A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

16.rész

Vladimir pov.
Nem vagyok az anyja, nem is ismer engem igazán. Nem haragszom rá, hisz én a sajátomként gondolok rá, de akkor is faj. Könnyeimet törölgetve ültem le a fűbe és néztem fel a kék égre.
- Szerelmem.
- Nem ismer engem. Nem is kötődik hozzám. Én nem vagyok az anyja.
- Ez nem igaz. - ült mellém - Ismer téged és szeret csak most össze zavarodott.
- Néha úgy érzem nem tudom megadni neki azt a gyermekkort, amit az anyjának kellett volna. Én nem tudom helyettesíteni Lusiust. Aki megszülte és a hasában hordozta őt.
- Én pedig nem tudok az az apa lenni, mint Roger lett volna. De ez nem baj!
- Hogy érted ezt?
- Kedvesem, mi nem ők vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szerethetjük a lányukat.
Elgondolkodtam azon amit mondott. Igaza van.
- Csak azt nem tudom, hogy ő mit lát bennem. Az anyját? Egy mostohát? Egy helyettesítőt?
- Én tudod mit látok? Vladimirt, egy csodás személyt aki mindenhol megakar felelni.
Ezen elmosolyodtam és megöleltem őt. Visszamentünk a házba. A két pici a szőnyegükön játszott, míg a többiek beszélgettek. Belle folyton csapkodott és forgolódott. Odaültem hozzá és megsimogattam a buksiját. Erre fel nézett rám. Ajkai fel felé íveltek, majd ölembe mászott és mosolygott tovább.
- Mu!
- Huh? - néztem le rá meglepetten.
- Mu! Mu! - mászott fel rám.
- Mondjad kicsim, mit szeretnél?
- Muuu! - mutatott rám.
- Szerintem azt akarja mondani, hogy mama. - jött mellém Raven. Izgatottan ültem tovább és vártam, hogy kimondja.
- Belle... Mond szépen, hogy "mama".
- Maa.... Maaa! - nyújtott ki a kezeit.
- Ügyes vagy! - csókoltam apró tenyereibe, ő pedig egyre lelkesebben mondta.
- Nem kell félned, szerelmem. - csókolt a homlokomra Igor.
- Tudom. - suttogtam meghatottan.
- Ta! - nézett hirtelen rá Belle - Tata!
- Ügyes vagy. - hajolt le hozza Igor.
- Hát nem tudom öregem, a kis lány konkrétan le tatázott! - nevetett Thomas, mire Mark szemeit forgatta.
- Lizzy téged pedig le mumusozott. Melyik a jobb?
- Annak hívsz, aminek akarsz, pöttöm. - puszilta meg Igor a kicsit.
- Tata! - mondta nevetve. Felvettem Bellet és magamhoz öleltem.
- Szeretünk, kicsim.
- Maaa!
Igor hátulról átölelt minket és mosolyogva simított a pici hajába, ami még apró volt.

Fena pov.
Végre minden helyre állt. Luca és én pedig elkezdtünk felkészülni a kicsire. Mindennap felhozott nekem 3-3 nevet vegyesen és át alakította az egyik szobát is gyerekszobának, amit még nem engedett megnézni.
- Had nézzem meg! - kértem szomorúan.
- Meglepetés, meg nincs teljesen kész. - akadékoskodott.
- Undok vagy! - dobbantottam hisztisen és elfordultam tőle. Apa már felkészítette őt, hogy lesznek hangulat ingadozásaim.
- Légy türelmes, kedvesem. Had nézzelek inkább, mennyit nőtt a kicsikénk? - simított a hasamra, ami már feszült a ruháim alatt.
- Sokat! - mondtam büszkén - Csak már nincs olyan ruhám amibe bele férek...
- Akkor kapsz újakat. Barmit, hogy kényelmesen erezd magad.
- Bármit? - kérdeztem vissza csillogó szemekkel.
- Bármit.
- Akkor...
- Megint? - kérdezte unottan, de azért vigyorgott.
- Mi az, hogy megint?! - lettem morcos - Nem tehetek róla, hogy ilyenek a hormonjaim!
- Jó, akkor dőlj le és ha nem alszol el, akkor kényeztetlek.
- Imádlak! - csókoltam arcára vidáman. Persze sikerült ébren maradnom és végre kielégültem annyira, hogy a nap hátralévő részében vidám legyek.
- Kedvesem, nézd! Csináltam nektek valamit! - szolt mire kimentem és elakadt a szavam. Egy kis fa forgó volt a kezében.