Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

21.rész

Idegesen rázom a lábamat az asztal alatt, bár nem azért, mert nem szeretnék itt lenni, csupán csak Minho keze egyre feljebb vándorol combomon, ráadásul akkor, amikor a szüleinkkel vacsorázunk. Hiába nem figyelnek ránk, sokkal inkább merültek el saját beszélgetésükkel, mégis olyan érzésem van, mintha mindent tudnának. Lassan mehetnénk is, már így is túljutottunk a vacsorán. Túl gyorsan oldódik fel ez a srác minden körülmény között. Óvatosan fogok a kezére, mielőtt még túl messzire kalandoznának gondolatai, itt, mindenki előtt. Szúrós szemekkel pillantok rá, bár szerintem ő kifejezetten élvezi a helyzetet, az idegesítő mosolya elárulja nekem. El tudom képzelni, mégis milyen lehet, ha járnánk, folyamatosan idegesítene, mégis élvezném, már most is tud hiányozni az idegesítése. Akkor fogom egyre erősebben az asztal alatt a kezét és kezdem el egyre lejjebb tolni, amikor anya egyszerre néz rám Minho anyjával, tuti tudják, ez biztos valami női megérzés lehet és mindent tudnak. És az én anyám ki fog faggatni mindenről. 

-Azt hittem ti már rég elmentetek. - dönti oldalra fejét anya, milyen jó, hogy figyel rám. - Menjetek nyugodtan el.

-Csináljatok olyan fiús dolgokat.

-Anya. - szól rá Minho. - Ne célozgass kérlek. Kellemetlenné teszed. 

-Melegnek lenni mióta ciki? - dünnyögi a nő.

-Mi most megyünk. - kel fel egyből a helyéről. - Mielőtt teljesen elüldöződ.

Szinte fel sem fogom, már felsegít a helyemről és minden szó nélkül kezd el kifelé húzni a helyiségből. Igazából szimpatikus az anyja, bár megakadtam az előbbi mondatán, csak nincs lehetőségem még csak meg sem szólalni, ahogy bemegyünk a liftbe. Némán nézek rá, hátha megszólal ezt illetően, megint kezdem egyre jobban hülyének érezni magam, eddig azt hittem a szülei még csak nem is sejtik a szexualitását, most meg elég nyíltan közölték, hogy igen. Oldalra döntött fejjel lépek hozzá közelebb, látom rajta, hogy tudja, mit akarok tőle hallani, sóhajtva dől neki a lift szélének és mosolyogva néz rám.

-Elmondtam nekik. - von vállat. - A liftben, amikor tömve volt, így nem tudtak esetleg kiabálni velem. Fogalmam sincs ki értette még rajtuk kívül, de nem érdekelt. És nem miattad mondtam el, hanem magam miatt, ahogy kérted is, de ahogy látom anyát nem zavarja. Azt hiszem. Tudom, hogy még vár rám egy nagyon hosszú beszélgetés, de egy kicsit megnyugodtam. 

Mosolyogva lépek hozzá közelebb, hogy megölelhessem. Bár meglepődik, mégis szorosabban húz magához, most, ha kinyílna a lift ajtaja, elég szokatlan szituációba csöppennénk, de akkor sem érdekelne. Nekem jól esett akkor egy ölelés és bár nem biztos, hogy én vagyok az a személy, akitől ezt várja, mégis több, mint a semmi. Komolyan gondolta, hogy közeledni szeretnék felé, most, hogy már a szülei is tudják ezt az egészet, kicsit nyugodtabban teszek az esetleges kapcsolatunkért. Eltolva magától nyom egy gyors puszit a számra, mielőtt kilépnék a liftből, vártam ezt a pillanatot és nem csak azért, mert a szüleim előtt kezdett el titokban fogdosni.

-Szóval, randi... - lépünk ki a hotel ajtaján. - Én csak a partot ismerem. 

-Nem baj. - rázom a fejemet. - Akkor majd oda megyünk, sok dolog történt ott. 

-Ja, össze akartál jönni egy olyan sráccal, akinek van valakije.

-Te meg annak a húgával. - bököm vállon. 

-Most meg veled. - fogja meg a kezemet. - Sok dolgot él meg az a hely.

Szokatlan számomra, hogy valóban randin vagyok Minhoval, de nem kifejezetten zavar, sőt, még ő is teljesen máshogy áll ehhez az estéhez. Teljesen másik úton megyünk most a tengerpart felé, mint mikor először jártunk erre közösen, még gyorsabb is és nem félek attól hogy teljesen eltévedünk egy idegen városban. Így is bőven akad olyan dolog, ami miatt ki fognak faggatni a barátaim, ha egyszer haza érek. Nincsenek sokan, még annak ellenére is, hogy most biztos igazán kellemes a víz, így nem kell attól tartanom, hogy az a csaj csak úgy megjelenik. Hiába, nem szimpatikus számomra. Mielőtt még a teljesen homokos részhez érünk, lerúgom magamról a cipőimet, szeretem érezni a kellemesen meleg homokot és a hideg víz kettőségét. Mosolyogva kezdem el húzni a víz felé, most az egyszer még csak nem is ellenkezik velem.

-Amikor megláttalak a repülőn, nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok sétálni veled. - mutat elénk. 

-Én sem, de nem bánom. Amikor nem idegesítesz, egészen aranyos vagy. - bólogatok mosolyogva. - Fura, hogy eddig nem találkoztunk, el kellett repülnünk egy másik országba ehhez.

-Lehet azért, mert igazából teljesen különbözünk. - gondolkodik hangosan. - Én nem szoktam sok helyre járni, suliba is másik városba járok, picit későn érek így haza. A nyarakat meg mindig máshol töltöm.

-Én a nyaraimat a barátaimmal szoktam tölteni, bár ők mindig mással mennek el a bulikból. - fintorgok egyből. - Akkor is meg akarlak ismerni, amikor nem nyaralunk, ki tudja, lehet nem idegesítesz otthoni környezetben.

-Neked az a szeretet nyelved, hogy idegesítőnek hívsz másokat? - lök a víz felé. - Sokszor csinálod.

-Te meg sokszor idegesítesz. 

-Furán mutatom ki, hogy tetszik valaki.

-Talán én is. - vágom rá. - Nem kellett két perc már veszekszünk, milyen kapcsolatunk lesz így?

-Heves, szenvedélyes, idegesítő. Sok lehetőségünk van. Majd kiderül. 

Vigyorogva hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Egy dologban biztos vagyok, érdekes lesz a kapcsolatunk, talán még kaotikus is, de pont emiatt vonz annyira. 

Novemberben volt utoljára rész. 😥 Pedig egy ilyen kis nyári könyvnek terveztem, és már újév is elmúlt. 😥 Nagyon gyorsan be szeretném ezt fejezni, remélem még valaki emlékszik erre a könyvre. Lassan már én is elfelejtettem. 😂