Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

17.rész

Nem tetszik, hogy csupán néhány ember tartózkodik rajtunk kívül ebben a medencében. Pedig az eseti csobbanásnak meg van a magam hangulata, egy olyan, amit nem pont vele akarok átélni, főleg nem úgy, hogy egy másik személyre. Képtelen vagyok ezen túltenni magam, kifejezetten zavar és, ha ezt a keserűséget le kéne írnom a féltékenységgel tudnám a legjobban párosítani. Féltékeny lettem olyasvalakire, akit életemben most láttam először és utoljára is, szerencsémre ugyanez elmondható az előttem lévőről is. Róla elég gyorsan tovább kéne lépnem, elfelejteni azt, hogy egyáltalán létezik, nyár után is ez lesz, ő is tovább éli az életét és én is, lehetőleg egymás nélkül. Annyira görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam Minhot, emiatt nem megy, valamiért tehetséges vagyok abban, hogy elbukjak a saját magam állított szabályokban. Az a kevés ember is kezd elvonulni innen, mi meg csak annyit csináltunk egész idő alatt, hogy néztük egymást. Személy szerint próbálok rájönni, hogy mégis miért csinálja ezt az egészet, vajon csak szórakozott velem, esetleg túl gyorsan adja fel a próbálozásait és inkább idegesít vagy tényleg nem mondta, hogy meleg. Elmosolyodik, amikor realizálja, hogy tényleg őt nézem és nem csak elbambultam, amíg a gondolataim mélyén járok, sokszor vagyok kettő állapotban miatta, találtam én már idegesítőnek ezt a vigyort, még arra is rávettem magam, hogy azt gondoljam, jól áll neki. Jelenleg ott tartok, hogy tényleg jól illik hozzá, pedig utálni akarom.

-Összezavarsz. - szólalok meg elsőnek, hogy ne csak nézzük egymást.

-Miért? - rázza a fejét. - Azért, mert nyomultam rád, utána meg egy lányra? Vagy azért, mert veled akarok itt lenni és nem Anaval? Mesélj, Jisung, mi zavar?

Most legfőképp az, hogy nem idegesít azzal, ahogy becézget. Összeszűkített szemekkel nézek rá, próbálok rájönni mégis mit művel jelenleg velem. Sóhajtva indulok meg, hogy távolabb szenvedjem magam tőle, de szerencsétlenségemre, mindig tudja miképp állítson meg, amikor el akarok tőle szabadulni. Szúrós szemekkel nézek rá, valahogy megbántva érzem magam, bármennyire is nem akartam azt, hogy legyen köztünk bármi, akár több, mint fura barátság vagy kevesebb, de mégis kialakult valami. Valami, ami zavar, de nem annyira, hogy folyamatosan ellene küzdjek, elvégre néha elgyengülhetek.

-Jisung, drágám, mi a baj? - szerintem teljesen egyértelmű számára, hogy próbálom visszatartani a mosolyomat. - Szóval... Jisung, drágám, mi is a baj?

-Te vagy a bajom. - bököm mellkason sértődötten. - Ne becézgess, ha másra nyomulsz vagy ne nyomulj másra, ha közben becézgetsz. Mi bajod van neked? Nem nézhetsz ennyire hülyének, sem azt a lányt. - hadarom egyre dühösebben. - Ha minden áron hülyíteni akarsz valakit, engem hagyj ki ebből. Nem értelek, itt idegesítesz engem, folyamatosan, majd egyik napról a másikra találsz egy lányt és akkor úgy döntesz, ezentúl utána futsz.

-Jis...

-Nem. - szólok közbe. - Meg sem szólalhatsz, mert tudom, hogy olyat mondasz, amitől kevésbé foglak utálni, amiért még te is ennyire tartasz, ne nyomulj ennyire, ha csak megdugni akarsz. Mondd ezt így ki, akkor nem fogok magamban vívni csatát azon töprengve, hogy vajon most mit akar ez a seggfej. Jelenleg gyűlölni akarlak, amiért elérted, hogy féltékeny legyek. Ne viselkedj velem így.

Az összes pasi csak fejfájást okoz. Értetlenül nézem végig, ahogy közelebb jön hozzám, még kissé zavarba is hoz, bár főleg azért, mert tudatosítottam magamban, miket vágtam a fejéhez és lehet, hogy itt szinte mindenki hallotta. Remek, még le is járatom magam egy ilyen miatt, mint ő. Ennyit azért senki nem ér meg. Egyre közelebb van hozzám, amit nem értek, miért csinálja, de sajnos én sem ellenkezek annyira, mint szeretnék. Kellett neki megcsókolnia, még most is az ját a fejemben, de ha kinyögi, hogy a csajt is lekapta, esküszöm felpofozom.

