Florida dream (c.d. fanfiction)

21.rész

Jó olvasást bogyókák!❤

Október 8. Csütörtök
Ma lesz az első táncpróbánk mondjuk  táncpartnerem még nincs.
Cameronnal a csók óta nagyon sokat beszélgettünk. Viszont ő így sem akar kapcsolatot. Mondjuk már szép lassan kezdem megszokni. Csak azért kicsit elszomorít ez az egész. De nem fogok semmit sem erőltetni.

Reggel az ébresztőmre keltem mint mindig. Kimásztam az ágyból és a gardróbom felé vettem az irányt. Kivettem belőle egy fekete testre feszülős farmer szoknyát hozzá pedig egy világoskék vékony hosszúújjút. A hajamat pedig kibontottam mert tegnap este befontam. Sminknek csak szempillaspirált használtam. Felvettem a táskám a vállamra és el is indultam suliba.
-Jó reggelt.-köszönt nekem Cameron amikor találkoztunk útközben.
-Neked is.-mondtam.
-Nagyon dögös vagy.
-Köszi.-nevettem el magam.
-Szeretnék kérdezni valamit.
-Hát akkor kérdezz.-mosolyogtam rá.
-Lennél a partnerem a szalagavatón?
-Persze örömmel.
-Azt hittem nehezebb lesz.
-A nagy Cameron Dallas parázik attól hogy egy lányt elhívjon a szalagavatóra. Ez szalagcím lehetne.-nevettem és velem együtt ő is.
-Jól van na. Ez nem is vicces.-mondta.
-Dehogynem. Nem is kicsit.
-Ezt most megjegyeztem hercegnő.
-Régen hívtál így.-jegyeztem meg halkan.
-Mondtál valamit?-kérdezte.
-Nem. Semmi fontos.-mondtam.
-Hát jó.-mondta és csendben folytattuk tovább az utunkat a suliig.
Elmentem a szekrényemhez a kémia cuccomért. Miután beléptem az terembe Lis azonnal letámadott.
-Együtt jöttetek suliba.-jelentette ki.
-Igen és?
-Mi történt?
-Semmi. Ne gondold túl Lisa.
-Oké.-mondta.
-Amúgy csak annyi történt hogy megkérdezte hogy leszek-e a partnre a szalagavatón.
-És igent mondtál?
-Igen.-mondtam. Mire válaszolt volna pont bejött a tanár.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Jó reggelt.
-Ma kísérleteket fogunk megcsinálni. Jegyzeteljetek mert következő órán dolgozat.
A kémiának viszonylag hamar vége lett és nem volt annyira unalmas. Most törink lesz aztán ének, majd egy tánc és egy tesi. Táncon lesz a táncpróba is addig amíg nem megy le a szalagavató.
-Sophie te mit gondolsz?-kérdezte Lisa.
-Miről?-kérdeztem.
-Arról hogy suli után elmehetnénk a fiúkkal valahova. Holnap úgyse lesz suli.
-Miért ne lenne? Csütörtök van.
-Te soha nem figyelsz?-kérdezte nevetve.-Nem lesz holnap tanítás mert valami értekezlet lesz a tanároknak.
-Jaa. Hova mennénk?
-Egy házibuliba.-mondta.-Dylanéknél lesz egy.
-Nekem nincs kedvem hozzá.
-Te tudod. De akkor most menjünk órára.

.....

Most itt állunk a tesiterembe és várjuk hogy Josh is ideérjen. Ő fogja nekünk a keringőket megtanítani, hiszen tánctanár.
-Sziasztok.-jött be Josh.
-Szia.-köszöntünk egy emberként.
-Kezdhetjük?-kérdezte mi meg egy igennel feleltünk.-Akkor mindenki keresse meg a párját. Most hogy mindenkinek megvan a párja álljatok szembe egymással. A fiúk fogják meg a lányok lapockáját a jobb kezükkel. A lányok pedig a bal kezület tegyék a fiúk jobb vállára. Aztán fiúk nyújtsátok ki a jobb karotokat lányok ti pedig a fiú kezébe helyezzétek bele a tiéteket. És állajtok közel egymáshoz.
Cameron közelebb húzott magához én meg gyorsabban kezdtem el venni a levegőt. Nem mertem ránézni mert eléggé vörös volt a fejem.
-Fiúk ne lépjetek rá a lányok lábára.-mondta Josh nevetve.
-Hercegnő nem ígérek semmit.-suttogott Cam a fülembe amitől kirázott a hideg.
-N-nem gáz.-mondtam.
-Eljössz a buliba?-kérdezte.
-Nem mert nincs kedvem.
-Most szomorú vagyok.
-Dehogy vagy. Menj érezd jól magad a többiekkel. Én megleszek otthon.
-De miért nem jössz?
-Mondtam már hogy nincs kedvem.
-Pasi van a dologban mi?
-Jézusom. Dehogyis. Nincs semmilyen pasi.
-Már azt hittem.
-De ha lenne is akkor sem tartoznék senkinek sem magyarázattal.
-De nekem igen.
-Miért is?-kérdeztem és már kezdtem ideges lenni nem is kicsit.
-Mert nem akarom hogy mással legyél.
-De Cameron te nem akarsz kapcsolatot. Azt akarod hogy várjam meg míg akarsz tőlem valamit? Az isten szerelmére Cameron nem várhatod el tőlem hogy egész életemben rád várjak. Ja és macskás néni sem szeretnék lenni.
-Mindegy. Hagyjuk.
-Ja persze most már hagyjuk.-mondtam.
-Mi van veletek srácok?-jött oda hozzánk Josh.
-Semmi.-válaszoltam.
A táncpróbának hála istennek vége lett. Nem tudom hogy fogom elviselni Cameron még 2 hónapon keresztül a táncpróbákon.
Hirtelen megszólalt a hangosbemondó én meg frászt kaptam tőle.
-Megkérem a két végzős osztályt hogy most menjenek le a tornaterem lelátójára. Sophie Carpenter pedig jöjjön a tanárihoz. Köszönöm.
 
