Florida dream (c.d. fanfiction)

14.rész

Jó olvasást bogyókák!❤

A meccs előtti napon nem igazán csináltam sokmindent. Reggel 7-kor elmentem futni aztán egy kicsit edzettem otthon. Meg beszélgettem Sabrival. Igazából csajos napot tartottunk.

...A meccs napján...

Reggel 8-kor keltem. Felvettem a futós ruhám. Ha elkezdődik a suli úgysem lesz rá sok időm. Már csak 1 hét és itt is van az évkezdés.
Lementem a konyhába és ott találtam anyát.
-Jó reggelt.-köszöntem vidáman.
-Neked is. Szólj majd, hogy mikor akartok indulni.
-Rendben. Na de én megyek futni, majd jövök.
-Vigyázz magadra.-kiáltott utánam.
-Megpróbálok.-nevettem el magam.
Becsuktam a kaput és már mentem is. Most a tengerpart felé mentem. Volt egy fél óra mire odaértem. Nem voltak sokan még lent de nem is bántam. Egy kicsit sétáltam pihenés képpen. Amikor újra nekiálltam futni felém jött egy kutya és annyira nem tervezett megállni hogy felborított és futott tovább. Én csak nevettem a szituáción amíg oda nem jött a gazdája.
-Annyira sajnálom. Gyere segítek.-nyújtotta felém a kezét.-Nem sok jómodor szorult Jaxxbe.
-Semmi baj jól vagyok.-mondtam.
-Egyébként Sierra vagyok.-mutatkozott be.
-Szia Sierra én Sophie. Amúgy nagyon aranyos kutyus.-néztem a husky felé.
-Tényleg az. Viszont olyan buta mint a gazdája.
-Miért kié a kutya?
-Hát igazából az öcsémé csak én viszem sétálni mert a nagysága még húzza a lóbőrt.
-Minden világos.-nevettük el magunkat.-Fiúk.
-Nincs kedved beülni valahova?-kérdezte.
-De persze menjünk.-mondtam es elindultunk az egyik kávézó felé ahová kutyát is lehet vinni.
Beültünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Sziasztok! Mit hozhatok?-kérdezte tőlünk a pincérsrác.
-Én egy tejeskávét szeretnék kérni.-mondtam.
-Én ugyanazt.-mondta Sierra.
-Akkor 2 tejeskávé. Máris hozom.-mondta és elsietett.
-Szóval hol is tartottunk?-kérdeztem.
-Ott hogy van egy húgod.-mondta.
-Ja tényleg. Szóval a húgommal és a szüleimmel élek viszont most költözött hozzánk az unokatesóm Sabrina.
-Sabrina? Mint Carpenter?-kérdezte.
-Pontosan.
-Azta. Na és a pasikkal mizu?
-Csak a baj van velük.-sóhajtottam.-Szerelmes vagyok de úgysem fog összejönni.
-Miért?-kérdezte és láttam hogy érdekli.
-1 mert barátnője van. 2 nem akar velem kapcsolatot. 3 ismert. És a legrosszabb hogyha találkozok a másik unokatesómmal Aaronnal akkor 99,9% esély van arra hogy ő is ott lesz mivel egy házban laknak és legjobb barátok.
-A másik unokatesód Aaron Carpenter?-kérdezte.
-Igen. Nehéz eset.-nevettem fel ahogy visszagondoltam a tegnapi napra.
-Igen tudom. Ismerem.-nevetett ő is.
-Honnan?
-Az öcsém is az ő bandájukba tartozik. Olyan idegesítőek tudnak lenni. Főleg ha az összes egy helyen van.
-Elhiszem. De ki az öcséd? Hátha ismerem.
-Cameron.-mondta nekem meg tátva maradt a szám.-Most mi van?
-S-semmi.-mondtam.
-Ismered ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen ismerem.-hajtottam le a fejem.-Tudod ő az akiről az előbb meséltem.
-Szóval belé vagy szerelmes?
-Nem is kicsit.-sóhajtottam.-De reménytelen.
-Akkor te vagy az a lány akiről mindig beszél.
