Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

25.rész

Fáradtan dobom le magamat az ágyra, miután kipakoltam a bőröndömből. Egészen érdekesen alakult az a pár hónap tenger mellett Minhoval együtt, természetesen egész végig idegesített minden apró dologgal, de nagyon élveztem, főleg azért, mert ő is egyre kényelmesebben mutatkozott mellettem a szülei előtt. Felkapom a telefonomat, amint az rezegni kezd, de igen unott fejjel nézem az üzenetet barátaimtól, bár gondolhattam volna, hogy Jeongin és Chan átjönnek, amint lehetőségük adódik rá. Nem sietek, hiába fekszenek szinte rá arra a csengőre, szokatlan, de azt várom, hogy végre Minho írjon, hogy megérkeztek, bár azt sem tudom melyik irányba kéne elindulnom. Akkor és ott nem igen foglalkoztunk olyan kérdésekkel, amik most szinte egyszerre zuhantak a nyakamba és már nagyon meg akarom tudni rájuk a választ, de ez Minho nélkül nem fog menni. Hagyom, hogy kedvükre ölelgessenek, még csak mozdulni sem tudok, szerintem direkt csinálják, csupán csak akkor engednek el, amikor türelmetlenül szusszantok egyet.

-Egyből pasid lett és már meg sem ölelsz minket? - csap vállon Chan. - Mégis mit tud ez a srác? 

-Mégis kiről beszélsz? - tolom el magamtól mind a kettejüket. - Nincs is pasim, az a legnagyobb bajom és ahelyett, hogy vele lennék, ti zavartok meg. 

-Ha meg nem lógunk veled, az a bajod. - forgatja szemeit Jeongin. - Mikor érkezik már meg? Telefonon keresztül nehéz megismerni, olyan suhancnak tűnik meg rettenetesen idegesítőnek.

-Az is! - vágom rá, majd a szobám felé veszem az irányt. - Idegesítő és folyamatosan piszkál, egy perc nyugton sincs tőle. 

-Akkor mégis mi tetszik annyira benne?

-Most mondtam el. - vonom fel szemöldökömet. - Meg kell ismerni, először nagyon antipatikus, de utána jobb lesz, nem lehet nem kedvelni. Mindig eléri, hogy hiányozzon a folytonos bosszantása és még most is, két és fél hónapig folyamatosan együtt voltunk, rossz, hogy most meg nem, ami eléggé gáz, tekintve arra, teljesen más suliba járunk.

-Szóval, a te nyarad arról szólt, hogy szerelmes lettél egy olyan srácba, akit amúgy utáltál, de közben meg szereted. 

-Igen, Chan, leegyszerűsítve igen. Bonyolult, de valóban így van.

Ahhoz képest, hogy nem terveztem senkit sem felszedni, csupán csak csapongani egyik pasitól a másikra, mégis találtam valakit, akit elviselek magam mellett, sőt igazából nagyon szeretném már, hogy valóban együtt legyünk. Pont emiatt pattanok fel olyan gyorsan, amikor megérkezik az az üzenet, amire már fél hónapja várok, nagyokat pislogva nézek rájuk, úgyis tudom, hogy nem sokáig úszom meg a nagy bemutatást.

-Még ma meg akarjuk ismerni. - vonja fel szemöldökét Jeongin. - Ha ennyire sietsz hozzá vagy baromi helyes élőben vagy tényleg nagyon szerelmes vagy. 

-Fogd fel, elhagy minket. - sóhajtja Chan. - Ha jó fej, engem nem zavar. Ma este kiderül. 

Ilyen gyorsan még sose hagytam el a házunkat, még akkor sem, amikor ezzel a kettővel találkozok, annak a felismerése, hogy őszintén kedvelem Minhot, megijesztett eleinte, de volt időm minden kétségemet eltemetni magamba. Féltem attól, hogy újra előjönnek a kétségek, amint landolok szülőhazám földjén, de csak az az érzés növekedett bennem, hogy vele akarok lenni, ahogy ígérte is, határozottan tartottuk magunkat ahhoz, hogy csak itt jövünk össze, még akkor is, ha mind a ketten belementünk abba, még egy tengerparton is elkezdnénk kapcsolatunkat. Egyre jobban sietve megyek arra a címre, amit elküldött, azt hittem, hogy a házuk lesz az, de igen meglepődők, amikor egy kávézó elé érek, értetlenül megyek be, nehezen tartom vissza, az az idegesítő mosoly már megint ott van az arcán, egyszer még megpofozom miatta. Nem hagyom még csak azt sem, hogy köszönjön, egyből ajkaira hajolok, még csak azt sem érdekel, hogy egy olyan helyen vagyunk, ahol többen is vannak körülöttünk, túl sokat voltunk éjjel, s nappal együtt, most meg nehéz volt úgy elaludni, hogy nem mehetek át a szomszéd szobába jóformán. 

