A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

5.rész

Igor pov.
Mosolyogva öleltem magamhoz a kedvesem és a cicát simogattuk.
- Szerinted Mark jól van? - kérdezte mire bólintottam.
- Szerintem minden rendben lesz.
- Igor... Szerintem... - erre Vladimir hirtelen elrohant és a fa aljába hányt.
- Nyau? - nézett fel a macska értetlenül, én pedig utána siettem.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Mindjárt... - motyogta, miközben hátát simogatta.
- Nyugodtan, semmi baj. - mondtam. Ekkor ért vissza Mark és Thomas.
- Te jó ég! Vladi! Mi a baj?
- Csak a reggelim jött vissza. - sóhajtotta és hagytam, hogy nekem dőljön.
- Gyere be öcsi! - fogta kézen Mark és bevezette. Mi ketten kint vártunk egy ideig mikor Mark kijött.
- Mi baja van? - álltam fel.
- Mondjunk annyit, hogy a vérhold rituálé... Sikeres volt.
- Úgy érted...?!
- Igen, az öcsém várandós!
A szívem elkezdett vadul kalapálni és úgy érezte. Menten felrobbanok a boldogságtól.
- Gratulálok! - vert hátba Thomas.
- Köszi.
- Menj be hozzá, kicsit megijedt de boldog ő is. - tanácsolta a szőke. Berohantam és egy tornádó csapott le rám. Vladimir sírva borult rám és folyamatosan azt ismételte, hogy babánk lesz.
- Tudom édesem, tudom. - öleltem át mosolyogva és éreztem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak.
- Egy wikka baba! - mondta boldogan. Annyira aranyos volt, ahogy a pocakját simogatta. Aztán hirtelen mint a villám belém csapott. Apám nem tudhatja meg semmiképp! Az öcsém pedig pláne nem. Aggódva magamhoz öleltem. Annyira féltem, hogy bántják őt.
- Mi a baj? - kérdezte oldalamhoz bújva.
- Figyelj! El kell menekülnünk, érted?
- Tessék?
- Ha apám vagy öcsém megtudja, hogy gyermeket vársz tőlem barmit megtesznek, hogy bántsanak téged.
- Miről beszélsz?
- Én... Elszöktem otthonról, Thomas pedig egy szó nélkül követett.
Döbbenten nézett rám és a szájára tette a kezet.
- Ectus Patonus... Ez...
- Nem akarom, hogy bármi bajotok legyen!
- Igor.. - bujt a vállamba. - A kisbabánk...
- Nem hagyom, hogy bajotok essen. Holnap reggel mind elmegyünk innét.
- De hová? Itt van mindenünk! Nem tudunk minden növényt egyik napról a másikra elvinni.
- Meg kell oldanunk valahogy, nem maradhatunk itt!
- Tudom. - csókolt arcomra - Nem lesz bajunk!
- Szeretlek. - csókoltam homlokon. Annyira boldog vagyok.
- Én is!
Boldogan öleltem magamhoz és karjaimba kapva vittem szobájába.
- Mit csinálsz?
- A karomon hordozlak és ezt fogom tenni életünk végéig.
- De azért hagyni fogod, hogy sétáljak néha?
- Majd meglátjuk. - mondtam nevetve. Lefektettem az agyra és a vállara terítettem a takarót. Mosolyogva nézett rám és a fekete macsekot kezdte dédelgetni.
Kimentem a többiekhez és elmondtam Marknak is mindent.
- Remek. - sóhajtotta - Össze rámolom a dolgainkat és tőlem akár hajnalban is mehetünk.
- Köszönöm és sajnálok mindent. - mondtam bűnbánóan.
- Nem a te hibád, nem kellett volna apádra ijesztenem. De valljuk be... Megérdemelte!
Mark és Thomas elvonult egy szobába ahonnan különböző növények illatát lehetett érezni. Gondolom össze pakolnak pár növényt. Vladimir is segíteni akart, de mind a hárman kategorikusan elutasítottuk.