-Elmondok neked egy titkod, ami lehet már egyértelmű. Vagyis remélem. - néz rám elég komolyan. - Nem hülyítelek, vagyis nem állt szándékomban, bocs, ha azt hitted. Bármennyire is csábító az egy éjszakás ajánlatod, nem hiszem, hogy annyival beérném, mert nem hiszem, hogy belőled annyi elég lenne. Örülök annak, hogy idegesítelek, mert legalább valamit kiváltok belőled. Szerintem elég egyértelmű, ha azt mondom, nagyon bejössz.

-Menj a fenébe! - próbálom eltolni magamtól, de eléggé ellenáll. - Te teljesen hülyére veszel! Egyszer titkolod, hogy tetszenek a fiúk, utána közlöd, hogy amúgy igen, miután lekaptál, majd fogod magad, elmész egy lányhoz, ezek után meg azt mondod bejövök neked? - szűkítem össze szemeimet. - Most neked valami zavar van a fejedben? Vagy lehet nekem, mert igazából semmit nem értek abból, amit mondasz vagy teszel.

-Jó, elhiszem, hogy egy kicsit zavaros, de figyelj. Te nem mondod azt, hogy bejövök neked, legalábbis a száddal nem, pontosabban szavakkal, mert a szádat tudod használni. - kalandozik el. - Ana az tényleg azért jött oda, mert megtetszettem neki, aztán közöltem vele, hogy egy olyan srác jön be, aki kicsit összezavar engem. Igazából azt mondta, hogyha zavar téged, hogy együtt vagyok vele, jók vagyunk. És mivel kimondtad, hogy féltékeny vagy, úgy veszem, hogy én sem vagyok közömbös számodra.

-Utállak téged.

-Én is nagyon utállak téged, Jisung drágám. - jön újra közelebb. - Mi lenne, ha addig csókolnánk egymást, amíg ez meg nem változik?

-Úgy gondolod ez megváltozik, ha megcsókollak?

-Amíg nem próbálod ki, nem fogod tudni.

Tudom, hogy arra vár én tegyem meg az első lépést, de ez azt jelentené igazat adok neki. A büszkeségem pedig nem teszi ezt lehetővé, mégis vannak olyan kivételes alkalmak, amikor félre kell tenni az önérzetet, mint például ez is. Nem volt igaza Minhonak, nem változtat semmin az, hogy megcsókolom, ugyanúgy vonz magához. Ugyanúgy magamhoz akarom húzni és meg is teszem, szerintem ő teljesen komolyan gondolta, hogy minden véleményemet meg akarja változtatni. Képes vagyok még a csókba is beleszédülni és egyszerre merevedek meg, mikor bal oldalamon végig húzza ujjait combomtól derekamig. A szemét! Erre persze emlékszik! Kifejezetten nem segít az, ahogy folyamatosan megismétli ezt, mintha muszáj volna. Még a fejemet is hátra vetem és hagyom neki, hogy ott csókoljon meg, ahol csak jól esik neki.

-Ha tudom, hogy emiatt ilyen engedékeny leszel, előbb kipróbálom. - suttogja kettőnk közé.

-Hazudtam neked. - pillantok oldalra, hogy ne kelljen rá néznem. - Mégis elgyengültem.

-Az a terület, tényleg hatásos. - nevet fel. - Szóval, ha azt mondom, hogy anyuék pont előttem mentek el egy közös vacsira, emiatt szabad az egész lakás, akkor...

-Túl sokat beszélsz, csak menjünk. - tolom el magamtól.

Csúnyán elbuktam. Haragudni akartam rá, hogy ennyire semmibe vett, mégis elérte azt, hogy még egészen aranyosnak is tartsam, sőt zavarba is hoz az átható pillantásától, még akaratlanul is túlgondolom a dolgokat és azt akarom, hogy a szája folyton az enyémre tapadjon. Nem tudom miért képes ennyire az emlékeimben ragadni az a csók, de valamit megváltoztatott bennem iránta, tényleg egy szabad kapu nyílt ki előttem, hülye lennék nem kihasználni. Vagy hagyni, hogy ő használja ki, aggaszt, hogy még ezt is képes vagyok hagyni neki. Akarom, hogy megtegye, foglalkoznia kell velem, mert nekem erre van szükségem, nem tetszik még csak gondolata sem, hogy másra nézzem úgy, hogy a levegő is benne rekedjen vagy mást csókoljon úgy meg, hogy elgyengüljön. Ameddig én itt vagyok, addig nem. Istenem, kellett neki belépnie az életembe, túl gyorsan lett neki egy elég kényelmes hely.