A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

19.rész

Vladimir pov.
Egy fiatal fiú jött ki a halóból, köntösben. Olajbarna árnyalatú bőre és fekete haja volt, barna szemekkel. Odasétált Raoulhoz és finoman megcsókoltak egymást.
- Tudtam, hogy idegen hangokat hallok. Oh, dios mio! Milyen kis edés, chika!
Belle ajkai csodálkozva nyíltak el és szemei is csillogtak, pont mikor megtetszik neki valami. Ez esetben Tristan. Mosolyogva odaadtam neki a kicsit.
- Mio preseso! Chica prinsesa!! - puszilgatta. Raoul mosolygott rajtuk. Tristan ekkor felé fordult egy tudós mosollyal. - Te inkább készülj! Egymillió ilyet akarok.
Erre csak nyögve elpirult és elnézett róla, pont Igorra aki ravaszan mosolygott.
- Most már mindent értek! - mondta sunyin.
- Imádni való és dios mio! Te milyen szépséges vagy! - lépett hozzám.
- Ugyan... - szabadkoztam zavartan, majd vissza vettem kis hercegnőmet.
- Mio amore! Kiviszem a vendégeket az üvegházba, te beszélgess a kuzinoddal, amúgy... - lepett Igorhoz és arcon csókolta majd rákacsintott. - Örvendek, drágám. - mondta és elvezetett engem és a kicsit. Hogy zavart-e amit tett? Igen, nem kicsit.
- Elnézést, de miért csókoltad meg a férjem?
- Nyugalom, chika! Az én országomban a cseled is arcon csókolja az urat! Mellesleg a férjed vonzó, de nem az én zsánerem! Az én ideálom a szőke férfiak, egy bika erejével a halóban. Igor jól teljesít ilyen téren.
- Az első alkalomból ikreink lettek, szóval ami azt illeti...
- Madre de mio! - nézett elismerően - Biztos mindketten olyan elbűvölőek, mint te!
- Mar mind a kettő szülő. Fena nemrég szült, Ursulek pedig örökbe fogadtak.
- Értem. - bólintott és hellyel kínált.
- Szóval te, hogy ismerkedtél meg Raoullal?
- Egy bordélyban. - mondta mire befogtam a lányom fülét.
- Bordély?
- Táncos voltam és szemétként kezeltek. Gyakran elhívtak magánvillákba. Én voltam a tiltott egzotikus gyümölcs.
- Te jó ég! - borzadtam el - Hogy kerültél oda?
- Anyám a születésemkor meghalt, - kezdett bele a mesélésbe - apámat nem ismertem. Ott az árvák többségét vagy oda, vagy szolgálónak adják el.
- Hogy találkoztál Raoulal?
- Az egyik ilyen partin. Táncoltam és mielőtt elmentem Raoul odajött hozzám. Azt hittem ő is fogdosni fog, mint a többiek, de ő... Ő más volt.
- Hogy érted?
- Félre hívott és italra invitált. Majdnem hajnalig beszélgettünk... - ábrándozott el a növényeket nézve - Azt mondta megkedvelt és elakar vinni magával.
- És?
- Nem hittem neki. Nem tegnap húztam fel a redőt, nem voltam naiv.
- Mi változott?
- Felkereste a bordélyt, minden nap. Fizetett csak, hogy elvihessen ebédelni vagy beszélgetni.
- Ez nagyon romantikus. - mosolyogtam.
- Igen, bár én nem igazán vagyok oda ezekért a dolgokért. De még is... Ezek a kis gesztusok mindennél jobban estek a számomra.
- Aztán?
- Raoul okos férfi volt és nagyon udvarias, de... Tudta mit akar és ez is tetszett benne.
- Ha tippelnem kellene, részletekben kivásárolt téged. Igaz?
- Igen, de nem is tudtam róla.
- Ha tudsz róla megállítottad volna?
- Nem tudom...
- Mi történt miután megtudtad?
- Azt kerté jöjjek vele. Ezúttal elfogadtam és miután ideértünk még több időt töltöttünk együtt.
