A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

12.rész

Fena pov.
Közeledik az újhold. Mark bácsi és anya sokat segítenek. A pici Will pedig anyja hátáról kukucskált. Nagyon izgultam és ezen csak jobban rontott apa fejmosása Lucasnak.
- Vajon apa elfogadja valaha Lucast?
- Az apad filozófiája szerint hozzad senki sem elég jó.
- Fafejű egy ember.
- Mark, te is ilyen voltál vele kapcsolatban, emlékszel?
- Tudom, de én is elfogadtam őt.
- Tudom, hogy néha még meg sózod a reggeli kávéját. - kuncogott anya, amitől én is felnevettem és Will is kacagni kezdett.
- Te is nevetsz, te kis rosszcsont? - kérdezte Mark mire a kicsi hangosabban nevetett majd egyszer csak elaludt.
- Imádom a hangját. - mosolyogtam el - Annyira... Annyira...
- Eleven?
- Élettel teli. Vajon az én babám is ilyen lesz?
- Biztosan, kicsim és ismervén titeket kívül belül gyönyörű lesz.
- Remélem nem lesz beteg...
- Minden rendben lesz.
- De mi lesz ha vak lesz mint én? Így is... Sose láthatom az arcát.
- Ne mond ezt kicsim. - ölelt át anya - Nem fog ilyen előfordulni! Te is látni fogsz.
- Hogyan? Évek óta próbálkoztok. - szipogtam és inkább kimentem.
- Vajon most sikerülni fog? - hallottam meg Mark bácsi hangját.
- Muszáj! Nem hagyom cserben Fenát! Látni fogja a párját és a gyermekeit is! - hallatszott anya hangja. Miről beszélnek?
- Jó, akkor próbáljuk meg, gyere Lulu. - hallottam, hogy Mark bácsi kivesz valamit, a trappolás alapján egy nyulat.

Vladimir pov.
Át mentünk a laborunkba és letettem a nyuszit az asztalra.
- Jól van, Lulu. Próbáljunk ki valami mást.
- Szegedykém. Bűntudatom van, hogy kísérletezünk rajta.
- Ő is vak és semmi ártalmasat nem adtunk neki.
- Tudom! De olyan rossz, hogy ezt tesszük vele. - simogatta az állatot, aki boldogan bújt hozzá.
- De még így is több tapasztalatot szereztünk, mint hittük volna! Jó cél vezérel minket!
- Jó. - adtam meg magam és elkezdtük keverni a növényeket. Most a diólevéllel, sáfránnyal és a zöld tea kivonattal próbálkoztunk. Barmit megteszek a gyerekeimért. Egy vakság visszafordító szeren dolgozunk. Egy jó ideje ezen törjük a fejünket, de nem sok sikerrel jártunk eddig.
- Mi nem sikerül? Mit csinálok rosszul? - rogytam le. A kis Lizzy ekkor jött be és óvatosan megkóstolta.
- Nyammi! Tehetek bele cukrot?
- Tegyél. - sóhajtotta megadóan bátyám és oda adta neki. A kicsi lány beletett egy kis kanállal és elkezdte kavargatni mire a főzet ragyogni kezdett.
- Ú! - ijedt meg és eltakarta szemeit.
- Kicsim mit raktál bele? - lepődött meg Mark.
- Cukrot. - mutatta a bödönt.
- Az nem a cukor. - vette el tőle gyorsan.
- Mutasd! - álltam mellé és kíváncsian néztem a címkét.
- Hisz ez itt a vanília porom, ezert nézte cukornak a kicsi.
- Finom édes! - csillogtak szemei boldogan Lizzynek.
- Lehet ez hiányzott belőle!
- Próbáljuk meg! - mondtam és óvatosan Lulu szemeibe cseppentettük. Erre a nyuszi vinnyogva kezdte dörzsölni szemeit és idegesen ugrált.
- Nyugalom Lulu. - simogatta Lizzy és hátára puszilt. A nyúl egy percig még vinnyogott, de aztán egyszer csak befejezte és nyugodtan ácsorgott. Sokat pislogva nézett ránk, majd a mosolygós kis lányra.
- Nézd a szemeit! - vette kezébe Mark és boldog mosollyal fordult hozzám - Eddig szürkék voltak, de most már kékek!

