Florida dream (c.d. fanfiction)

25.rész

Jó olvasást bogyókák!

Spanyol kaland, 1 nap.

A megérkezés utáni napon jobban szemügyre vettük az egész várost. Elmentünk a leghíresebb építményekhez. Amikor elindultunk vissza a szállásra Lisa odajött mellém.
-Sophie nem megyünk majd le a tenger partra  ha vissza értünk?
-De persze lemehetünk.
-Szólok a fiúknak is.
-Oksi.

3 óra körül értünk vissza a hotelba. A szobánkban felvettük mindketten a fürdő ruhánkat.
Lisáé:⬇️

És az enyém:⬇️

Miután készen lettünk felkaptuk a törölközőnket az ágyról és már mentünk is le a tenger partra.
A fiúk már lent voltak mire mi oda értünk.

-Jól nézték ki csajok.-mondta Aaron.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Lissel.
-Megyek felhívom a húgom hogy mizu van.-mondtam.
-Oksi.-mondta Lis és bement mindenki rajtam kívül a vízbe.

~Telefonbeszélgetés~

-Szia Isa, minden okes otthon?
-Persze, nincs semmi baj. Aztán mi újság, milyen Spanyolország?
-Tökéletes, egyszerűen gyönyörű.
-Cameronnal beszéltél?
-Nem. Vagyis csak a repülőn.. amikor megfogta a kezem mert azt hittem mind meghalunk.-itt elnevettem magam meg Isa is.
-És most mit csinálnak?
-Bent vannak a vízbe de Cameron folyamatosan engem néz. Idegesít.
-Elhiszem Soph, de ne is törődj vele.
-Nem én.. már nem érdekel.
-Soha ne mondd hogy nem érdekel, mert tudom jól hogy ez nem igaz.
-Ahjjj oké. Miért ismersz ennyire?!
-Mert a nővérem vagy, talán azért.-nevetett.
-Anyáék már otthon vannak?
-Nem, még egy hetet csúsznak.. tudod mindig így megy ez.
-Igen tudom. De 4 nap és otthon leszek.
-Siess majd haza, és vigyázz Shawnra..
-Sietek. De nem szeretnél vele beszélni?
-Majd este felhívom. Vagy mondd neki ha a szobájában van akkor hívjon fel.
-Rendben megmondom neki. Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek Soph. Szia.
-Szia.

~Telefonbeszélgetés vége~

Leültem a homokba és csak néztem a srácokat.
-Nem jössz be?-jött oda hozzam Shawn.
-Nem, most jó itt kint. Azt mondta a húgom hogy majd ha már a szobában leszel hívd fel.
-Persze, mindenképp felhívom. De mi a baj?
-Tudod te azt Shawn.
-Gondolom hogy erről a seggfejről van szó.
-Jól gondolod. Nem akarok közel kerülni hozzá jobban viszont távol sem tudom tartani magam tőle.
-Megértem mert voltam már hasonló helyzetben.
-Komolyan mondod?!
-Persze. Viszont ez már régi sztori.
-Örülök hogy túl vagy rajta. Úgy látom hogy Isával nagyon jól kiegészítitek egymást. Meg annak is örülök hogy ti ketten így egymásra találtatok. Tényleg, jobb embert nem is kívánhatnék a húgomnak.
-Köszönöm Soph. Sokat jelent hogy elfogadsz együtt minket.
-Persze hogy elfogadlak titeket hiszen tökéletes páros vagytok ti ketten.
-Úgy imádlak te lány.-mondta Shawn nevetve és megölelt.

-Sziasztok fiatalok.-ült le mellénk Josh.
-Szia.-köszöntünk egyszerre.
-Miért nem vagytok ti is bent a vízbe?
-Nekem nem volt kedvem bemenni, Shawn meg ide ült mellém és neki álltunk beszélgetni.
-Na de látom ki beszélgettétek magatokat, mehetünk is be..-mondta Josh.
-Persze menjünk.-mondta Shawn és felhúzott a homokból.

