A Vörös Hold (BEFEJEZETT)

3.rész

Thomas pov.
Hasogató fej fájásra ébredtem fel és morogva dörzsöltem arcomat.
- Mi történt?
Aztán megláttam, hogy az erdő középen fekszem.
- Mi a... Oh... - ekkor jutott eszembe minden.
- Halkabban... - motyogta mellettem egy hang.
- Mark?!
Valóban a szőke boszorka épp felült és a haját csinálta.
- Mi a franc? Mennyit ittam tegnap?
- Nem tudom, de az üvegben már csepp sincs.
- Szuper... Most jöhet a macska jaj...
- Én a helyedben inkább a kis urad miatt aggódnék. A folyó mellett találod meg. - mondta mire döbbenten felültem.
- Mi? Igor is kijött a kastélyból?
- Igen, valószínűleg az öcsémet ébresztgeti. - vette fel ruháit.
- Várj! Hová sietsz? - csodálkoztam.
- Hát szerinted? Haza, te is, nem?
- Én... Arra gondoltam, hogy maradhatnál még egy kicsit.
- Nem lehet... - mondta szomorúan.
- Miért?
- A mester szigorú és nem engedné.
- Oh, és esetleg visszakísérhetlek?
- Nem. A mester...
- Te teljesen a mestered elvárasai szerint élsz? Az öcséddel nagyon szemétül bánik, de ő nem tűnt úgy mintha az elismeréséért gyötörné magát!
- Nincs más választásunk! Én sem tűröm, hogy így bánjon vele!
- Szerencsés vagy.
- Mi? Miért?
- Te felszólalhatsz azért, akivel törődsz.
- Mindenkinek ugyan annyi joga van. - ült le hozzám - Nincs kőbe vésve, hogy ki, ki felett áll.
- Az erdőben köztetek, igen, de a kastélyban, ahol mi élünk, nem.
- Miért lettel szolgáló?
- Eladtak oda.
- Ember kereskedelem? - hökkent meg - Hallottam róla, de nem gondoltam volna, hogy ez már ide is elért.
- Sajnos de.
- A szüleid...?
- Meghaltak mikor meg nagyon kicsi voltam.
- Az én anyám is elhunyt.
- Oh, és az apátok?
- Vladimir a... Ő a féltestvérem. Az anyánk ugyanaz, de más az apánk.
- Oh!
- Semmi baj. - rázta fejét - Mindig is édes testvéremként gondoltam rá. De a mester valamiért csak azt szereti szajkózni, hogy engem többre tart.
- Nem hinném, hogy erről van szó. Láttam mar ilyesfajta nevelést. Olyan mintha szigorral és keménységgel ösztökélné az öcsédet, hogy jobb legyen.
- Tudom, de fáj így látnom őt.
- Ne félj, előbb-utóbb minden helyre fog jönni. - simítottam arcára, amitől zavarba jött - És most meséld el szépen, miért kábítottál el az este?
Erre megdermedt és rám nézett.
- Miről beszélsz?
- Az áspisfű kivonatról, amit a borba tettetek.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. - nézett el rólam, de álla alá nyúltam és magam felé húztam.
- Miért akartad, hogy rád másszak? Gyermeket szeretnél tőlem?
- Én... - motyogta zavartan. Mindenfelé nézett csak a szemembe nem.
- Csak sejteni tudom, miért akartad velem. De tudni szeretném... - húztam közelebb maghoz - Hányadik vagyok neked?
- A... A második... - hajtotta le a fejét mire elengedtem az arcát. Tehát nem én kellettem neki, hanem a spermám.
- Értem. - ezzel elkezdtem öltözködni, de szemem sarkából láttam, ahogy szomorúan néz rám - Akkor... Nem tudom mit szokás ilyenkor mondani. Örültem a találkozásnak? Vagy hogy vigyázz a picire helyettem is?!
- Thomas, várj én...
- Jobb lesz ha megkeresem Igort és figyelmeztetem! Fülig szerelmes az öcsédbe, ugye tudod?
- Ne, ne, várj! - kapott utánam.
- Mit akarsz? Még egy menetet? - habarodtam fel. Arca könnyes volt és kétségbeesve nézett rám - Elvakított az irántad érzett tisztelet és csodálat! Soha nem hittem volna, hogy ilyesmire kell vetemednetek!
- Nem értheted... Senki sem érti... - szipogta.
- Meg se próbáltad elmagyarázni.
- Nem lehet.
- "Nem lehet!" "Nem lehet!" - szajkóztam - Mindent lehet Mark! Csak akarás kérdése az egész!
- A wikkakat kirekeszti a társadalom és a történelmünk során minden wikka, aki szerelmes lett máglyán vagy akasztófán végezte! Ezert választottuk ezt az utat! Ez a mi átkunk!
