A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

1.rész

A hegyek mélyén, a hatalmas fenyőfák rejtekeben volt egy ház a folyó mellett. Két fiatal férfi lakta, akiket kitagadott a társadalom mert egy olyan mesterséget űztek, ami a társadalom szemében tiltott. Wikkák voltak, akik a természet erejét használták fel a gyógyításhoz. Nem volt semmilyen varázs erejük sem. Csupán jól értettek a dolgukhoz, ez pedig megrémítette a falusiakat. Gyógynövényeket és mérgező füveket növesztettek a keretükben. Naphosszat égett a tűz és este furcsa ének hallatszódott a ház felől. Szinte mindig feketében jártak és volt egy fekete macskájuk, akiről az a pletyka járta, hogy egy volt szeretőjük. Kit elátkoztak, mert megcsalta őket és büntetésül élete végéig mellettük kell lennie. Persze ez nem volt igaz. Egy egyszerű macska volt, akit Tinának hívtak.
- Megnézted már, hogy virágzik-e a vizitbürök? - kérdezte az idősebb.
- Még nem. - válaszolta a fiatalabb fivér és hátra simította egyik szőke tincsét - Még csak most tettem el a zsályát és a kakukkfüvet.
- Nézd meg, meg kell őket öntözni és ne feledd!
- Tudom, csak két csepp ecetet tegyek a vízbe ne többet.
- Helyes! - bólintott büszkén mosolyogva. Ekkor a fekete macska nyávogva ugrott hangtalanul melléjük és dorombolva bújt mindkettejükhöz.
- Mi az, Tina? - kérdezte a fiatalabb mire kopogás hallatszott az ajtón. Az idősebb fiú nyitotta ki és egy fiatal lány állt ott. Az arcát lila foltok fedték.
- Sa... Sajnálom, hogy zavarok, de... Úgy hallottam maguk segíthetnek... - szipogta.
- Semmi baj, gyere be nyugodtan! - állt odébb és beengedte gyorsan - Mi történt? Ki bántott?
- A férjem... Az ital megmérgezi őt, nem tudom mit tegyek.
- Nyugodj meg először! - tanácsolta a fiatalabb és kezébe adott egy bögrét - Tessék, kamilla tea.
- Köszönöm... - motyogta és elfogadta a forró italt. Szomorúan mesélte el a helyzetét, amíg az idősebb növényeket válogatott a gyógynövényes krémhez. Mozsárba tette, majd rutinos mozdulatokkal elkezdte össze morzsolni a növényeket.
- Szóval azt szeretned ha nem inna többé?
- Szeretnem visszakapni a férfit, akihez hozzá mentem.
- Jól van, azt hiszem van valamink a számodra. - mondta az idősebb és elkezdett forró vizet önteni a porra, amit épp készített.
- Micsoda? - pislogott nagyokat reménykedve. A fivér adott neki egy kis tasakot, amiben zöld por volt.
- Érd el, hogy ezt megrágja valahogy. Ha ez a fogaihoz kerül és alkoholt iszik rá, olyan keserű iz lesz a szájában, hogy azonnal elmegy tőle a kedve. Három napig tart ez a hatás. Egy csipetnyi megteszi és ezt addig ismételgesd amíg le nem szokik.
- Hálásan köszönöm! - mondta vidáman, de grimaszolva megsimította arcát.
- Ezt pedig minden reggel és este kend fel! - simított arcára a krémet - Egy kicsit csípni fog, de csak azért mert megelőzi a gyulladást.
- Köszönöm. - mondta és letett egy kis erszényt az asztalra, majd elment.
- Remélem helyre jön az élete! - sóhajtotta szomorúan a fiatalabb, mire a macska dorombolva bújt hozzá.
- Én is.
Másnap a kertben ügyködtek és gyomláltak mikor patadobogás ütötte meg a fülüket.
- Mit keresnek itt a vadászok? - nézett fel furcsállva az idősebb. De csak egy ló tűnt fel a semmiből és állt meg. A hátán egy sötét bőrű férfi ült. A ruházatából ítélve egy lovászfiú.
- Ti vagytok Redhood testvérek? - ugrott le egy könnyed mozdulattal.