-Beszélt rólam?
-Hát hogy nem jöttem rá amikor megláttalak. Annyira sokat mesélt már rólad.-mosolygott.
-Komolyan?
-Komolyan hát. Ha rólad beszél mindig csillog a szeme. Végre valami normális lányba zúgott bele.
-Mégis van barátnője.
-Igen tudok róla. Nem is értem hogy miért.
-Én sem hidd el. De kérlek ne beszéljünk róla.
-Rendben ahogy akarod.
-Nem szeretnél eljönni a röpimeccsemre? Az öcsédet is meghívtam meg a srácokat.
-De szívesen elmegyek. Elhívhatom Brentet is?
-Persze.-mondtam.
-Hú hogy elment az idő.-mondta.-Már fél 11 van.
-Jó sokat beszélgettünk. Viszont akkor nekem lassan haza kéne mennem.
-Mikorra menjünk?
-3-kor kezdődik a meccs. Amúgy ne szólj Camnek hogy taliztunk. Legyen meglepetés.
-Rendben.-kacsintott.-Na akkor menjünk. Én fizetek.-jelentette ki.
-Oké de akkor legközelebb én hívlak meg.
-Ámen.-mondta nevetve.
Sierra kifizette a kávénkat majd kimentünk az épületből.
-Na akkor majd a meccsen talizunk.-mondta és megölelt.
-Remélem.-mondtam.-Na akkor szia.
-Szia Sophie. Örülök a találkozásnak.
-Hát még én.-mondtam.
Elindultam gyalog hazafelé. Kb 11:00-re értem haza.
-Megjöttem.-kiabáltam.
-Szia.-jött a hang a konyha irányából.
-Anyáék?-kérdeztem Isát.
-Átmentek a szomszédba, de azt mondta anya, hogy hívjuk fel ha indulni akarunk és elvisznek.
-Ja meglepjük a többieket. Tudod hogy szeretik anyát.
-Ez tök jó ötlet.-mosolygott rám.
-Milyen volt a tegnapi randi?-kérdeztem.
-Nagyon jó. Shawn elvitt vacsizni aztán sétálgattunk a tengerparton. Mikor odaértünk a mólóhoz leültünk és néztük a csillagokat. Egy idő után megtörte a csendet azzal hogy megkérdezte leszek-e a barátnője.-mesélte boldogan Isa és én is mosolyogtam.
-És ugye igent mondtál?-kérdeztem pedig elég nyilvánvaló volt számomra a válasz.
-Még szép hogy igent mondtam.-nevettük el magunkat.
-Most megnyugodtam.
-És mi van veled? Hallottam hogy tegnap Cammel voltál.-huzogatta a szemöldökét.
-Eredetileg Aaronnal beszéltem, nem tudtam, hogy Cam is ott lesz. Aztán Aaron elment Lisyhez. Shawn pedig hozzád. Megkérdezte, hogy hazahozzon-e de Cameron egyből rávágta hogy majd ő hazahoz. Aztán megnéztük egy horrorfilmet. Jobban mondva ő nézte én meg kiabáltam fe az most nem fontos. Veletlenül lefejeltem aztán megcsókolt.-mondtam.-Majd 8 órakor elhozott haza. Ennyi.-zártam le a sztorit.
-Ez nem semmi. Most mi van köztetek?
-Ha én azt tudnám Isa.-mondtam.
-Neki van barátnője nem?
-Igen van.
-Na akkor lépj tovább te is ahogy ő tette. Nem várhatsz rá örökre. Tudom hogy szereted és azt is tudom, hogy nehéz elengedned de próbáld meg. Nem vesztesz vele semmit. Attól nem leszel jobban, hogy vársz rá. Mással boldog lehetnél de így csak szenvedsz. Látom hogy nézel rá, látszik rajtad, hogy szereted őt de mással van. Legyél te is mással.-mondta.
-Ez nem ilyen könnyű.
-Dehogynem. Keress valakit aki képes lenne teljes szívével szeretni téged. Megérdemled, hogy boldog legyél.