Mi a francot csináltam ami miatt oda kell mennem? Lassú léptekkel indultam el a tanári felé. Bekopogtam és vártam.
-Szia Sophie.-köszönt nekem a tesitanárom.
-Jó napot. Nem értem ezt. Nem csináltam semmit ami miatt ide kellett volna jönnöm. Vagyis nem tu..
-Sophie nyugalom.-nevetett a tanár.-Nem csináltál semmit. Ma néz meg téged az ismerősöm az akadémiáról.
-De nem úgy volt hogy novemberben jön?
-Elvileg úgy volt. De aztán felszabadult neki a mai nap ezért most jött el. Remélem nem gond.
-Ja nem dehogyis. Örülök hogy minél előbb túlleszek rajta.
-Akkor most menj és öltözz át. Idehívtuk a csapatodat meg kerítettünk nektek egy ellenfelet. Sok sikert.
-Köszönöm.-mondtam és már siettem is az öltöző felé. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe. Odarohantam a csajokhoz és jó szorosan megöleltem őket.
-Örülök hogy itt vagytok.-mondtam boldogan.
-Mi is. Annyira örülünk a lehetőségednek.
-Nem is tudjátok milyen sokat jelent ez nekem.
-Sok sikert.-mondta valaki mögöttem.
Megfordultam és ott volt a fiú röpi csapat is.
-Jézusom.-tettem a kezem a szám elé. Őket is jó szorosan megöletem.-Köszönöm fiúk.
-Mutasd meg nekik hogy ki a legjobb.-mondta Nick.
-Az azért erős túlzás hogy a legjobb.-mondtam.
-Sophie gyere ide egy kicsit.-szólt a tesitanár.
-Itt vagyok.-mondtam.
-Bemutatom neked Eathan Greyt. Ő a Los Angelesi Sport Akadémia egyik fő igazgatója és egyben nagyon kedves barátom is.
-Jó napot.-nyújtottam a kezem.-Sophie Carpenter vagyok.
-Szia Sophie. Kíváncsi vagyok arra mit tudsz. Nagyon sok jót mesélt nekem rólad Victor. És én bízok benne szóval lássuk mi volt az ami ennyire lenyűgözte az öreg barátom. Menj a pályára és lássuk a csodát.-mondta.
Én visszamentem a csapatomhoz.
-Köszönöm hogy itt vagytok velem most.
-Szívesen tesszük.-mondta Lily.
-A Miami csapat.-kiabáltunk.
Mi kezdtük a játékot. Hátramentem nyitni majd kezdetét vette a meccs. Nagyon jól éreztük magunkat. Hiába volt elég nagy tétje a meccsnek attól függetlenül én játék közben úgy tekintettem rá mint egy átlagos meccsre. Igazából a meccs végkimenetele az lett hogy a mi csapatunk nyert 25:17-re ami eléggé jó.
A végén lepacsiztam a lányokkal majd odamentem Eathanhez.
-Hogy tetszett önnek?-kérdeztem félve.
-Első sorban tegeződjünk ha kérhetem. Amit láttam az egyszerűen lenyűgözött. Valami fantasztikusan játszol. Megvan benned az általunk keresett versenyszellem. Ezen felül pedig imádod a csapatod. Mindenképpen szeretném ha mi iskolánkban tanulnál a jövő évtől. Az akadémián mindent megadunk a diákoknak. És azt is szeretném kérni hogy majd valamikor gyere el Los Angelesbe. Meg szeretném neked mutatni az iskolánkat.
-Úristen. Nagyon szépen köszönöm. Mindenképpen a ti iskolátokba szeretnék menni. Ez akkor megtiszteltetés hogy el sem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte.
-Sophie akkor előre is gratulálok. Ha a felvételi játékon is ilyet produkálsz akkor nyert ügyed van a bizottság előtt. De majd szólók pár szót az érdekedben.
-Ne. A saját teljesítményem miatt szeretnék oda bekerülni. Nagyon kedves vagy hogy felajánlod de nem fogadhatom el.
-Rendben van. Nagyon várlak a körbevezetésre. Majd írok Victornak és akkor rajta keresztül tudunk egyeztetni.
-Nem egyszerűbb ha megadom a számom?
-De igazad van.-nevetett fel.
Odaadta a telefonját én meg beírtam a nevem és a számom.
-Tessék.-nyújtottam vissza a telefont.
-Köszönöm. Akkor majd hívlak. Viszont nekem most indulnom kell.
-Rendben. Mindent köszönök. Szia.
-Szia Sophie.-köszönt el én meg visszamentem a lányokhoz.
-Na mi van?-kérdezte Zoe.
-Azt mondta hogy szeptemberben várnak az akadémián.-mondtam.
-Ez fantasztikus.-kiabált Samanta.
-Gratu Sophie.-mondta Kate.
-Köszönöm csajok. És azt is hogy ezt veletek élhettem át. Szeretlek titeket.
-Mi köszönjünk hogy részese lehettünk. És mi is szeretünk.-mondta Emma.
-Nekünk indulnunk kell.-mondta szomorúan Lily.
-Menjetek csak.-mondtam.
-Akkor majd edzésen talizunk.-mondta Zoe.
-Sziasztok.-köszöntem el.
-Szia.-köszöntek ők is.
Néztem a távolodó alakjukat amikor két kezet éreztem meg a vállamon.
-Na mit mondott?-megfordultam és Nickkel találtam szembe magam.
-Azt hogy szeptemberben várnak.-néztem rá mosolyogva.
-Tudtam hogy ügyes leszel kislány.-mondta.
Jó szorosan megöleltem. Ő pedig felemelt és megpörgetett.
-Oké elég lesz.-mondtam nevetve.
-Szerintem is mert elszédültem.-mondta Nick.
-El sem hiszem hogy ez történt velem.
-Pedig elhiheted. Nagyon büszke vagyok rád.
-Köszönöm.-mondtam és Nick nyomott két puszit az arcomra.

