Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

11.rész

A fenébe azzal a gyerekkel meg a csókjával. Francba azzal, hogy egész nap ezen gondolkodom a lakás mélyén, még reggeli közben is, sőt akor is, amikor anyu meg apu bejelentette a mai közös vacsit. Ő tényleg elérte azt, hogy akkor is rajta agyaljak, amikor a szüleimmel vagyok. Legalább nem azon a másik fiú, bár az még a jobbik eshetőség lenne. Fel, s alá járkálok a szobámban, miközben próbálom elérni egyik barátomat, remélem nem alszik vagy éppen nem csinál egészen másik dolgot, aminek szem és fültanúja lehetek.

-Végre, hogy felvetted a telefont. - szúrom le Jeongint, aki csak álmosan pislog rám. - Ugye mondd, hogy azért ilyen a fejed, mivel aludtál.

-Aludtam, Jisung, mivel itt hajnali négy van. - dünnyögi álmosan és leteszi a kezéből a telefont, ami miatt én a sötétbe bámulok. - Téged miért nem készít ki az időeltolódás?

-Nincs is időm felfogni az időt, amikor egyik srác szája tapad rám a másik után. - forgatom a szemeimet.

Úgy néz ki megtettem a hatást, mivel egyből felkapja a készüléket, hogy rám nézzen. Komoly arcot vágok hozzá, hiszen ez komoly dolog, na nem a csók, hanem sokkal inkább az a személy, akitől érkezett az a bizonyos csók. Ennél jobban már úgy sem fog idegesíteni.

-Te aztán komolyan gondoltad, hogy ribinek állsz.

-Te gyökér, nem vagyok ribi. Tudod, meséltem arról a helyes és idegesítő srácrólba reptérről, aki a velem szemközti ajtónál lakik. - hadarom, bár nem hiszem, hogy felfogta. - Elmentem tegnap este vele a partra, ahol kicsit talán berúgtam, ezért összejöttem egy másik sráccal. Mellesleg kiderült róla, hogy van valakije. Mindegy, nem ez a lényeg. - csapongok. - Hanem az, hogy Minho, az a helyes srác, lekapott. Aki azt mondta nem vonzódik a fiúkhoz, ki is derült, hogy hazudott. De... Mégis miért csinálja ezt? Mondj már valamit!

-Várj, fel kell fognom. - dörzsöli meg az arcát. - Nem tudom, hogy miért kamuzott neked, de lekapott, szóval bejössz neki. Ez miért zavar?

-Mert ő... Minho. Egyszerűen csak ismerned kell, hogy megérts engem. - vonok vállat. - Nem tetszhet nekem az a srác, kibírhatatlan személy!

-Akkor csak lépj túl rajta.

-Már hogyan léphetnék túl egy olyan csókon, ami ennyire tetszett? - vágom rá. - Ne legyél már ilyen. Nem akarom, hogy újra megtörténjen, de túl jó volt. Olyan... Hirtelen történt. Gyűlölöm azt a srácot.

-Nekem nem úgy hangzik.

Idegesen teszem le a telefont. Nekem ne beszéljen itt hülyeséget, mert a végén elhiszem. Tisztában vagyok vele, hogy utálom Minhot, de attól még az ajkait bírhatom, nem? Szenvedve lépek a szekrény elé, hogy nagyjából rendbe szedjem magam a vacsorára,amihez nincs kedvem. Egy kicsit sem, úgyis más fog az eszemben járni, amit mellesleg utálok.

Szerintem teljesen leolvasható az arcomról, milyen szinten nem szeretnék itt tartózkodni, legyen bármennyire is szép ez a hely étterme. A lábamat rázom az asztal alatt, miközben apu beszél valamilyen céges dologról, kicsit sem érdekel. Főleg akkor próbálom figyelmen kívül hagyni, amikor egy velem egykorú srácot is említ, feltehetőleg Minhoról van szó. Hogy ennek a srácnak mindenhol ott kell lennie!

-Jó estét! - hallom meg egy túl ismerős hangot.

Felkelek a helyemről, hogy egy erőltetett mosollyal köszönjek neki és a szüleinek is. Mereven bámulom a villámat, amint mellém ültetik a srácot, mondván, hogy úgyis egykorúak vagyunk, jól ki fogunk jönni egymással. Ha apu tudná, hogy már a száját ismerem, nem így mosolyogna. Pedig olyan jól ment, hogy elkerüljem.

-Jisung, milyen volt a napod? - fordul felém Minho. - Drágám, mesélj csak.

Bezzeg ilyenkor egyik szülő sem képes figyelni. Valaki vigye mellőlem, mielőtt leszúrom egy kanállal.

-Hagyj békén! Ráadásul az után, hogy... Tudod jól. - szűkítem össze szemeimet, miközben próbálok suttogni. - És az, hogy így kicsíped magad nem segít. - miért kell vonzóbbnak látnom, mint előtte? - Utállak, és azt a csókot is utálom. - suttogom továbbra is. - Vagyis annyira nem, de mégis. Nem csinálhatsz ilyet, ne hazudj és csókolj meg.

-Akkor nem hazudok. Nagyon jól áll neked ez a nadrág, főleg mikor háttal állsz. - hahó, Minho szülei, a fiúk itt flörtöl velem és ezt még csak észre sem veszik! - Ne is beszéljünk arról, amikor nem is hordod.

Idegesen meredek rá, amikor megérzem kezeit combomon. Vajon az mennyire lenne feltűnő, ha felpofozom. Mivel anya pont ekkor választja ezt, hogy rám néz, így csak tehetetlenül hagyom, hogy fogdosson. Ez már a második alkalom, hogy letapiz, először reggel és most. A legszörnyűbb az egészben, hogy egyik sem zavar engem.

-Nyugodtan menjetek csak el, nem hiszem, hogy a céges dolgok érdekelnének titeket. - szólal fel hangosabban Minho apja. - Viszünk majd vacsorát.

Nem kell nekem többet mondani, gyorsan lököm le magamról Minho tenyerét és fel is pattanok a helyemről. Egyből a lift felé veszem az irányt és nagyon remélem, hogy nem követ engem, mert akkor hagyni fogom neki, hogy megcsókoljon. Nos, határozottan a nyomomban van és még határozottabban csókol meg. Újra.