-Inkább beszéljünk valami másról jó?-kértem.
-Beszéljünk de a meccs után valamikor erre még visszatérünk.-mondta.
-Úgy legyen. Van itthon valami kaja?
-A hűtőben biztos találsz valamit.-mondta Isa.
Bementem a konyhába és megindultam a hűtő felé. Kivettem belőle egy üveg narancslevet majd öntöttem maganak egy pohárba. Miután megittam felmentem Sabrinához. Bekopogtam.
-Gyere.
-Szia Sabri.
-Szia.-ölelt meg.-Reggel nem is talákoztunk.
-Hát nem mert 8-kor elmentem futni.
-Ja én akkor fordultam át a másik oldalamra.
Erre a kijelentésére mindketten elnevettük magunkat.
-Anyáékkal előbb megyünk ha akarsz velünk jöhetsz.
-Még szép hogy veletek megyek. Mikor indulunk?
-Hát 2-re kell nekünk odaérni szóval szerintem olyan fél 2 körül.
-Oké. Dél lesz 30 perc múlva. Akkor van még több mint másfél óránk. Mit csináljunk?
-Felhívom Lisyt, Madet meg Lyiaht hogy jöjjenek át és medencézhetnénk.-mondtam el az ötletem Sabrinak.
-Remek ötlet.-mondta.
Felhívtam a csajokat és mindhárman ájönnek. Délre mindenki ide is ért.
-Sziasztok.-köszöntünk nekik vidáman Isával és Sabrival. Lisa és Sabri nagy ölelkezésbe kezdtek hiszen régen látták egymást.
-Sziasztok.-köszöntek ők is.
-Mad, Lyiah bemutatom nektek az Sabrinát az unokatesónkat.
-Madison vagyok de nyugodtan szólíts Madnek.
-Én pedig Aalyiah vagyok de mindeki csak Lyiahnak hív.
-Sziasztok. Én Sabrina vagyok. Sabrinak szoktak szólítani Isáék úgyhogy ti is hívjatok így nyugodtan.
-Na menjünk medencézni.-mondta Lisa.
Annyira jól éreztem magam a csajokkal, hogy azt elmomdani sem tudom. Nagyon kellett már nekem ez a fajta barátnős pihenés. És ez meccs előtt pont jól jött. Kikapcsolt az agyam azon része amivel Camre gondoltam és a vele kapcsolatos dolgokra. Ebben a másfél órában körülvettek a legjobb barátnőim és ez nekem elég. Elárasztanak a pozitív energiájukkal ami engem is arra késztet hogy meglássam a jót és ne gondoljak a rosszra. Eldöntöttem hogy a mai meccs után más ember leszek. Jó persze ezt nem úgy kell érteni hogy a mostani barátaim helyett újakat keresek. Soha senkire nem cserélném le a barátaimat.
-Nemsokára indulni kell.-jelentette ki Lisy.
-Miért hány óra?-kérdeztem.
-13:12-van pontosan.-mondta Mad.
-Akkor nyomás készülődni.-mondtam.
-Lisy én adok neked ruhát.-mondtam.
-Én adok Madnek.-mondta Sabri.
-Akkor én meg neked Lyiah.-mondta Isa.
Azért adunk ruhát a csajoknak mert mindannyian melegítőben jöttek át hozzánk viszont a meccsre nem akarnak abban jönni.
-Válassz valamit.-mondtam Lisnek.-Addig én gyorsan letusolok.-mondtam és siettem is a fürdő felé. Nagyon siettem mert még a hajamat is félig-meddig meg kéne szárítanom. Kiszálltam a zuhanyfülkéből majd gyorsan magamra kaptam egy fekete farmert meg egy fehér "karma is a bitch" feliratú pólót. Mivel vékonyszálú a hajam ezért elég hamar megszáradt. Lesiettem a cuccommal a nappaliba majd dobtam egy üveg vizet a táskámba.
-Készen vagytok?-ordítottam fel az emeltre.
-Igen.-jött a válasz szintén ordítva.
