Tengerkék - Minsung (BEFEJEZETT)

14.rész

Mindig, amikor valaki újat tapasztalunk, megmarad bennünk. Ha rossz, akkor azért, mert minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy elkerüljük, még csak hallani sem akarunk arról, hogy az valaha megtörtént és még attól is irtózunk, aminek esetlegesen köze lehet hozzá. Ha jó, akkor pedig mindig azt akarjuk, minden percet rá szeretnénk szánni, hogy a boldogság folyamatosan velünk legyen, kerüljük a hasonló dolgokat, mert az nem ugyanaz, amit akarunk. A hasonló nem váltja ki ugyanazt az örömöt, nem olyan módon jár át a bizsergés, nem is éljük meg olyan intenzíven. Megcsókolhatok én más személyt is, lehet jó lesz, lehet újra meg akarom csókolni, mert valamit kiváltott belőlem, de képtelen lenne pont ugyanazt kiváltani belőlem, mint az a bizonyos személy, akinek a nevét ki akarok törölni a fejemből, mert bármennyire is vonz az a csók vagy esetleg vágyom arra, hogy megtörténjen csak úgy, minden erőfeszítést meg szeretnék azért tenni, hogy még csak a közelébe se legyek. Főleg nem azok után, hogy mit és hogyan szeretek. Én vele egy légtérben sem szeretnék lenni, főleg nem egy ágyban. Bár ez főleg most csak azért van, mert kifejezetten zavarban lennék előtte. Lehet ő is így érez velem kapcsolatban, mert ma még nem is láttam, pedig majdnem a nap felénél tartunk. Nem mintha hiányozna, de elég szokatlan, hogy nincs itt az ajtóban, hogy idegesítsen, kicsit sem hiányzik, inkább csak nyugtató. Ha ő nem lenne, most nem kellene azon gondolkodnom, ki tudna ugyanúgy megcsókolni, aki nem ő. A másik nagy kérdés, ami engem foglalkoztat az az, hogy mégis miért jár ennyit az eszem azon a hülye csókon. Vagy csókokon. Mégis a napomban nem ez a legszörnyűbb dolog, ami megtörténik, főleg azt utálom, hogy anya mindent szinte az én kezembe nyom, hogy hozzam magunkkal a partra. Szerintem egy csomó teljesen felesleges dolog van itt, amit nem is fogunk használni. Hunyorogva próbálom kiválasztani a legjobb helyet, ahol van is árnyék, de a család egyetlen női tagja különösen szeret a tűző napon ülni, így én apával minimális árnyékban húzzuk meg magunkat.

-Kend be az arcod, kicsim. - fordul felém. - Le fogsz égni.

-Anya, ne már. - húzódom el tőle, hogy ne kenegesse az arcomat. - Ez tiszta ciki, piszkáld a férjed.

-A férjemet is zaklatni fogom, de jelenleg a fiam fontosabb. - lök vállon anyu. - Ha hetven éves leszel, akkor is utánad fogok rohanni a naptejjel, szóval nekem ne mondd, hogy mi ciki vagy mi nem ciki, vagy a tengerbe doblak és nem engedlek be a lakásba sem.

-Jó, akkor majd Minhoval alszom. - forgatom a szemeimet mosolyogva. - Ő legalább befogadna, minimum egy éjszakára.

-Te most a szexre célzol? - fordul hátra apu. - Alig találkoztatok, kicsit lassíts.

Ennél cikibb helyzetbe soha nem fogok kerülni. Inkább Minho, mintsem egy újabb ilyen hasonló beszélgetés a szüleimmel. Ez határozottan olyan új dolog volt, amit nem szeretnék megismételni, de csak addig, amíg élek. Nyilván meglátom azt a személyt, akiről szól a téma. Eddig ahányszor láttam póló nélkül, nem bámultam meg ennyire, mondjuk ehhez az is hozzá tartozott, hogy azt hittem hetero, így nem is akartam nézni őt, ne tetszen meg túlságosan is. Mégis hogy nem voltam képes rájönni arra, hogy bírja a srácokat? Az ilyen megérzéseim úgy néz ki, meghaltak. Anya közelebb ül hozzám, amikor apu Minho apjához siet, úgy néz ki ők is megtalálták a közös hangot. Érdeklődve nézek rá, nem szokott csak úgy ártatlanul így nézni rám, valamit szinte biztos mondani akar.

-Volt valami köztetek? - vonja fel szemöldökét. - Félre ne érts, nem arra vagyok kíváncsi, hogy látott - ruha nélkül, azt meghagyom neked. - jézus, ez egyre cikibb. - Hanem arra, hogy... bejöttök egymásnak?

-Ilyet mégis ki kérdez a gyerekétől? - szörnyülködőm. - Egyébként szerintem igen, bár az ő szülei nem is tudják, hogy meleg. Ezért nem is akarok belebonyolódni ebbe.

-Szóval, neked is tetszik? - szélesedik ki a mosolya. - Már igazán haza hozhatnál egy olyan fiú is, akitől nem ráz ki a hideg. Nagyon fura személyekkel tudsz járni, Jisung. Tőle nem féltenélek.

Pedig szerintem ő az egyetlen személy, aki teljesen meg tudna semmisíteni. Tőle kéne a legjobban tartani anyának. A többiektől főleg azért nem, mert semmi különleges dolgot nem váltottak ki belőlem, olyankor könnyebb a szakítás is.

-Egy kicsit sem tetszik nekem, anya. - fújtatom. - Miért beszélem ezt meg veled?

-Jó ízlésem van a férfiak terén? Nézd meg apádat, még most is helyes. Ha egyedülálló nő lennék, fel akarnám szedni.

Két lehetőségem van, itt maradok anyával, aki arról beszél, hogy a saját apámat akarja felszedni vagy oda megyek Minhohoz, aki egyre többször fordul felém, még csak meg sem közelíti a vizet. Nyilván őt választom, így a rengeteg embert kikerülve lépkedem felé. Talán ő jobb szórakozást nyújt.