A történetben előfordulhat trágár beszéd illetve 18+os tartalom. A történet kitaláció nincs valóságalapja. Talán annyi hogy én mint író is imádok röpizni. Nem tudom nektek megmondani előre hogy milyen gyakran hozok részeket. Nem szeretnék nektek öss...
Az egyetem első napja. Te jó ég. Hihetetlen hogy itt állok a lakásunkba, és készülődök az első egyetemi napomra. Sok munkám van abban hogy most itt legyek. Azt kell hogy mondjam, büszke vagyok magamra amiért idáig eljutottam.
~~~~ A szobámban állva azon gondolkozok mit is kellene felvennem első nap. A szekrényemben rengeteg ruha lapul, de én nem tudok közülük egyet sem választani. 10 perc töprengés után sikerült választanom egy elegánsabb darabot.⬇️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezt a ruhám választottam, hiszen tökéletesen megfelel erre az alkalomra, illetve szép ruha is. Kiegészítőimet magamhoz vettem, amik nem mások mint az órám amit a bal csuklómra tettem, valamint egy vékonyabb ezüst lánc amit szintén a bal kezemre tettem, a jobb kezemen a középső ujjamra felvettem egy gyűrűt, valamit feltettem még a nyakamba a karkötőmhöz passzoló nyakláncom. Felvettem egy fehér, enyhén csillogós magas sarkút is. Sminknek csak a szokásosat tettem fel, valamint befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Vállamra felvettem a szintén fehér táskám, majd elégedetten néztem a tükörbe. Késznek nyilvánítottam magam és lementem a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, majd szépen kényelmesen elfogyasztottam. Dudaszóra lettem figyelmes, ezért kimentem a lakásból és bezártam az ajtót. A jól ismert fekete sportkocsi várt engem, benne pedig a szerelmem, Luke. Igen a nyár folyamán összejöttünk, nagyon romantikus módon kérdezte meg hogy leszek e a barátnője, de a részleteket most hagyjuk.
Beszálltam a kocsiba, mire Luke egy csókkal köszöntött. -Szia édes, gyönyörű vagy.-dicsért meg. -Szia, köszönöm.-mondtam és bekötöttem magam. -Baj van?-törte meg a már 5 perce tartó csendet. -Nincs csak picit ideges vagyok. Nem kis dolog azért az egyetem. -Tudom.-fogta meg a kezem.-Azért is vagyok veled, és leszek is. Segítek bármiben édesem. -Szeretlek, és köszönöm.-pillantottam rá hálásan bár ő ezt nem láthatta hiszen az utat figyelte.
A telefonom csörgése betöltötte az egész autót.
-Igen?-szóltam bele a telefonba. -Szia Sophie Shawn vagyok csak új számom lett. -Ohh szia Shawn, de jó hallani a hangod, hiányoztok. Luke mérgesen pillantott felém. -Te is nekünk, viszont van egy óriási hírem. -Na mi az, mondd már.-nevettem. -2 hét múlva megyünk és meglátogatunk téged és Lisát.-mondta boldogan. -Komolyan?-döbbentem le. -Igen, mondani szeretnénk egy pár dolgot, meg jó lenne újra látni. -És kikkel jössz?-kérdeztem izgatottan. -Az meglepetés.-mondta és szinte biztos vagyok benne hogy kacsintott. -Ahjj, ez nem ér.-durciztam. -Ne légy türelmetlen. -Nem vagyok az, de le kell tennem mert megérkeztem az egyetemre.-mondtam. -Menj csak, sok sikert. -Köszönöm, és add át mindenkinek hogy puszilom és szeretem őket. -Átadom. Szia Sophie, puszi. -Puszi, szia Shawn.