Felhívtam anyát hogy indulunk és hogy 2 kocsival megyünk mert velünk jönnek a csajok is. Anya, apa, Isa, meg Sabri voltak anyáék kocsijába. Az én kocsimban meg Lisy, Lyiah, Mad és én utaztunk. 2 előtt 10 perccel értünk oda így volt időnk átöltözni. Mi Isával gyorsan befutottunk az öltözőbe átöltözni addig a többiek kint megvártak.
-Anya akkor gyere be velünk.-mondtam.
-Értettem.-mondta és elnevettük magunkat.
Elindultunk a pálya felé.
-Sziasztok.-köszöntünk Isával.
-Helló.-köszöntek a lányok.
-Sziasztok.-köszönt Eric is.-Úgy döntöttem hogy kicsit később kezdünk bemelegíteni.
-Az mit jelent pontosan?-kérdezte Emma.
-Annyit hogy nem most kezdünk kettőkor hanem negyed háromkor mert nekem még van egy kis dolgom. De ha akartok akkor elkezdhetitek nélkülem is.
-Jó rendben.-mondta Kate.
-Akkor nemsokára ittvagyok.-mondta Eric és már ment is.
-Csajok van egy meglepetésünk.-mondtam.
-Na mi az?-kérdezte Zoe.
-Inkább ki.-mondta Isa.-Gyere be anya.
-Sziasztok.-dugta be a fejét az ajtón.
-Anne.-kiabálták.
-De jó hogy itt vagy.-mondta Samanta.
-Milyen volt az út?-kérdezte Emma.
-Az nagyon jó volt de beszéljünk rólatok hiszen a mai nap a tiétek.-mosolygott rájuk.-Adjatok bele mindent. Tudom hogy ügyesek lesztek. És azt is tudom hogy nyerni fogtok, főleg mert hazai pályán játszatok. Ez a ti terepetek szóval ismeritek az egész helyet. Ezt használjátok ki.
-Köszönjük a lelkesítő beszédet.-mondta Lily.
-Mondjuk én így is eléggé be vagyok fosva.-mondta Kate.
-Szintúgy.-mondta Isa.
-Hát ami azt illeti én sem vagyok teljesen magabiztos.-mondta Emma.
-Nekem is vannak kételyeim.-mondta Zoe.
-Én is félek egy kicsit.-mondta Samanta.
-Osztom a többiek véleményét.-mondtam.
-Én is aggódom.-mondta Lily.
Mindenki aggódik a meccs miatt ami nem jó. Ma három csapat ellen kell játszanunk. És nem a legrosszabbak ellen. 3 elég erős csapat lesz az ellenfelünk.
-Meg is jöttem.-toppant be Eric.-Szia Anne. Rég láttalak. Hogy vagy?
-Szia Eric. Én jól vagyok köszönöm. Viszont a lányok eléggé paráznak a meccs miatt.
-Csajok legyetek magabiztosak. Benne vagytok a 3 legjobb csaptban. Nektek ez a meccs semmi. A kisújjatokban van. Higgyetek egy kicsit magtokban. Elhiszem hogy izgultok, de ez ne befolyásolja a játékotokat.-mondta.-Na de kezdjük a gyakorlást.
Nekiálltunk gyakorolni minden felét. Negyed órával a kezdés előtt abbahagytuk hiszen jönnek a nézők meg pihennünk is kell. Beszélgettünk a lányokkal amikor megláttam Camet Sierrával és gonodolom Brenttel besétálni. Aztán láttam Lisyéket is ahogy elfoglalják a helyüket Cameronéktól nem messze. Egy idő után észrevettem hogy van itt valaki akinek most nem itt kéne lennie. Odamentem hozzá. Igaz hogy majdnem a pálya közepén állt de kit zavar.
-Szia Nick. Mit keresel te itt?-kérdeztem majd óvatosan megöleltem.
-Szia kislány. Nem akartam kihagyni a meccseteket. Viszont ha vége van akkor Eric visz is vissza a kórházba.
-Nem kellett volna eljönnöd.
-Nem akarod hogy ittlegyek?-kérdezte nevetve.