- Az attól függ ki kérdi! - válaszolta z idősebb kimérten.
- A nevem Thomas, a Gregoro birtokról jövök.
- Honnan? - kérdezte az idősebb.
- A Gregoro család egy hercegi család. A leggazdagabbak a környéken.
- Mi közünk van hozzájuk? - állt a barna bőrű elé az idősebb - Mit akarnak? Elűzni? Ez a mi birtokunk és van is róla papírunk! Ez a családunk tulajdona! Nem vehetik csak úgy el!
- Hohohó! Nyugalom! Azért vagyok itt mert az uraság legidősebb fia beteg lett. Az orvosok már mindent megpróbáltak, de haldoklik. Ti vagytok az utolsó esélye.
- Nem! - jelentette ki szárazon és megfordult.
- Kérlek! A gazdám azt mondta bármennyit megad!
- Mark! - fogott a karjára a fiatalabb. - Nem hagyhatunk meghalni valakit! Az istennő szemeben az gyilkosság! Kötelességünk segíteni a rászorultokon!
- Vladimir! Az a város kitagadott minket!
- Tudom, de egy emberi élet sokkal többet ér ennél! - válaszolta - Kérlek, legalább azt nézzük meg milyen állapotban van. Ha tudunk segítünk, de ha nagyon súlyos és nem tudunk segíteni, akkor is eltudjuk mondani, hogy mi megpróbáltuk!
- Hah, legyen! Halljuk a tüneteket!
- Már egy hete magas láza van és piros kiütések jelentek meg az egész testén.
- Viszket is neki?
- Igen, de mindig van vele valaki, hogy lefogja.
- Arra gondolsz, amire én? - fordult a fiatalabb felé.
- Igen, hozok menta levelet és fajdalom csillapítót.
- Rendben, de figyelj oda, hogy a jót hozd! - mondta dorgálóan, de hangjából mégis kedvességet lehetett kivenni - Maga meddig addig kerítsen nekünk két lovat! Gyalog hosszú az út...
- Persze! - rohant el a néger férfi. Nagyon oda volt, hogy a két wikka belement. Mark sóhajtva túrt hajába és ajkaiba harapva nézett a körülötte lévő tájra. Minden amit látott a szüleitől és a többi ősétől örökölték. Nem volt semmijük sem. Azt ették, amit termesztettek és amit a természet anya adott nekik.
Hamarosan kisöccse visszatért a kosarukkal. Csak biztonságból átnézte, hogy jókat hozott e majd lovakra ültek.
- Elmondaná milyen ember a "gazdája"? - kérdezte az idősebb fintorogva, mert egyedül ezt nem szerették öccsével. Hogyha egyes nemesek, más alacsonyabb rangú felett áll.
- Igor? Ő a legjobb ember az egész világon. Az édesanyja természetét örökölte, mindig kiáll értem és a többi szolgáért. Mar gyermekkorom óta barátok vagyunk, barmit megtennék érte.
- És az apja? - pislogott nagyokat a kisebb és lovon elterülve simogatta nyakát.
- Nos ő nehéz eset...
- Ezt, hogy érted?
- Nos... Nem szereti, hogy a fia rabszolgákkal barátkozik. A fiatalabb fiát elkényeztette mert ő rá hasonlít.
- Akkor jól sejtem, hogy igazak a pletykák, mi szerint az engedetleneket veri... - mondta mérgesen az idősebb, miközben lova tüntetőleg prüszkölt.
- Sajnos igen, de Igor mindig megvédi őket. Ha ő meghal, minden reményünk oda.
- Miért akarja az apja ennyire megmenteni akkor?
- Mert ő a legidősebb fia, az anyáé volt a királyi vér így Igor örököl még más rokonoktól is.
A testvérek össze néztek, majd a férfira. Látszott rajtuk, hogy nincs ínyükre ez az egész hatalmi viszály.
- Engem viszont csak az érdekel, hogy éljen! Ha ő nincs már rég agyonvertek vagy eladtak volna mint egy kutyát. - mondta Thomas.
- Segítünk, ne félj! - mondta kedvesen Vladimir, míg Mark csak szemet forgatott.
