Florida dream (c.d. fanfiction)

10.rész

Jó olvasást bogyókák!❤

Reggel mikor felkeltem hirtelen azt sem tudtam hogy hol a francban vagyok! Fáradt vagyok, éhes meg persze beteg ezáltal pedig még nyűgös is. Viszont ez most mellékes. Kimásztam az ágyamból majd elmentem felöltözni. Felvettem egy fekete kicsit feszesebb melegítőnadrágot hozzá pedig egy feszülős piros pólót. A hajamat megfésültem majd egy lófarokba kötöttem. Miután ezzel megvoltam lementem reggelizni. Nem vittem túlzásba az evést, mindössze egy tál müzlit ettem. Kiszedtem a fiókból a lázmérőt majd átmentem a nappaliba és megmértem a lázam. 37,6. Na az csak hőemelkedés. Hála istennek. Ezután visszamentem a szobámba és elmentem fogatmosni.
Cam: •Szia. Mikor mehetek?
Úgy látszik hogy tényleg meg akarja magyarázni ezt az egész bulis dolgot pedig nem is vagyunk együtt.
Én: •Szia. Amikor szeretnél.
Cam: •Rendben. Akkor megyek most. Minél hamarabb beszélni szeretnék veled.
Én: •Gyere. Én itthon vagyok.
Komolyan mondom hogy eléggé félek ettől a beszélgetéstől. Nem tudom hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége.
Kb 25 perc múlva szólt a csengő. Tudtam hogy Cameron lesz.
-Szia. Gyere be.-köszöntem.
-Szia Soph.-köszönt ő is.-Hol is kezdjem.
-Talán az elején.-ajánlottam.
-Tudod az a helyzet hogy miután elmentél elkezdtem gondolkozni rajtad.
-És mire jutottál?
-Arra hogy szeretlek téged viszont nem tudom hogy működne-e köztünk ez az egész.-mondta én meg nem hittem a fülemnek.
-Ez nem mondod komolyan. Arról volt szó hogyha hazajöttem megbeszéljük azt hogy mi is van most köztünk.
-Igen de...
-Mi de Cameron? Mi miatt gondoltad meg magad?
-Nem akarok csalódni.-mondta én pedig összetörtem.
-Mi?-kérdezte sírós hangon.
-Nem akarom azt átélni amit a többi lánnyal.
-De én nem vagyok a "többi lány".-mutattam idézőjelet.-Ne taszíts el magadtól kérlek.
-Ne haragudj.-mondta és kisétált az ajtón.
Nem hiszem el hogy az történt. Nekem ez sok. Fáj. Nem voltunk együtt mégis azt mondom hogy ez felér egy szakítással. Inkább írtam Lisának. Valakivel meg kell beszélnem.

.....