-Tudod hogy nem úgy értettem. Csak vigyázz magadra kérlek.
-Vigyázok megígérem.
-Nem fáj semmid?-kérdeztem.
-Nem a kórházban kaptam valami bogyót. Elivelg fájdalomcsillapító. De ki tudja? Lehet bedrogozott engem a nővér.
-Valószínű.-momdtam és elnevettük magunkat.
-Na menj.-mondta.-Ügyes legyél.-mondta és adott egy puszit.
-Megpróbálok.-mondtam és visszamentem a csajokhoz.
-Soph mondj valamit.-kérte Lily.-Nagyon idegesek vagyunk.
-Figyeljetek. Erre készülünk már több mint 1 hónapja. Minden edzésen ott voltunk.Kihoztuk magunkból a maximumot. Gondoljatok úgy erre a meccsre mintha ez valami projekt lenne amit csaptban kell csinálni. Mindenki más poszton jó és ezért vagyunk mi erős csapat. Az a lényeg hogy amennyire csak tudunk kommunikáljunk egymással. Megvannak a taktikáink amik mindig jók. És ha nem nyerünk az sem baj. Hiszen az a lényeg hogy jól érezzük magunkat. A nyerés csak azt bizonyítja hogy volt értelme a sok edzésnek. Ha nem nyerünk akkor nem nyerünk. Lesz még ezer másik verseny amin mi lehetünk az elsők. De én hiszek bennetek, hiszek magamban és hiszek a csapatunkban. Mi fogjuk megnyerni ezt a mai meccset.
-A miami csapat.-mondtuk a csapatkiáltásunk.
-Megkérném kedves nézőinket hogy foglalják el a helyüket. A verseny hamarosan kezdődik. Minden csapatnak sok sikert kívánunk. Érezzék jól magukat.-mondta a hangosbemondó.
-Itt az idő lányok. Mindent bele.-mondta Eric.
És pontosan három órakor kezdetét vette a meccs. És nekem a meccs első 4 percében jutott eszembe hogy nincs térdvédőm. Viszont a labdáért ígyis menni kell. Az elején egy kicsit lehagyott minket a másik csapat de sikerül felhoznunk. Innen meg már sima ügy volt. Az első csapat ellen nyertünk is 25:21-re. Az első kör után volt egy 5 perces szünet. Ebben a pár percben Eric magához hívott minket.
-Nagyon ügyesek voltatok. Nehezen indult de könnyen vettétek az akadályt. Büszke vagyok rátok. Na nyerjétek meg a másik kettőt is.-mondta és elindultunk.
Elkezdődött a második kör. Kemény dió ez a csapat azt meg kell hagyni. 6-an vagyunk a pályán egy csapatban. Embercsere nem lehetséges ugyanis már megvolt amikor Kate rosszul esett a kezére. Csere nélkül kell végigjátszanunk a két meccset. Tehát ha valakinek valami baja lesz akkor úgy fogja végigjátszani. És eljött a pillanat: a 2. csapat elleni utolsó pont. Ezzel csak egy baj volt. Megszivattak minket. Persze nem hagytuk annyiban. A többiek elhelyezkedtek a pályán én pedig amint elhagyta az ellenfél kezét a labda elindultam érte. Futottam ahogy csak tudtam, el is értem, és vissza is ütöttem a lányoknak. Annyire elfelejtkeztem mindenről hogy térdre estem. Ennek a súlyát csak azután fogtam fel miután rájöttem hogy nincs rajtam térdvédő. Az esésem után még pördültem egyet a földön majd hanyatt feküdtem és becsuktam a szemem. Azt sem tudom hogy volt-e értelme térdre esnem, vagy hogy a miénk lett-e az a pont.
-Jézusom. Sophie minden rendben?-guggolt le mellém Eric. A saját csapatom és a másik csapat is feszülten figyelte azt, hogy mi is történik.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nem úgy tűnik. Nem mehetsz vissza a pályára.
-Eric.-kezdtem bele.-Kérlek ne vedd ezt el tőlem. Erre készültem már elég régóta. És nem akarom cserbenhagyni a lányokat és nem is fogom.