Hamarosan odaértek a kastélyhoz. A szolgák mind riadtan néztek a két hosszú hajú jövevényt, akiknek testet furcsa festmények fedték és növényekkel teli kosarat szorongattak.
- Erre gyertek! - mutatta az utat, majd egy nagy terembe vezette őket - Gazdám! Itt van a két wikka és segíteni szeretnének!
- Helyes! Vidd őket a fiam szobájába! Ha nem tudnak segíteni feljelentem őket boszorkányper vadjával. - morogta, de az idősebb wikka megelőzte. Ráfogott az úr kezére.
- Hekaté, a sötétség úrnőjét szólítom! Uszítsd pokolból jött kutyáid e ember fejére, hogy ne jöjjön álom a szemére!
- Mit képzelsz?! - rántotta el riadtan a kezét és még el is hátrált.
- Maradjon távol tőlünk és ne is lassúk magát vagy esküszöm az istennőre, megbánja! Nem felünk magától! - lepett előre a kisebb is.
- Senkiházik! - morogta az idős ember és karjával kifelé mutatott. Thomas csak mutatta az utat és mind a hárman egy őrzött szobába leptek. Volt ott egy nagy ágy és abban egy fiatalember feküdt, de a kezeit kikötöttek és látszott, hogy nagyon szenved. A két szőke elő vette kellékeit és az egyik asztalra pakolták őket.
- Volt mostanában gyerekek közelében? - vizsgálgatta az idősebb a kiütéseket.
- Igen, látogatást tett az árvaházban, mint mindig.
- Rendben! Vladimir, vedd elő a mentát és adj hozzá egy kis zsírt!
- Már kész is. - mosolygott büszkén és ő is az ágyhoz lépett, de amikor a fekvő betegre nézett, kezei megremegtek. Szembogarai csillogni kezdtek és szíve heves dobogásától nem hallott semmit. Gyomra liftezett, lábai pedig megremegtek. A kiütések és izzadt haj ellenére egy nagyon jóképű férfi feküdt az ágyban.
- Vladimir! - szólt rá erélyesen bátyja, mire összerezzenve nézett rá - Oda adnád?!
- Oh, persze! - nyújtotta át a kenőcsöt.
- Oldozd el a kezet, jó erősen meg van kötve. - mondta az idősebb.
- Az apja kérése volt... - motyogta az ajtó mellett álló barna bőrű.
- Milyen meglepő! - forgatott szemet az idősebb. Vladimir gyengédeden kikötözte a csuklón feszülő csomót. A kötél csúnyán kidörzsölte és néhol fel is sértette a bőrt.
- Segítenél levenni a ruháit? - fordultak hátra.
- A ruháit? Mit akartok vele? - kérdezte kétkedően.
- Bekenni a pöttyöket nagy okos! Mit gondoltál?!
Thomas bólintott és segített az idősebbnek míg Vladimir egy kis csokor szárított növényt tett egy fémtálba és meggyújtotta azt. A szobát hamar belepte a tömény gyógynövény illat. Nagy nehezen ellátták a beteget, aki lázálmoktól gyötörve nyöszörgött. Egy pillanatra ugyan kinyitotta szemeit és így össze találkozott tekintete Vladimérével.
- Egy angyal... - motyogta. A fiatalabb szőke elpirult a megszólításon, de folytatta a munkát és szeletelte a növényeket. Mikor végeztek gyertyát gyújtottak.
- Diana, a mennyei istennő, szólítalak téged! - gyújtotta meg az övet Mark.
- Hekaté, a sötétség istennője, szólítalak téged! - követte Vladimir. Mind a ketten az úrfi homlokara tettek a kezüket.
- Diana! Hozd vissza e férfi lelket a túloldalról és helyezd vissza földi testebe, imádkozom hozzád!
- Hekaté! Hozz pihentető és gyógyító almot e férfinak, imádkozom hozzád!
Eközben Thomas a háttérből aggódva nézte őket és fohászkodott, hogy barátja meggyógyuljon. Az úrfi hamarosan alomba merült. Mindenki más szint úgy körülötte.