- Megbántad?
- Nem. - ráta fejét mosolyogva és megigazította Belle ruháját.
- Féltem, de Raoul új életet adott nekem és mutatott nekem valami újat. Szerelmet. Igazi szerelmet.
- Akárcsak Igor nekem.
- És ti hogy találkoztatok ifjú wikka?
- Nos... - elmeséltem neki a mi történetünket. Ahogy találkoztunk, megszöktünk és családot alapítottunk.
- Dios Mio.
- Hát igen. - rántottam vállat mosolyogva.
- Akkor kalandos az élet mindannyiunknak. - csikizte meg Belle pocakját. Kicsit szabadabb szellemű mint én és nyers, de jó édesanya lenne.
- Nem gondolkodtatok a gyermek vállaláson még?
- De, de nem lehet... - felelte semlegesen.
- Miért?
- Ahogy mondtam. Egymillió babát szeretnék, de nem lehet.
- Úgy érted...?
- Meddő vagyok. - szorította ökölbe kezeit - Az orvos szerint a bordélyban való történtek végett...
- Jaj, annyira sajnálom.
- Ugyan! Az élet tele van kihívásokkal.
- Igen, nem is kevéssel. - néztem Bellet - Ő nem a saját gyermekem...
- Hm?
- Belle igazából az unoka húgom.
- Hol vannak a szülei?
- Meghaltak egy járványban, majdnem egy éve.
-Szegénykém. - csókolta arcon, mire a pici elkapta egyik hosszú tincsét és azt huzigálta.
- Tetszik a hajam, chika? Sok mindre jó. - kacsintott rám. Erre csak homlokon csaptam magam, mire Belle kacagva nézett felém.
- Sziasztok! - jelentek meg a fiúk.
- Mon amor! - lepett oda hozzá Raoul és megcsókolta Tristant. Kuncogva viszonozta és kicsit erotikusabbra is sikerült, mint gondoltam. Belle szemeit gyorsan eltakartam és összenéztem párommal.
- Mi az, csak kisbaba.
- Ki tudja, lehet, hogy jó a memóriája.
- Hátha az öcsémre ütött, akkor nem.
- Elnézést! - szóltam rá a már egymást tapizó párosra.
- Hm? - pislogott nagyokat mindkettő.
- Esetleg folytassatok ezt a szobában?
- Bocsi. - kuncogtak, amire csak szemeimet forgattam.
Olyanok, mint a gyerekek. Gyorsan elmentek, mi pedig ott maradtunk az üvegházban. Valami meseszép volt. Gyönyörű növények voltak ott, amik elvarázsolták lánykánkat és minket is. Elmeséltem Igornak mindent, aki figyelmesen hallgatott.
- Ez szomorú. - húzta száját és magához ölelt.
- Igen, de mégis nagyon szeretik egymást.
- Azt latom. Raoul el akarja venni.
- Mikor kéri meg? - kérdeztem izgatottan.
- Még várja a megfelelő pillanatot.
- Vii! - Belle a karomból próbált elérni egy fehér virágot.
- Várj egy kicsit csillagom. - kuncogott Igor és egy kisebbet leszakított, majd hajába tűzte. A kicsink nevetve nézett minket majd tovább nézegette őket.
- Gyönyörűek ezek a növények. - cirógattam meg egy margaréta szirmait.
- Nekem ti és a gyermekeim vagytok a legszebb virágok az egész életemben.
- Jaj te, gavallér! - csókoltam lágyan ajkaira.
- Csak az igazság. Szeretlek. - mosolygott.
- Bu! - pislogott nagyokat a kislány.
- Bububu! - érintette össze az orrukat Igor mire Belle nevetgélni kezdett. Megsimogattam a pici fejét és baba haját birizgáltam. Mind összeölelkeztünk és mivel Raoul ragaszkodott hozzá, hogy ma este maradjunk itt, felmentünk a szobába. Bellet magunk közé fektettük és hátát simogatva altattuk.