-Sophie.-mondta de közbevágtam.
-Kérlek.-könyörögtem.-Megígérem hogy meccs után elmegyek megnézetem a térdem. De most engedd hogy visszamenjek a lányokhoz hogy megnyerjük a versenyt.
-Annyira makacs vagy.-mosolygott.-Menj, nyomás. De ha még valami bajod lesz komolyan mondom, hogy még agyon is ütlek.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Nem okozok csalódást.-mondtam.
-Pontosan tudom hogy nem fogsz. Na de gyerünk, menj. Nyerjétek meg.-mondta majd segített felállni. Ezután kisétált a pálya szélére egyedül. A lányok furán néztek rám mikor odaértem melléjük.
-Most mivan? Nyerjük meg.-mondtam.-Már csak egy csapatot kell legyőzni.-mosolyogtam rájuk.
-Biztos hogy jó ötlet ez?-kérdezte Emma.
-Nem. Biztos vagyok benne hogy nem jó ötlet de nem érdekel. Egy csapat vagyunk. Együtt fogunk nyerni vagy veszíteni. Csak rajtunk múlik. Nem hagyom hogy ez az esés tönkretegye a meccet. Ti is beleadtátok minden erőtöket és energiátokat egy hónapon keresztül. Ezt nem dobhatjuk el csak úgy.
-Imádunk Sophie.-mondták kiabálva és megöleltek.
-Én is imádlak titeket. Na de menjünk nyerni.-mondtam és mindenki beállt a helyére majd feljött a harmadik csapat a pályára. A közönség hatalmas éljenzésbe kezdett ami elterelte a figyelmemet a térdemről. Nehéz meló volt de a harmadik csapat ellen is nyertünk. Tavaly ez nem így volt. Akkor kétszer kaptuk ki a nyárzárón.
Akkor megfogadtuk hogy idén a miénk lesz a győzelem. És ez így is lett.
-Nyertünk.-ugráltak boldogan a lányok.
-Annyira büszke vagyok rátok.-jött oda hozzánk Eric.-De legfőképpen rád.-fordult felém és rámmosolygott.-Nem adtad fel és nem hagytad magad velem szemben.
-Bolond lettem volna hagyni magam. Nem azért edzettünk a lányokkal hónapokon át, hogy egy esés miatt az egész kárba vesszen.
-Tudom Sophie, tudom. És köszönöm hogy ennyire kitartó vagy.-mondta.-De mindannyiótoknak köszönöm. Azt hogy odatettétek magatok. Nagyon-nagyon-nagyon büszke vagyok rátok. Na de hagylak is titeket ünnepelni.-mondta és elindult.
-Eric.-kialtottam utána.
-Igen?
-Köszönjük.-mondtam. Ő ránk mosolygott majd kiment a pálya szélére és összeszedte a cuccait.
-Gratulálunk.-jött oda hozánk az a csapat akik ellen utoljára játszottunk.
-Köszönjük.-mondta Lily.-Ti is nagyon ügyesek voltatok.
-Viszont te.-fordult felém az egyik lány.-Annyira dícséretre méltó amit tettél. Nem sok lány tette volna meg. Büszke lehetsz magadra.
-Köszönöm, ez kedves tőled.-mondtam majd megölelt. Váratlanul ért de visszaöleltem.
-Még egyszer gratulálunk, viszont nekünk mennünk kell. Sziasztok.-intettek majd elmentek.
-Sziasztok.-mondtuk.
Kisántikáltam a pálya szélere ahol ott álltak anyáék, a csajok meg Cameronék.
-Jól vagy kicsim?-kérdezte anya.
-Persze. Semmiség.-mondtam.
-De azt ugye tudod hogy elmegyünk kórházba.-jelentette ki apa ellentmondást nem tűrő hangon.
-Igen tudom. Ericnek is megígértem.
-Nagyon ügyesek voltatok.-dícsért meg Sabri.
-Köszi.-mondtam mosolyogva.
Anyáék kimentek a csajokkal együtt. Én meg ottmaradtam Cameronnal, Sierrával és Brenttel.