-Játszunk.-dobta be az ötletet Lisa.
-És mit?-kérdezte Aaron.
-Hogy Soph meg én felelünk valaki nyakába és egymást kell lelökni onnan.
-Én benne vagyok.-mondtam.
-Na akkor én Aaron nyakába ülök.-mondta Lisa.
-Nem meglepő.-nevetett Shawn.
-Josh te játszol velünk?!-kérdezte Lisa.
-Persze, szívesen.
-Akkor Sophie fel ülhetne a te nyakadba?
-Eskü nem vagyok nehéz.-nevettem.
-Elhiszem, na gyere.-nevetett ő is.

Lopva rá néztem Camre hát ha szemmel ölni lehetne gyerekek. Nem is értem mondjuk mit hisz. Azért ha belegondolunk mégiscsak tanárunk volna Josh. Az hogy tanár, az nem jelenti azt hogy ne érezhetné jól magát velünk. Na mindegy, fel ültem a nyakába aztán mentünk is nyerni.
5 kört játszottunk, 2x nyert Lisa 2x én ezért most döntjük el ki a nyertes..
Lisa lett az amúgy, viszont rosszul estem bele a vízbe és nem tudtam feljönni a víz alól. Az ijedtség miatt elvesztettem az eszméletem és igazából fogalmam sincs hogy innentől fogva mi történt velem.

....4 óra múlva....

Egy szobában ébredtem fel. Nem tudom kié a szoba vagy azt hogy hol vagyok. Elnéztem a bal oldalra és ott ült mellettem Cameron egy széken.
-Mi történt velem? És hol vagyok?
-Jézusom, már azt hittem fel se kelsz.-ölelt meg jó szorosan.-Rosszul estél a vízbe aztán elájultál és most itt vagy a szobádban.
-Fasza.-mondtam.
-Megyek szólok a többieknek is hogy felkeltél.-mondta és adott egy puszit a homlokomra.
-Rendben.-mondtam neki, majd kiment.

Egy kb. 20 perc után mindenkivel beszéltem..
Lisa bentmaradt velem mert végülis egy szóban osztozunk.
-Lisa nem megyünk el sétálni?
-Biztos jó ötlet? Nem vagy rosszul?
-Nem, nem vagyok rosszul.
-Akkor menjünk, de nem maradunk sokáig mert pihenned kell.
-Oksi. Imádlak.
-Tudom, tudom. Én is imádlak téged.

Éjfél után értünk vissza a hotelba, amikor Josh szobájából veszekedést hallottunk. Oda mentünk és hallgatózzunk. Tudjuk hogy nem szép dolog de muszáj volt.

-Te barom miattad ájult el Sophie.-ez Cameron volt.
-Lisa lökte le nem én.
-Attól meg neked kellett volna vigyáznod rá bazdmeg. Játék volt oké, de nem Lisa a hibás. Nem az ő nyakába ült. Ha velem játszott volna akkor nem lett volna belőle ez mert lett volna annyi eszem hogy megfogjam és ne járjon így.
-Nem gondolhatod hogy szándékos volt öregem?
-De pontosan ezt gondolom.
-Nem vagy te normális. Végső soron mégis csak én vagyok a felnőtt. Soha nem ártanék egy diákomnak. Főleg nem egy lánynak, akivel együtt vagyok egy idegen országban.
-Szerelmet nem akarsz véletlenül vallani vagy valami? De idióta vagyok, hiszen bejön neked Sophie.-nevetett szarkasztikusan Cameron.
-És mi lenne akkor ha be is jönne? Ki vagy te hogy eldöntsd mit lehet és mit nem?
-Ha egy ujjal is hozza érsz úgy vagy bármi, szét fogom verni a fejed. Ajánlom hogy még csak rá se nézz. Tudom jól hogy egy bomba csaj, de egy szó vagy csak nézés és kinyírlak.
-Öcskös engem ne fenyegess világos?!
-Mert különben?
-Ne akard megtudni. És most húzzál aludni de kurva gyorsan, és nem szólok mégegyszer.

-Lisa gyere siessünk a szobánkba mielőtt kijön.-suttogtam.
-Menjünk.-mondta Lisa és siettünk is be a szobába.