- Te fogd Tinát és várj kint.
- Undokok! - válaszolta és duzzogva elvonult a macskával. Csak kuncogtam egy jót a cuki arcán majd segítettem kipakolni. A lovak szerencsére hidegvérűek így jó sokat elbírnak.
- Minden meg van? - kérdeztem Markot, aki éppen egy kis ládikát nézett át.
- Még megnézek valamit és indulhatunk.
- Rendben. - mondtam. Nagyon izgultam. Az apám nagyon konok ember és nem adja fel egykönnyen. Nem hagyom, hogy bántsa a családom és a barátomat.
- Igor! - hallatszott mellőlem. A kedvesem volt az.
- Mondjad kedvesem. - karoltam át derekát.
- Nagyon elbambultál, aggódtam. - mondta.
- Gyertek! Jobb ha megyünk! - mondta Thomas.
- Mi az? - fordultam barátomhoz.
- Katonák jönnek és nem éppen barátságos szándékkal. - nézett az erdő sűrűjébe. Azonnal lóra ültünk és elindultunk. Vladimir mosolyogva bújt hozzám, míg a macska csak dorombolva aludt karjaiban. Már sötét volt mire elég távol kerültek.
- Rosszat sejtek... - rázta fejét Mark barátomra nézve.
- Igen, én is. - mondta Thomas.
- Remélem még egyszer vissza térhetünk...
- Én is, kedvesem. Ott van a hely ahol találkoztunk.
- Hiányozni fog... - mondta szomorúan, mire ajkaira nyomtam egy csókot.
- Ne aggódj! Tudom, hogy sok emlék kötött arra a helyre, de most lesznek újak.
- Igen, együtt.
- Juj, de nyálasak itt valakik! - fintorgott az idősebb szőke, de erre barátom hirtelen csókolt nyakába.
- Ha ők nyálasak én csurom vizes akarok lenni. - suttogta a fülébe.
- Víí!! - csapkodta mellkasát vörös fejjel és a csuklyáját is magára húzta. Vladimirral jóízűen felnevettünk. Csak másnap reggelre értünk fel a hegyekbe, ahol sokkal hűvösebb volt mint az erdőben.
- Fázom... - remegett kedvesem és az ölében lévő macska is hisztisen nyávogott.
- Mindjárt ott vagyunk. Majd begyújtunk.
- Jó...
Végre feltűnt a kis ház, ahol a következő napokban lakni fogunk.
- Ez neked kicsi? - kérdezte Mark ledöbbenve.
- Nézőpont kérdése. - mosolyogtam el. Vladimir csillogó szemekkel nézte az építményt - Tetszik?
- Ez gyönyörű!
Jó bevallom tényleg nem olyan mint a ti kunyhótok...
- Szórakozol velem? Ez egy palota!
- A felépítése és a berendezése is. - bólintott Thomas helyeslően.
- Azta! Eddig csak egyszer voltam palotába, de hogy ott is éljek!
- Meglátod, drágám. Saját lakosztálya lesz a babánknak. - mondtam mosolyogva.
- Kíváncsi vagyok hány szobás. - mélázott el az idősebb szőke - Tíz? Tizenkét? Vagy több?
- Majdnem. - felelte barátom. Bementünk az épületbe és ott levettük a kabátokat.
- Megyek begyújtok! - sietett el Thomas.
- Még mindig nem szokott hozzá, hogy nem szolgáló. - ráztam fejemet, amikor láttam Mark döbbent arcát.
- Fázom... - motyogta Vladimir. Gyorsan átöleltem és melegítettem.
- Nem sokára jobb lesz.
Mark eközben körbe sétált a szobában, majd megállt egy festmény előtt.
- Ő az édesanyád? - kérdezte felém lesve. Lassan odaléptem a képhez és szomorúan néztem.