-Eljöttél.-mondtam félig suttogva és Cam felé fordultam.
-Megígértem.-mondta majd magához húzott óvatosan és megölelt.
-Ügyesek voltatok Sophie.-mondta Sierra miután kibújtam Cam öleléséből.
-Köszi Sierra.-mondtam és Cameron csak kapkodta a fejét köztem és a nővére között.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte.
-Igen.-kuncogtam.-Jaxxnek köszönhetően.
Cameron elég furán nézett rám ezért folytattam.
-Ledöntött a lábamról. Szó szerint.-nevettük el magunkat Sierrával.
-Értem. Jaxx is megtalálja a szép lányokat.-mondta én meg elpirultam.
-Akkor mi megyünk is.-mondta Sierra.-Csak okosan.-nézett a tesójára és elnevette magát.
-Persze Sierra. Szia.-mondta Cam és elkezdte a kijárat felé tolni a nővérét, majd visszafordult hozzám.
-Ez kínos volt.-nevettem el magam és eltakartam a kezemmel az arcom.
-Hát az. De Sierra már csak ilyen.-nevetett ő is.-Ki volt az a fiú meccs elején?-kérdezte.
-Nickre gondolsz? Ő az egyik legjobb barátom.
-Nem úgy tűnt mintha csak barátok lennétek.
-Miért lenne baj ha többek lennénk? Csak nem féltékeny vagy?-húztam fel a szemöldököm.
-Én? Ugyan kérlek. Ne nevettess.-mondta. Erre a válaszra nem számítottam.-Csak kérdeztem.
-Aha.-mondtam és elindultam bicegve az öltöző felé.
Bementem és nekiálltam átöltözni. Elég nehezen ment be kell vallanom. A lányok már régen kimentek így egyedül voltam. Én és a gondolataim. Miután magamra vettem az összes ruhám bepakoltam a táskámba és kimentem az öltözőből. Cameron nem messze az öltözőtől állt mellette pedig Alexis. Észre sem vettem hogy ő is itt van. Nagyon egymásba voltak feletkezve. Csendben elindultam a folyosón.
-Szia Lydia.-intettem a portásunknak.
-Szia angyalom. Jól vagy? Hallottam mi történt.
-Persze jól vagyok. De a szüleim ragaszkodnak ahhoz, hogy kórházba menjünk.
-Igazuk van. De menj nem akarlak feltartani.
-Nem tartasz fel. De tényleg mennem kell.
-Szia Sophie.
-Szia.-mondtam majd elbicegtem a kocsimig.
-Felejtsd el kislányom.-mondta anya. Megadóan sóhajtottam majd beültem az anyós ülésre. Anya is beült és elindultunk a kórház felé. Az útat csendben tettük meg a kórházig. Mikor odaértünk kiszálltam a kocsiból de rosszul léptem ezért belenyilalt a térdembe.
-A rohadt életbe.-mondtam.
Anya egyből mellém sietett és segített bemenni. A recepciósnak elmondtam hogy mi történt ő pedig átirányított a megfelelő helyre. Lifttel felmentünk az 4. emeltre és leültünk. És becsuktam a szemem és háradöntöttem a fejem.
-Sophie Carpenter.-szólt ki az ápoló.
Nagynehezen felálltam es besántikáltam.
-Ha jól tudom akkor ráestél a térdedre.-mondta az orvos én pedig bólintottam.-Akkor most szépen megröntgenezzük a térded. Kérlek menj be abba a szobába és húzd le a nadrágodat térd alá.-mondta.
Én tettem amit kért. Bementem a szobába és lehúztam a nadrágom. 4-5 percet vett igénybe.
-Kész vagyunk. Kijöhetsz.-intézte felém a szavait az orvos.-Megzúzódott a térded. 1 napra szeretnélek benttartani megfigyelésre. Holnap dél körül haza is mehetsz.
-Rendben.
-Szuper. Kapsz egy szobát. Megy majd hozzád egy nővér. Ő bekeni, beköti a térded és tesz rá valamit ami nem engedi hogy elmozduljon. Viszont csak nagyon szükséges esetben kelhetsz ki az ágyból.-mondta.-David kísérd el a hölgyet a szobájába.