-Na mi a helyzet?-kérdezte Lis mikor már a suliból sétáltunk ki.
-Azt hogy várnak szeptemberben.
-Tudtam hogy lenyűgözöd azt a pasast. Büszke vagyok rád.
-Köszi Lisy. Na mit csináljunk?
-Hát te nem tudom mit szeretnél csinálni de én készülődök a bulira. Biztos nem jössz?
-Akkor jó készülődést. Nem sok kedvem van hozzá. Nem baj?
-Jaj dehogy baj. Majd legközelebb jössz.
-Örülök hogy így gondolod. De akkor én hagylak is készülődni. Majd mesélj.
-Oksi. Szióka.-mondta majd megölelt és elindult.
-Puszi.-mondtam és elindultam haza.
Miután hazaértem felmentem a szobámba és felvettem egy rövidnadrágot meg egy pólót és lementem kajálni. Semmi nem volt itthon ezért pizzát rendeltem.
-Szia.-jött le Sabri az emeletről.
-Szia.-köszöntem neki boldogan és megöleltem.
-Mi ez a nagy boldogság?-kérdezte.
-Ma eljött Eathan Grey a Los Angelesi Sport Akadémiáról. Megnézte hogy hogyan röpizek. És azt mondta hogy lenyűgöztem, ezért ha lehet így fogalmazni akkor invitált arra hogy szeptembertől oda járjak egyetemre.
-Ez valami fantasztikus hír.-mondta.-Gratulálok.
-Köszi Sabri.-mondtam.-Rendeltem pizzát. Tartunk egy csajos estét?
-Persze. Nézzünk valami filmet.
-Jó de mit?
-Nem tudom csak ne horrort. Azoktól egy hétig nem alszok.-mondta nevetve.
-Nyugi nem nézünk. Azoktól engem is kiráz a hideg. Ez ilyen családi vonás.
-Nem véletlen vagyunk mi rokonok.
-Így van.
-Amúgy szerintem várjuk meg a pizzát és csak utána kezdjük el a filmet.
-Oksi.

Sabrinával nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk. Valamint sokat beszélgettünk. Mindenről szó volt. Fiúkról, táncról, zenéről. Olyan 10 óra körül elmentem zuhanyozni majd befeküdtem az ágyamba és elég hamar elaludtam.

Itt a következő rész...
Bocsánat hogy sokat kellett várni..
Az az igazság hogy írói válságban szenvedek ami ezt a történetet illeti.
Igyekszem az írással de valamiért nem tudok olyan folyékonyan írni mint akkor amikor elkezdtem ezt a "könyvet" írni...

Puszi, F!💖