A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

14.rész

Vladimir pov.
Mikor én jobban lettem, Igor pedig kialudta magát mind kimentünk és folytattuk az életünket.
- Anya! Apa! - hallatszott és mikor megfordultunk, Ursul jött lóháton, előtte egy kecses, vörös hajú fiú ült. Mögöttük egy másik lovon egy ismerős alak.
- Lehetetlen... - döbbent le Mark, ahogy én is. De a másik személy is nagyokat pislogva nézett minket.
- Mark?! Vladimir?!
- Ki ő? - kérdezte Fena.
- Valaki, akiről azt hittük már régen halott. - felelte bátyám döbbenten.
- Ő itt a régi társunk. - mondta Mark.
- MI?! - kérdezték a gyerekek sokkosan, míg Raven csak hozzánk lépett.
- Túl régen. - mosolygott és megfogta kezünket - El sem hiszem, hogy ti vagytok azok!
- Anya... - fogta meg hirtelen karomat Fena, de tekintetével Ursult kémlelte.
- Menj oda hozzá.
- Ursul! - szaladt oda hozzá.
- Fena! Óvatosan, ne... Mi lett a szemeddel.
- Jól nézel ki.
- Te... Te látsz engem?! - fogta kezei közé testvére arcát - Hogyan? Mióta?!
- Anyáéknak sikerült meggyógyítaniuk!
- A szemeid is kicsit mások, de ugyan azok maradtak.
- Igen, de tökéletesen látlak.
- Khm... - köhintett két oldalról Luca és a kisebb vörös hajú.
- Oh, Luca, de jó újra látni! Luca, Fena, ő itt az én gyönyörű Evoletem.
- Szia! - vidult fel Fene és mosolyogva állt elé.
- Ü-üdv. Örülök a találkozásnak!
Fena erre megölelte és nevetve ugrált vele.
- Mikor találkoztunk utoljára? - kérdezte Raven elmerengve.
- Meg kamasz korunkban. Mikor Xibalba mester mindannyiunkat tanított.
- Azt hittük meghaltál. - vizsgáltam meg őt jobban.
- Ez egy hosszú történet, de inkább meséljetek ti! Hol van a mester?
- Xibalba mester már elment.
Raven a szája elé kapja kezét meglepetten.
- Mikor?
- Úgy tizenöt éve... - néztem gyermekeimet, akik nevetve beszélgettek valamiről.
- De hát makk egészséges volt. Sokáig élhetett volna. Mi történt?
- Kedvesem nem lenne jobb egy tea mellett megbeszélnetek ezeket? - tanácsolta Thomas Marknak - Addig mi figyelünk a gyerekekre.
- Persze! Gyere Raven. Van miről beszélgetnünk. - karolt belé és beinvitálta.
- Köszi. - mosolyogtam a négerre és besiettem utánuk. Elmeséltük neki mindent. Hogy hogyan találkoztunk életünk szerelmeivel, hogy hogyan törtek ránk a falusiak.
- Ez borzalmas! - rázta fejét - Mi is ez miatt menekültünk el...
- Az emberek megijednek az ismeretlentől. Ez mindig így volt, mindig így lesz.
- Szóval a mester valójában az édesapád volt. Nem csoda, hogy annyira figyelt rád. - mondta Raven.
- Már értem mit, miért tett... - mosolyogtam keserűen - Tudom, hogy szeretett a maga módján.
- Így van! - helyeselt bátyám.
- Folyton kijavított téged és folyton végignézte ahogy csinálod. Akkor is ha tökéletesen csináltál mindent.
- Igen. Valamikor fájt, ahogy mondta... De tudom csak azért tette, hogy biztasson.
Mind felnevettünk a kedves emlékeken.
- Mama! - szaladt hozzánk Lizzy kacarászva - Willy megint büdi!
- Megyek drágám! - rázta fejét mosolyogva miközben felállt - Bocsi, de hív a kötelesség!
- Menj csak, amúgy is megszeretnék az öcséddel beszélni pár dolgot.
- Minden rendben?
- Csodás fiad van és nagyon bátor. Megmentette az életem és magával ragadta Evolet szívét.
- Ez a te gyermekedről is elmondható. A fiam sokkal komolyabb lett, ami meglep. De ha jól sejtem valami zavar téged, igaz?
- Aggódom. Mind a ketten wikkák.
- Csak Evolet az, Ursult soha nem érdekelték ezek a dolgok. Ő csak wikka leszármazott, nincs érzéke a gyógyításhoz.
- Akkor is wikka vér.
- A mi családunk élő bizonyítéka annak, hogy az eddigi hitünk sokban tevéd! Látod azt a férfit ott? - mutattam Igorra. - Ő a gyermekeim apja.
- Volt egy ilyen érzésem, nagyon hasonlít Ursulra. - néztem meg tetőtől talpig - Ha jól sejtem a barna bőrű férfi Mark gyermekeinek az apja.
- Igen, Thomas a párom! - ült vissza hozzánk Mark, kezében kis fiával, aki nagy szemekkel mutogatott Ravenre.
- Már... Mar két gyermeked van?
- Igen.
- Belle nem a mi lányunk. Ő Igor öccsének a lánya.
- Legalább nektek boldog az életetek.
- Mi történt veled, Raven? Olyan vidám és gyermeki voltál régen.
- Meghasadt a szívem, Vladimir. Egy wikkával ez előfordul.
- Előbb-utóbb rád talál a boldogság. - fogtam kezére, amit megszorítottam.
- Arthurral együtt az én szerelmem is eltávozott. Ott voltam mikor kilehelte a lelkét. Sose láthatta Evoletet.
- De oda fentről vigyázik rá! - mondta bátyám, majd a mocorgó kis fiát át nyújtotta - Át veszed? Nagyon menni szeretne hozzád.
- Ha... Ha lehet. - mondta és átvette a kisbabát. Will először meglepődve nézte őt, majd nevetve szorította meg Raven ruháját.
- Tetszel neki. - kacagott Mark. Raven azonban csak meghatottam simogatta a kicsi arcát.
- Gyönyörű vagy. - suttogta, míg Will csak mosolyogva nézett fel rá - Édesanyádra ütöttél.
- Mhuah!
Mind felnevettünk a kis apróság cukiságán. Sokat beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről és együtt össze raktunk egy könnyű vacsorát. Ursul és Evolet egymás mellett ültek, de Fena és Evolet szinte megállás nélkül beszélgettek. Luca sóhajtva nézett össze fiammal és ha jó láttam megállapították, hogy túl jóba lettek párjaik.
- Fena! Megnézzük Csillagot?
- Most nem, Evolet megmutatja majd a köveit.
- Jó... - morogta Luca és mérgesen otthagyta őket.
- Luca! - nyúlt utána, de csak lesöpörte a kezét. Igor már mérgesen felállt volna, de visszahúztam.
- Hagyd. - suttogtam - Kicsit féltékeny, mert nem vele foglalkozik a párja.
- Akkor is.
- Igor, a veszekedés része egy egészséges kapcsolatnak.
- Tisztában vagyok vele, de akkor is! - morogta.
- Engedd, hogy ők rendezzék el.