- Igen. Ez az egyetlen kép róla, apám minden mást el égetett róla. De sikerült megmentenem.
- Nagyon szép nő volt. - mondta a kedvesem a karomat átölelve.
- Köszönöm.
Mosolyogva nézett fel rám, majd ajkaimra egy lágy csókot nyomott.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. - mosolygott rám. Erre a kezem a hasára csúszott.
- Igen, ebben biztos vagyok. Gyertek, válasszunk szobákat!
Mindenki kiválasztott egy - egy szobát. Kicsit poros volt, de a takarítás ráért. Begyújtottam a kedvesemnek. Aranyos volt, ahogy a macskával a tűz mellett melegedett.
- Lassan ideje aludni egy kicsit. - mondtam mellé ülve.
- Igor, azt mondtad apad rontotta el az öcsédet. Milyen volt mikor meg kicsi volt? Mikor anyatok még élt?
- Sokat nevetett és törődött a többi szolgálóval. De miután anyánk meghalt apánk a maga képére formázta.
Rám nézett mire a kezem ökölbe szorult.
- Verte és engem is.
- Te jó ég! - simított kezemre és szomorúan nézett rám - Sajnálom.
- Én igyekeztem megvédeni, de apánk teljesen elválasztott minket. Én a szolgákkal maradtam és ők neveltek.
- És milyen szép daliás úrfivá neveltek téged! - mondta szerelmesen mosolyogva rám. Ezen nevettem egy kicsit majd mindannyian elmentünk aludni.
Este egyszer riadt fel, mert szegénynek hánynia kellett. Akkor is mellette voltam és örökké ott leszek.
Békésen teltek a napok, bár Marnál azóta sem jelentkeztek tünetek. Látszott rajta, hogy ez megviseli és rosszkedvű is. Thomas próbálta felvidítani, de nem járt sikerrel. A legrosszabb, hogy minden feszültséget Vladimiron vezette le, aki így is gyenge volt a folytonos rosszullét miatt.
- Bocsánat! - szipogta kedvesem, mikor bátyja csúnyán leszidta.
- Mi történt? - jött meg Thomas. Mark mérgesen elfordult, amíg én kedvesemet öleltem.
- Vladi korábban vette le a tea vizet és így nem volt meg a kellő hő a növényekhez. Mark pedig bepipult.
- Kicsim, újrafőzzük. - mondta, de az idősebb szőke erre felmordult.
- Nem!
- Mi a baj?
- Mi a baj? Az, hogy az öcsém nem képes megfőzni egy teát, kis híján kiöntötte az egészet és ezt mind az állapotára fogja!
- Befejezted? - kérdeztem mérgesen.
- Oh, hogyne! - forgatott szemet.
- Mark! Beszélgessünk! - ragadta meg Thomas és kivitte.
- Ügyetlen vagyok... - motyogta a kedvesem.
- Dehogy vagy! - cirógattam arcát és ajkaira egy pillangó csókot nyomtam - Nagyon okos és ügyes vagy! Mark csak feszült mostanában.
- Tudom. Annyira szeretném ha neki is sikerülne.
- És fog is, de nem parancs szóra.
Ezen kuncogott egy kicsit majd hozzám bújt.
- Úh...
- Mi a baj?
- Feszít a hasam.
- Gyere. - döntöttem mellkasomnak és hasát kezdtem cirógatni - Jobb?
- Kicsit, de még mindig rossz...
- Gyere! Feküdj le egy kicsit.
- Jó. - motyogta. Betakargattam és hasát simogattam, de nem sokáig mert a fekete macska az ágyra ugorva könnyed léptekkel sietett kedvesem hasához. Fejével kezem alá fúrta magát és dorombolva helyezkedett el.
- Mit szeretnél Tina?
Nyávogott és a hasához feküdve dorombolni kezdett.
- Így jobb?
- Igen, jobb. Köszönöm, Tina.
Erre csak nyávogva gyúrogatta a takarót és tovább duruzsolt.