-Máris. Mehetünk?-kérdezte tőlem.
-Hogyne.-mondtam és felálltam a székről.
-Várj segítek.-mondta David és átkarolta a derekam és a kezem pedig átrakta a nyaka mögött. Egy kicsit zavarba jöttem amit észre is vett majd elmosolyodott.-Mostmár mehetünk?
-Igen mehetünk.
-Majd este benézek hozzád.-mondta nekem az orvos.
-Rendben.-mondtam és kimentünk a folyosóra.
Anya a székben ült, de az érkezésünkre felkapta a fejét.
-Hogy vagy kincsem?
-Jól vagyok anya. Kutya bajom. Csak megzúzódott a térdem.
-Istenem.-mondta.
-Anya.-fogtam meg a kezét.-Tényleg semmi baj. Ne aggódj. Viszont a doktorúr szeretné ha bentmaradnék éjszakára.
-Még szép hogy ittmaradsz. Akkor én hazamegyek és hozok neked ruhát.
-Köszönöm.-pusziltam meg.
-Mit hozzak?
-Pizsit, meg hozhatnál egy nadrágot meg pólót. Holnap nem akarom ezt felvenni.
-Rendben. Sietek vissza.-mondta és elindult a kijárat felé.
-Vigyázz magadra.-mondtam halkan mert ő már el is tűnt.
-Nagyon kedves az anyukád.-mondta David.
-Igen, tényleg az.-mosolyodtam el.
-Na menjünk.-mondta és elindultunk a lifthez.
A 8. emeleten volt a szobám. Egyágyas szoba.
-Itt is vagyunk.-mondta David és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi.-mondtam és leültem az ágy szélére.
-Nagyon fáj a térded?
-Ki lehet bírni. Nem vészes.
-Sport baleset?
-Az.-nevettem.-Most volt röpimeccsem és ott szereztem.
-Akkor gondolom térdvédő nem volt rajtad.
-Jól gondolod. Annyira siettem hogy otthon hagytam. És ez lett az eredménye.-mutattam a térdemre.-De nem számít. Nem halok bele.
-Erős lány vagy.-mondta.-Nem sokan mondanák ezt.
-Igen, igazad van.-mosolyogtam rá.
-Na hagylak pihenni. Majd még benézek.
-Rendben és köszönöm.
-Ugyan. Semmiség.-mondta és kiment.
Elterültem az ágyon. Nem igazán volt kedvem itt lenni. 10 perc fetrengés után egy nővér lépett a szobába.
-Szia Sophie.-mosolygott rám.-Bekötöm a térded.
-Jó estét.-köszöntem.
Óvatosan bekente és bekötötte térdem majd rárakta azt a szürke valamit ami rögzítette a térdem.
-Készen is vagyunk.-mondta.--Hoztam neked fájdalomcsíllapítót.
Odaadta én pedig egyből bevettem.
-Köszönöm.
-Ez a dolgom. Na megyek tovább. Jó pihenést.
-Viszlát.-köszöntem el.
Bebújtam a takaró alá. Kint már sötét volt. Anya még mindig nem ért vissza. Ránéztem a mobilomra. 20:35. Fantasztikus. Kopogtak.
-Tessék.-szóltam.
-Szia Sophie. Hogy érzed magad?-kérdezte a doki.
-Jól vagyok.-mondtam.-Csak álmos de nem tudok aludni.
-A fájdalomcsíllapító majd segít elaludni.
-Remélem.
-Megyek is nem zavarlak. Jó éjt.-mondta és kiment.
Szerintem anya ma már nem fog visszajönni.
Írtam is neki hogy jöjjön vissza reggel.
Becsuktam a szemem és vártam hogy elnyeljen az álmok világa. Hát elég sokat kellett rá várnom.

Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszett.
Ha igen akkor kommenteljetek vagy nyomjatok egy⭐-ot.
További szép napot bogyókák.

Puszi F!💖