Mark pov.
- Uram isten! Sikerült! - hüledezett Vladim.
- Ügyes vagy kicsim! - csókolgattam gyermekem arcát - Kicsi wikkám!
Lizzy azonban csak kíváncsian nézett minket majd rám.
- Kaphatok a vanília cukorból?
Összenéztünk öcsémmel, majd nevetve megöleltük őt.
- Persze drágám, de csak egy kicsit!
Megvizsgáltuk Lulut. Tökéletesen látott, de várnunk kellett pár napot, hogy biztosak legyünk. Remek állapotban volt szerencsére. A szemei is jól működtek. Bátrabban eszi meg amit kap, így fel is szedett egy kis súlyt. Ez pedig Fenanak fel is tűnt.
- Lulu miért van így felfújódva?
Ekkor azonban észrevette, hogy a nyúl felkapja a fejét és ránéz. Unoka öcsém megdermedt és keze remegni kezdett.
- Drágám... - mondta lágyan öcsém.
- Mi csináltatok vele?!
- Egy ideje dolgozunk egy vakság visszafordító szeren. - vallotta be.
- Hogyan...?
- Fena, megtudunk gyógyítani. - fogtam meg vállát - Lulu és Lizzy segített erre rájönni.
- Én... Én... - alig bírt szóhoz jutni, ahogy mi is. Igor segített azzal, hogy odament hozza és megölelte.
- Semmi baj. Végre teljesül az álmod. - ringatta. Fena szipogva bujt hozzá, de mosolygott.
- Köszönöm!
- Érted bármit, gyermekem! - lépett hozzá anyja is.
- Én is! - ugrált Lizzy hozzájuk. Másnap Fena egy székre ült miközben mi előkészítettük a főzetet. Igor és Thomas a két oldalán ült, kezeit fogták. Luca az ajtó előtt várt, mert a szülők erre kérték.
- Apa... Félek...
- Nem lesz baj, ne félj!
Óvatosan belecsepegtettem a szemébe az oldatot mire könnyezni kezdett.
- Au! Ez nagyon csíp! - oda akart kapni kezeivel, de páromék lefogták kezeit - Anya! - sírta el magát kétségbe esve.
- Nyugalom drágám! - simogatta arcát és a könnyeit egy ronggyal törölgette - Nagyon ügyes vagy.
- Teszek a szemére egy tapaszt, nehogy hirtelen érje a szemeit a fény. - mondtam. Le is szorítottam a két szemére. Eltelt pár perc mikor végre lenyugodott.
- Kész vagy, kicsim? - kérdezte Vladimir.
- Nem. - felelte bátortalanul, mire mosolyogva ráztam a fejemet.
- Most már késő visszakozni. - kuncogtam - Mehet?
Csak nyelt egyet és bólintott.
- Oké. Akkor ezeket leveszem. Ha valami baj van szólj! - beszélt Vladi lágyan hozzá és elvette szemei elől a tapaszokat. A fiú lassan nyitogatta ki a szemeit, amikről eltűnt az opálos homály. Izgatottan néztünk rá, ő pedig pislogva nézett ránk. Szürke szemei lassan kezdett megváltozni, de csak még szürkébb lett.
- Mi az? - kérdezte aggódva.
- Várj csak! - mondtam és egy kis vizet csepegtettem a szemeibe. Ez nem fájt, de hidratálni kellett a szemeit.
- Kicsit jobb lett. - pislogott párat. Aztán egyszer csak ahogy jobban pislogott a szürke homály eltűnt és a szemei szép feketékké változtak, akar az anyjáé.
- Kicsim... - állt elé remegve Vladi.
- Apának tényleg igaza volt... - motyogta sokkosan Fena - Tényleg egy angyalt látok homályosan.
- Fena! Látsz engem?! - kérdezte az öcsém nevetve és zokogva egyszerre
- Igen. - szipogta és óvatosan a mellette lévő apjára, majd Thomasra nézett - Apa...?
- Itt vagyok prücsök. - mondta lágyan. Igor az arcára simított mire Fena elsírta magát és átölelte a szüleit. Mosolyogva bújtam páromhoz, aki magához szorított. Csillag felugrott hozzájuk és érdeklődve bökdöste fejével gazdája kezét.
- Csillag? - kérdezte Fena mire a macska hangosan nyávogott egyet.
- Igen, ő volt a kis segítőd.
- Szia. - simogatta meg és egy puszit nyomott fejére - Köszönöm, hogy segítettél kis cicám.
A macska csak dorombolva bújt szeretett gazdájához és leült. Ekkor hallottuk meg a lépteket és Luca homályos árnya jelent meg.
- Gyere be nyugodtan. - mondtam neki invitálóan, erre csak biccentett. Már ki akart lépni, de megtorpant. Odamentem hozzá.
- Kölyök...
- Felni fog tőlem...
- Nem fog! Bátorság. - húztam be - Fena!
- Tessék? - fordult felénk fáradtan, látszott rajta megviseli a hirtelen változás. Luca óvatosan kilepett az árnyékból. Fena felállt és odalépett Luca elé. Egy ideig nézték egymást, míg nem unoka öcsém szorosan megölelte őt.
- Fena? - ölelte magához óvatosan Luca.
- Annyira szeretlek! De jóképű vagy!
- Tündérem... Hiszen az arcom...
- Nem érdekel! Így vagy jó nekem! - suttogta és mellkasába bújt. Luca arcán lefolytak a könnyek és Fena hajába puszilt.
- Szeretlek.
- Én is téged. - mint egy végszóra pedig Will felsírt.
- Mindjárt jövök. - sietett el Thomas és nem sokkal később kis fiammal tért vissza. Átvettem és megpusziltam. Gyorsan elhallgatott, hozzám bújt és már aludt is.
- Kis hisztis. - kuncogtam, majd a kíváncsi pároshoz fordultam - Ő az unoka öcséd.
Fena óvatosan közelebb hajolt és arcára simított.
- Istenem, de gyönyörű és édes. Picike és puha. - simogatta. Will nyammogva aludt tovább.
- Te is ilyen voltál a fivéreddel.
- Ursul... Jaj, bár láthatnám őt!
- Fogod is. - ölelte magához kedvese - Megígérte, hogy vissza jön.
- Tudom. Remélem minden rendben vele.