A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

8.rész

Vladimir pov.
Óvóan ölelt magához, majd egy gondterhelt szusszantás után nyakamba csókolt.
- De vissza térve... - suttogta nagyot nyelve és nyakamat lepte el ajkaival - Miért érzek ilyen finom illatokat itt rajtad?
- Ma átnéztem a gyógynövényes készletet. - sóhajtottam egyre nagyobb teret adva neki a nyakam körül. Levetett az agyra és egymáséi lettünk. Másnap reggel mellkasán ébredtem, ami mosolygásra késztetett.
- Szeretlek. - csókolt a számra.
- Anyu! Apu! - hallatszott Fena hangja és kopogott. Felvettünk pár ruhát és kinyitottuk az ajtót. Ursul is vele volt.
- Tessek, kicsim?
- Egy bácsi van a kertben. Lóval jött és leesett róla. Nagyon betegnek latszik. - mondta mire kiszaladtunk. Valóban egy barna hajú fiatalember feküdt kint a hóban. Csak most jött meg a tél. Igor odarohant és a határa fordította. A férfi arcát sebek borították, kelések és kivakart hólyagok.
- Lucius?! - kiáltotta Igor.
- Ki az? - kérdezték a gyerekek.
- Menjetek a szobátokba! - mondtam szigorúan.
- De...
- Most! És addig ne gyertek ki, amíg nem szólunk!
A gyerekek beszaladtak, én pedig odarohantam Igorhoz.
- Ez az öcséd? - kérdeztem. A fiatal fiú ruhai szakadtak voltak és az arca beesett volt. Nem az az úri ficsúr akinek Igor leírta.
- Azt hiszem... Lucius, mit keresel itt? - rázogatta. A fiú cserepes ajka nehezen mozdult.
- Segítség... Vizet... Kérlek...
- Vigyük be az egyik egyik üres szobába. - tanácsoltam és gyorsan előre mentem szólna bátyámnak, hogy segítsen. Ő is kirohant és segített. Thomas pedig ledöbbent.
- Igor, ez... Te jó ég! - mondta mikor meglátta az arcát.
- Nagyon kihűlt. Alig tud beszelni és szerintem kimerült. - mondta Igor.
- Készítek gyógyteát, addig ti öltöztessétek át! - adta ki bátyám a parancsokat - Vladi te segíts nekem láz- és seb fertőtlenítőt keresni!
- Rendben. - mondtam és kimentem vele a laborba.
- Mit kereshet itt Igor öccse?
- Nagyon betegnek látszik. Lehet, hogy segítség kell neki és a bátyja jutott eszébe.
- De honnan tudta, hogy ide kell jönnie?
- Azt majd megkérdezzük ha jobban lesz. - mondtam aggódva. Bólintott, majd sürögve össze pakolt mindent és neki láttunk dolgozni. A kész teát oda adta nekem és mikor bevittem a fiuk épp mosdatták Luciust. Az egész teste tele volt kelésekkel és hólyagokkal. Majd le kell fertőtlenítenem Igort és Thomast.
- Ezt itassátok meg vele! - adtam párom kezébe a meleg italt. Bólintva így is tett, miközben a félig eszméletlen öccsének arcát vizslatta.
- Mi történhetett vele?
- Himlő. Olyan ami neked is volt mikor először találkoztunk. Bar a jelek szerint őt egyáltalán nem ápoltak.
- Kíváncsi vagyok hogyan kapta el. - gondolkodott el.
- Ezt majd később megbeszéljük! Előbb ápoljuk le és utána ti öltözzetek át! De a gyerekek közelébe ne menjetek!
- Rendben. - mondta Igor és óvatosan megitatta az öccsét. Bármilyen idiótának is írta le őt Igor most megesett rajta a szívem.
- Nézzétek a nyakát. - mutattam a nyaka körüli sebet. Kidörzsölte és kisebesítette valami. Vérrögök voltak rajta és itt ott varosodott is.
- Te jó ég... Lucius! - vált még aggódóvá párom.
- Ha lejjebb ment a láza biztos beszélhetünk vele. - mondtam. Letisztítottam és lefertőtlenítettem a nyakát.
Két napig csak aludt és a gyerekek nagyon kíváncsiak voltak.

Ursul pov.
Amikor anyáék nem figyeltek beosontunk az idegenhez.
- Nos? - kérdezte Fena.
- Alszik. - osontunk oda.
- Jó erre én is rájöttem! Hallom, ahogy szuszog!
- Oké, nyugi! - fogtam meg kezét - Mit akarsz tudni?
- Mondjuk, hogy milyen magas!
- Fekszik. Azt nem tudom megmondani.
- És milyen?
- Fena, alszik és be van takarózva.
- Hm! - fordult el megsértődve, mire nagyot sóhajtottam.
- Ki van itt...? - kérdezte gyengén az idegen, amire mindketten ugrottunk egyet. Csak felé fordultunk mire a férfi lassan nyitogatta a szemeit.
- Ajaj... - motyogtam, Fena pedig csak értetlenül pislogott felém. Aztán a férfi észrevett minket. Először engem. A szemei majdnem kiestek.
- Igor...?
- Ööö... Nem, ő az apukánk. - feleltem zavartan nevetve, a férfi pedig csak pislogott.
- Az apád?! - kiáltott fel hirtelen. Egy pillanatra fel akart ülni, de megszédült és visszaesett.
- Mi folyik itt? - nyitott be Thoma bácsi.
- Thomas...
- Szia, Thomas bácsi. - mondta Fena.
- Gyerekek, azonnal gyertek ide!
- Ebből baj lesz... - suttogtam öcsém fülébe, aki elhúzta száját. Ekkor befutottak anyáék. Anya megfogta a kezünket és kihúzott minket.
- Anya...
- Csend! - szólt ránk mérgesen - Mit kértem tőletek? Halljam!
- Hogy maradjunk a szobánkban...
- És ti mit csináltatok?
- Kijöttünk. - motyogta Fena.
- Drágám nyugodj meg. - fogta meg apa anya vállát.
- Nem!
- Anyu...
- Bocsánat...
- Most azonnal menjetek vissza a szobatokba és ha még egyszer kijöttök az engedélyem nélkül odabent maradtok egy hónapig!
- Kérlek ne! - ijedt meg testvérem. Lehajtott fejjel mentünk vissza a szobába.