vagyok benne, mert szorosan tart magához. Tehát az éjjelem mégsem volt annyira csendes, mint hittem, még egy kicsit büszke is vagyok magamra. Egészen addig, amíg a fejemet hátra nem fordítom és Minho arca találkozik az enyémmel. Teljesen lefehéredem, nagyon remélem, hogy nem az történt, amire gondolok, mert, ha igen akkor nagyon ki fog borulni, amikor felkelt. Ugye nem én voltam az első élménye fiúk terén? Nem pont én akarom okozni a fejében a mérhetetlen nagy zavart, könyörgöm mondja valaki, hogy csak felcipelt ide. A szobájába. Jézusom, még csak ne is az én lakrészemen lehetünk. Ez egyre cikibb.

-Jó reggelt, drágám. - suttogja rekedten. Nem mondom azt, hogy nem dögös ez a hang, de bárcsak ne hallanám.

-Ne nevezz így. - lököm le magamról a kezét, hogy szembe tudjak vele fordulni. - Őszintén válaszolj a kérdésemre, mit csinálok én veled egy ágyban?

-Mit tudna csinálni két tini az ágyban este? - vonja fel szemöldökét egy idegesítő mosoly kíséretében. - Azon kívül, hogy rám csimpaszkodtál?

-Hazudsz, te fogdostál az előbb is.

-Nem fogdostalak. - csúsztatja vissza derekamra kezét. - A fogdosás az ez. - vezeti fenekemhez, majd még bele is markol. - Na ez fogdosás volt.

A másnaposság nem tesz nekem jót, mert érzem, ahogy tette miatt még el is kezdek vörösödni. És még csak meg sem akartam állítani, pedig már jóval előtte tudtam mit akar tenni, hogy megcsinálta volna. Ezt a fáradtságomra fogom és nem arra, hogy titkon még élveztem is. Némán száll ki mellőlem az ágyból, próbálom nem megbámulni őt nagyon, de szinte lehetetlen, ez a srác mindenki tekintetét egyszerűen vonzza és nem lehet vele mit kezdeni.

-Amúgy meg semmit sem, részeg voltál, nincs kulcsod a te lakásodhoz és ide hoztalak. Nem engedtél el este, részegen nagyon idegesítő vagy, olyankor még csak piszkálni sem lehet. Nem vagy olyankor szórakoztató, Jisung. Nagyon nem.

Én is felkelek az ágyból, bár ruhában vagyok, azért nem nyugtat a tény, hogy mellette keltem fel egy olya este után, amiből arra emlékszem csak, hogy egy fa alatt akartam eggyé válni valakivel, akinek volt már párja. Szenvedve lépkedek az ajtó felé, nyilván ez a kis pióca is követ engem. Eléggé vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, olyan mintha egy kimondatlan dolog lenne a levegőben, kicsit tartok attól, hogy mit tettem vele, amit nem mondd el.

-Legközelebb hagyj olyankor magamra, nem akarlak ölelgetni, jézusom. - fintorgok az ajtóban, amint kinyitom.

-Már hogyan tudnálak magadra hagyni? - támasztja az ajtófélfát. - Olyan kis elesett vagy olyankor, meg bújós és tök aranyos. - bár az utolsó szót suttogja, attól még hallom annyira, hogy kiakadjak. - Amúgy is, a végén tényleg végig járod a várost, ha nem cipellek fel ide, mondtam már tegnap, a végén nemi beteg leszel, de akkor hozzád nem nyúlók. Pedig akarok.

-Te egy igazán köcsög személy vagy. - sóhajtom. - Nagyon tartok attól, hogy mit mondtam neked, hogy ilyen véleményen vagy rólam, ráadásul teljesen fel vagy háborodva, mit tettem én ellened?

-Mit? Egy ideges pasassal akartál dugni.

-Ez téged miért sért ennyire? - horkanok fel. - Talán veled jöttem össze vagy mi? Ennyire részeg csak nem voltam és te sem.

-Azt kérdezted tőlem, hogy meg foglak - e csókolni.

A mai reggelen már másodjára sápadok el teljesen. Ha ez igaz és nem csak szívat, hivatalosan is ráhajtottam egy olyan személyre, aki még csak nem is vonzódik a fiúkhoz. Ennél lejjebb már nincs, ennyi erőből most is ráhajthatnék, ugyanazt az eredményt érném el. A nagy semmit.

-Tudod mit válaszoltam? - megrázom a fejem a kérdésén, nem akarom tudni. - Azt, hogy nem, mert részeg vagy. - lép közelebb hozzám. - De most nem vagy.

-Mi? Tényleg nem vagyok részeg, de attól még nem értem, hogyan jön az ide.

Nem válaszol. Vagyis nem szavakkal, bár az ajkait eléggé használja, mégpedig csókra. Nem tudom felfogni mikor került annyira közel hozzám, hogy csak felém hajoljon és már az ajkaimon legyen, azt meg végképp nem tudom, miért hagyom neki. Először azt hiszem ez még mindig valami részeg ábránd, de elég határozottan mozgósítja ajkait ahhoz, hogy tudjam, ez valóban megtörténik. Ő határozott, én kevésbé, de nem tudom azt megállni, hogy ne csókoljam vissza. Ez az édes borzalom. Így tudnám jellemezni. Valami rohadt jól csókol, tökéletesen tudja miképp érje el, hogy lábaim is bele remegjenek ebbe, épp emiatt ennyire borzalmas. Miért tudja mit kell csinálnia ahhoz, hogy emlékezetes maradjon ajkainak édes íze? Most ezentúl csak erre tudok majd gondolni. Arra, hogy a gyomrom összezsugorodik és arra is, hogy élvezem, még a hideg is kiráz emiatt. És sajnos nem az iszony miatt. Eléri, hogy kiváltságosnak érezzem magam, amiért ő csókol meg, mert be kell vallanom, az ajkai íve már vonzzák az embert. Közelebb lépek hozzá, hogy jobban elmerülhessek a csókba, sokkal pontosabban csókokba. Már nem csak ő az egyetlen, aki határozottan csókol engem, én sem rejtem el, hogy tetszik ez az egész. Lehet később megbánom, de ezt a bizsergető érzést meg akarom tartani magamnak, még az arcomat is elönti a forróság, amint elválik tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Nem azt mondtad, hogy nem kedveled a srácokat? - csak ennyit tudok kinyögni.

-Hazudtam. - húzza mosolyra az ajkait. - Amint láthatod, mert nem taszít annak a gondolata, hogy megcsókoljalak.

-Na menj a fenébe. - lépek tőle messzebb. - Nem mondhatod azt, hogy hetero vagy, utána meg megcsókolsz, mert úgy akarod. A pöcsömmel játssz, ne velem, esküszöm utállak.

Beviharzok a saját lakrészembe, szerencsére résnyire valaki nyitva hagyta az ajtót, így el tudok tűnni előle. igazából nem utálom, vagyis a csókot nem utáltam. Azt már igen, hogy hazudott nekem, csak tudnám miért. Értem én, hogy jó velem játszadozni minden srácnak, de jelenleg túlságosan is másnapos, valamint kómás vagyok ahhoz, hogy tényleg felfogjam mi történt. Nem akarom felfogni azt az borzalmat, ami kifejezetten tetszett. Túlságosan is tetszett ahhoz, hogy borzalomnak nevezzem, túl jól tudta mit kell csinálnia. Hivatalosan is utálom Minhot, ha a csókot nem is, magát a személyt még utálhatom. És fogom is.