Zokogva hajtotta le a fejét, amire már az én szívem is fájón dobbant. Oda léptem hozzá és átöleltem, mire szorosan bújt hozzám.
- Sajnálom. - suttogtam fülébe. Megdermedt, de utána a kezei átkaroltak a derekamat.
- Bocsáss meg, hogy kihasználtalak. - motyogta vállamba halkan - Ha nem teszem... Az egész wikka létünk el fog veszni a jövőben.
- Figyelj! Találkozzunk majd még!
- Miért, hogy tudd, hogy terhes vagyok e?
- Hah, igen! - mondtam.
- Azt hittem nem akarsz többet látni.
- Megszeretnélek ismerni. - cirógattam hátát lágyan - És, ha gyermeked lesz tőlem... Gondoskodni akarok rólatok.
- De azt...
- Nem lehet? - kerdeztem mire beléfagyott a szó.
- Ha ugy döntök, hogy ferjehz megyek többe nem számitok wikkának.
- Ez akkora baj lenne?
- Nekem igen! Tovább akarom vinni az őseim tudását! Kötelességemnek érzem.
- Miért ne lehetnél wikka is és boldog anya is egyszerre?
- Fogalmam sincs. Ez így nem fér, de sajnos ez van.
- Ez nem igazságos.
- Tudom, de én ebben élek és megbékéltem vele.
- Nem kellene!
- Szerinted mi legyen ha terhes vagyok?
- Beszélek a mestereddel, felvállalom és mindenképpen segíteni szeretnék az alatt amíg várandós vagy!
- Öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte mire elnevettem magam.
- Nem.
- Bolond vagy, ha azt hiszed Xibalba mester meg fog hallgatni. Ő nem az az ember, akit érdekelné a mi boldogságunk...
- Az ő érdeke is, hogy egészséges utódaitok legyenek. Más különben hiába a sok próbálkozás.
- Jogos. - motyogta. Kézen fogva felsegítettem őt és elindultunk megkeresni Igorekat. A folyónál voltak. A kisebb wikka valamit gyűjtött a folyóban míg Igor egy sziklán ülve nézte őt.
- Sziasztok. - intettem barátomnak mosolyogva. Mosolyogva intett vissza és a kisebb wikka is felkapta a fejét.
- Hahó! - sietett hozzánk mosolyogva.
- Mit gyűjtöttél? - lestem kezébe.
- Tavi kagylót. A héjukból festéket tudok főzni. - mondta mosolyogva. Igor úgy nézte őt mint egy tündért.
- Jó ötlet. - bólintott Mark - Segítek gyűjteni.
- Rendben! - mosolygott öccse. Mind a ketten bemásztak a folyóba gyűjteni. Csak távolról néztük őket. Szóljak Igornak a drogról? Odáig van a kis wikkáért.
- Érdekes egy éjszaka volt, igaz? - törte meg a csendet végül ő.
- Az, eseménydús.
- Olyan szépek, nem? Miért fel tőlük mindenki?
- Mert okosak.
- Hogy érted?
- Értenek a gyógy- és a mérgező növényekhez. Félnek, hogy ezzel egyszer vissza élnek és jaj nekik.
- Ez butaság! A légynek sem tudnának ártani.
- De ezt ők nem tudjak. Az emberek mindig félnek attól, amit nem ismernek.
- Igazad van. - sóhajtotta. Ekkor azonban Vladimir megcsúszott és hátraesett a vízben. Igor felpattanva sietett hozzá, míg Mark fejét rázta vizsgálgatta öccsét.
- Jól vagy?! - aggodalmaskodott az úrfi.
- Jól vagyok, nem vertem be a fejem, viszont jobb ha haza megyünk mielőtt megfázok.
- Igen, már hideg a folyó, jobb lesz ha átöltözöl. - mondta a bátyja.
- Tessék! - vette le gyorsan a mellettem álló a felsőjét és a fiatalabb hátára terítette. A kis wikka rózsapiros lett és motyogva mondott köszönetet.
- Mikor láthatunk titeket újra? - kérdeztem Mark derekára simítva, amitől megrezzent.
- Nos én... két nap múlva bemegyek a városba pár hozzávalóért.
- Én pedig ruha anyagot veszek. - mondta Vladimir.
- Akkor ott találkozunk, mondjuk dél körül. - mondta mosolyogva Igor.
- J-jó. - felelte zavartan az alacsony. Mark és ő hamarosan elindultak vissza es mi is.
- Ez volt életem legszebb éjszakája.. - motyogta Igor.
- Nekem is. Eltekintve pár tényezőtől.
- Az biztos, hogy többet nem iszok az ő borukból. - nevetett fel.