-Ez egy kávézó Jisung drágám. 

-Csak maradj csöndben. - húzom újra magamhoz. - Sokáig voltál távol. - szinte egyből oda jönnek hozzánk, amint vel eszembe ülök, lehet azt várták, hogy végre ne legyek rácuppanva. Szokatlan, de most van először egy olyan rögtönzött randink, ami arra is hasonlít, egy olyan helyen aligha tudunk bemenni, ahol egy szavunkat sem értik.

-Nem az én hibám, hogy anyuék még maradni akartak. Nekem rosszabb volt, tudni akart mindent, Jis...Mindent tudni akart. - fintorodik el. - Azért nem hozzám hívtalak, túlságosan is lelkes kettőnkkel kapcsolatban.

-Anya is tud mindent, vagyis majdnem mindent, azért nem részletezem neki a dolgokat. - nevetek fel. - De legalább lelkesek, ez aranyos, nem úgy, mint a barátaim. Ma este akarnak veled találkozni. 

-Ezt úgy mondod, mintha a kivégzésemre szeretnél vinni. Ennyire csak nem rosszak, telefonon keresztül nem volt gáz.

-Nem azok, de még mindig azt hiszik, hogy együtt vagyunk. - forgatom szemeimet. - Valamiért nem akarják megérteni. 

-Ezen könnyen segíthetünk. - veszi el a kért italokat a csajtól. - Már Szöulban vagyunk, nekem nem változott a véleményem kettőnkről, még mindig ugyanúgy bírlak és szeretnék veled lenni. 

-Nekem sem változott a véleményem, túlságosan is kedvellek téged ahhoz, hogy csak kerülgessük egymást, egész nyaralás alatt ezt csináltuk. 

-Jó, figyelj Jisung drágám. Nagyon kedvellek téged, amíg randizgattunk a parton, csak egyre jobban megkedveltelek, teljesen máshogy viselkedsz, mint bárki más és makacs vagy, nagyon is és ezt nagyon szeretem benned. Megismertem az egyik feled, a makacs, pimasz feled, ami próbálja elhitetni, hogy megveti azt, aki egy kicsit is idegesíti, közben, ha meg csak ketten vagyunk igazán bújos vagy, szóval érdekel, milyen vagy még ezeken felül. Nem tartok attól, hogy itt vagyunk, így is meg akarlak ismerni és örülnék neki, ha a barátom lennél.

Minden egyes szavát mosolyogva nézem végig, tudom, hogy ezt még emlegetni fogja, mikor éppen idegesíteni szeretne, de jelenleg vagyok olyan nagy rózsaszín ködbe vagyok, hogy ez egy kicsit sem érdekel. Ezt az egy pillanatot vártam már nagyon és minden egyes másodpercet ki szeretnék élvezni.

-Én is örülnék annak, ha együtt lennénk. Kíváncsi vagyok meddig bírom az idegesítésed, eddig még hiányzott is. - hajolok felé egy gyors csókra. - Te leszel az első barátom, akit be akarok mutatni nekik, tényleg kedvellek.

-Most büszke vagyok magamra, hogy én lehetek az első. - nevet fel. - Szeretlek Jisung drágám.

-Én is szeretlek téged. 

Közelebb ülök hozzá, hogy hozzá bújhassak, nem érdekel kik néznek jelenleg, barátom van és ki fogom élvezni azt a délutánt, ameddig nem kell bemutatnom senkinek sem. Azt hittem a nyaram el lett cseszve azzal, hogy a családom elcipel egy teljesen másik kontinensre és nem tudok bulikról bulira járni, álmomban sem mertem volna azt gondolni, hogy ott fogom összeszedni a barátomat. Ha választhatnék, akkor ugyanígy csinálnék mindent, még akkor is, ha csak egy nyári szerelemnek indult, hamarosan úgyis vége a nyárnak és tudom, hogy még hosszú ideig fog idegesíteni. 

Sziasztok! Nagyon elmaradtam ezzel a könyvvel 😥 de most végre vége 😅 Köszönöm, hogy ezt a könyvemet is elolvastátok ❤