-Szóval ezt mondta.-mondtam és elsírtam magam.-Lisa annyira fáj.
-Jajj szívem. Elhiszem.-ölelt meg és elkezdte simogatni a hátam.-Nem értem hogy miért nem enged közel magához.
-Én sem Lis, én sem. Miért érdemlem ezt?
-Nem ezt érdemled. Na de a sírás nem megoldás csajszi. Gyere szedd össze magad. Megmutatjuk neki hogy mit vesztett.-ezen elmosolyodtam. Annyira imádom ezt a csajt.
-Köszi Lisa. Nem tudom mi lenne velem nélküled.
-Hát azt én sem.-mondta nevetve.-Na gyere menjünk el valamerre.
-Jó de hová?
-Mondjuk menjünk el görkorizni. Úgyis régen voltunk.-lelkesedett be Lisa.
-Menjünk.-mondtam és bementem a gardróbomba. Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot meg egy citromsárga crop toppot. A görkorim is citromsárga amúgy.
-Na milyen?-kérdeztem Listől.
-Elég szexi.-mondta elismerően.
Amúgy Lis is hasonlóan öltözött fel mint én csak neki a korija meg a felsője világoslila.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Aha nyomás.-mondtam. Lementünk a nappliba és felvettük a korikat majd bezártam az ajtót és már suhantunk is. Elmentük a deszkaparkba majd trükköket kezdtünk gyakorolni. Volt ott egy csapat fiú is de ők az egyik árnyékban lévő padon ücsörögtek. Ha minden igaz akkor 6-an vannak. Nem igazán foglalkoztunk velük viszont Lissel észrevettük hogy figyelnek minket. Eléggé zavart hogy éreztem magamon a tekintetüket így nem tudtam odafigyelni sem rendesen a korizásra.
-Te Lisa.-szóltam a barátnőmnek.
-Mondjad.
-Téged nem zavarnak?-böktem a fejemmel a fiúk felé.
-De egy kicsit. De adjunk nekik okot arra hogy nézzenek.-mondta majd rámkacsintott.
-Ez mit jelent Lis?-kérdeztem bár sejtem hogy semmi jót. Főleg nem akkor ha Lisa találta ki.
-Mutassunk valami menő trükköt.-mondta.
-Oké de ha kitöröm a nyakam akkor az a te lelkeden szárad.-mondta erre mindketten elnevettük magunkat.
-Vettem az adást főnök.-mondta és elkezdett húzni maga után én meg majdnem pofára estem a hirtelen mozdulat következtében.
-Lisa.-kiáltottam fel.-Óvatósan he.-mondtam ő meg csak röhögött.
-Nyugi Soph. Nem lesz semmi baj.
-Melyik trükk?-kérdeztem pedig tudtam a választ.
-Szerinted?-húzta fel szemöldökét.
Csak egy egyszerű trükköt csinálunk. Az a lényeg hogy élvezzük nemigaz?! Lis kapcsolt zenét és már csináltuk is. Tudtuk hogy figyelnek minket ezért megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot.
-Sikerült.-ugrott rám Lis aminek köszönhetően mindketten felborultunk. Feküdtünk a földön és csak nevettünk.
-Igen sikerült. Viszont nem csak ez.-mondtam.
-Hanem még mi?-értetlenkedett a legjobb barátnőm.
-Majdnem eltörni a csontjainkat.-mondtam és elnevettük magunkat.
-Annyi baj legyen.-legyintett.-Egy csont nem csont.
-Kétlem hogy csak egy tört volna.-mondtam.
-És most mit csináljunk?-kérdezte.
-Menjünk mekibe.-mondtam.-Éhes vagyok. Ma még alig ettem.
-Te és a hasad.-mondta Lis nevetve.
-Tudod hogy mennyire szeretek enni.
-Persze hogy tudom. Na menjünk.-mondta Lisa és elindultunk mekibe.-Ott együk meg vagy elhozzuk?
-Együk meg ott. Ráérünk.
-Igazad van.
Miután úgymond megebédeltünk (ha szabad így nevezni) lementünk a tengerparta sétálni és beszélgetni. Olyan 7 óra körül elindultunk haza. Én hazakísértem List majd elindultam a saját otthonom felé.
-Sophie!-kiabált valaki utánam. Én megfordultam és Cameron állt tőlem kb 3 méterre.
-Szia.-köszöntem.
-Tudunk beszélni?-kérdezte a szemembe nézve.
-Mégis miről?-kérdeztem és összefontam magam előtt a kezem.-Úgy érzem hogy nincs miről beszélnünk.
-Miért?-értetlenkedett.
-Te ezt most komolyan kérdezed? Se szó, se beszéd, fogtad magad, és a beszélgetésünk közepén felálltál a kanapéról, és kisétáltál az ajtón. Szerinted ezek után kíváncsi vagyok bármire is?-kérdeztem idegesen.
-Sajnálom.
-Én is.-mondtam és otthagytam.
Hazaértem és ledobtam a korimat a cipősszekrényre majd felmentem a szobámba.
Elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamám ami egy bugyiból és egy fenék alattig érő szürke pólóból állt per pillanat. A köntösöm felakasztottam a fürdőben található fogasra. Mikor kimentem a fürdőből majdnem szívinfarktust kaptam, ugyanis Cameron az ágyamon ült.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.-A szívbajt hozod rám.
-Beszélni szeretnék!-jelentette ki elég határozottan. Majd tetőtől-talpig végigmért és nyelt egyet igen feltűnően.
-És miből gondolod azt hogy ez engem érdekel?
-Ha érdekel ha nem elmondom.
-Amúgymeg hogyan jutottál be?
-Nem igazán volz nehéz megtalálni a pótkulcsot.
-Hurrá. Na gyorsan mondd amit akarsz.
-Tudtam hogy kíváncsi vagy.-mosolyodott el.
-Nem. Nem vagyok az. Csak tudom hogy úgysem mész el addig amíg el nem mondod amit akarsz. Szóval gyerünk.
-Na jó igazad van. Az az igazság hogy komolyan mondtam azt amit reggel mondtam.
-Most te tényleg azért jöttél ide hogy még jobban összetörj?-kérdeztem kiabálva.-Nem volt elég reggel hozzámvágni azt hogy nem akarsz velem lenni? Miért csinálod ezt velem?
-Csak..
-Nincsen csak. Menj el.-mondtam határozottan.
-So.
-Ne Sophiezz. Menj el Cameron.-mondtam és kinyitottam az ajtómat is neki.
-Annyira sajnálom.
-Hát még én.
-De ezt még meg kell tennem mielőtt elmegyek.-mondta majd felállt az ágyról és lassan elindult kifelé.
-Miről beszélsz?-kérdeztem.
-Erről.-mondta és magához húzott majd megcsókolt. Mélyen belül jól esett de ez nem helyes. Nem csókoltam vissza hanem eltoltam magamtól.
-Kérlek menj el.-mondtam.
-Szia.
Mikor kiment becsuktam a szobám ajtaját és lecsúsztam a földre. Milliónyi kérdés kavargott a fejemben. Miért nem akar velem lenni? Miért csókólt meg indulás előtt? Miért csókólt meg most ha nem akar tőlem semmit?
Felkeltem a földről majd befeküdtem az ágyamba. Elaludni nem tudtam csak forgolódtam egészen hajnali 1 óráig. Utána nagynehezen sikerült elaludnom.