Florida dream (c.d. fanfiction)

22.rész

Jó olvasást bogyókák!💕

December 18. Péntek

A szalagavató napja. Ma nem megyünk suliba. Helyette készülhetünk a bálra. Azt szeretném hogy minden tökéletes legyen. A ruhám már megvan. A hajamat fodrász fogja megcsinálni. Annyira ideges vagyok az egész miatt. Cam tudja a táncot és én is szóval ezzel nem lesz semmi probléma.
Anyáék kivételesen itthon vannak de holnap már mennek is vissza Európába, mondjuk legalább ezen itt lesznek.
Sabrival 1 órakor elmegyünk a ruhámért. Aztán 5-re megyek a fodrászhoz.
A tánc este 7:15-kor kezdődik.

Most éppen itt ül az egész család az asztalnál és ebédelünk. Ma a húgom sem ment suliba.
-Izgulsz?-kérdezte anya.
-Nem is kicsit.-mondtam.
-Hidd el nekem minden szuper lesz.-mondta és rámosolygott.
-Ha ez ilyen könnyű is lenne.-sóhajtottam.

Felmentem a szobámba és felöltöztem ugyanis 10 perc múlva indulunk.
Felvettem egy kék farmert ehhez pedig egy szürke vékony pulcsit. Felhúztam a lábamra a fekete vansom meg felvettem egy fekete bőrkabátot.
A zsebembe beraktam a telefonom és már mentem is lefelé.
-Indulhatunk?-kérdezte Sabri.
-Persze.-mondtam.
Kimentünk a garázsba, be ültünk a kocsiba és már indultunk is a ruha szalonba.
Kb fél óra kocsikázás után oda is értünk.
Izgatottan szálltam ki a kocsiból majd gyors léptekkel indultam el a bejárat felé.
Ennek 1 fő oka volt: minél hamarabb magamnál akartam tudni a ruhám.
-Jó napot.-köszöntünk.
Egyből megcsapott az a tipikus karácsonyi illat, alma és fahéj keveréke.
Nagyon szeretem a karácsonyt főleg a hangulata miatt.
-Jó napot!-köszönt mosolyogva a nő.-Ruháért jöttek ha jól sejtem.
-Így van.-mondtam.
-Kérnék egy nevet.
-Sophie Carpenter.
Elkezdett pötyögni a számítógépen majd megszólalt:
-Meg is van. A 34-es ruha lesz a tiéd.
Elment megkeresni a ruhát majd rá húzta a védő zsákot.
Kifizettük és már mentünk is vissza a kocsihoz immár a ruhámmal.
-Cameron jön majd érted?-kérdezte Sabri már a kocsiban.
-Igen. Fél hétre jön.
-Még mindig szereted?
-Persze. Nem múlnak el az érzéseim az egyik pillanatról a másikra. Ez ennél sokkal bonyolultabb.
-Tudom szívem.-ezután már inkább csendben folytattuk az utunkat.

Mikor haza értünk felvittem a szobámba a ruhám és felhívtam Lisyt.

-Szia.-szólt bele.
-Szia akkor majd átjössz ugye?
-Persze. 6-ra ott vagyok. Aaron is oda fog jönni értem.
-Szuper. Amúgy mizu? Szüleid eljönnek?
-Kivételesen igen. Mondjuk még nincsenek itthon.
-Gyere át most. Aztán majd mehetünk együtt a fodrászhoz.
-Ez jó ötlet. Akkor fél óra és ott vagyok. Puszi.
-Rendben. Puszi.

Lisa fél háromkor ért ide.
-Szia.-jött be a szobámba.
-Szióka.-köszöntem és megöleltem.-Jól vagy?
-Persze. Csak szar érzés hogy nem vagyok fontos a szüleimnek még egy kicsit sem.
-De az vagy.
-Mégis mást mutatnak. Reggel amikor beszéltem velük azt mondták hogy akár el is költözhetek otthonról mert úgysem érdekli őket hogy mi van vagy mi lesz velem.-itt elsírta magát.
-Istenem.-suttogtam.-Költözz hozzánk. Anyáékat biztosan nem zavarná.
-Tuti?
-Persze. De ha akarod meg is kérdezheted tőlük.
-Meg is szeretném.-mondta és elindult.

Kb 10 perc után mosolyogva jött vissza a szobába.
-Na?
-Megengedték.
-Szuper. Akkor már csak a te szüleidnek kell szólni.
-Nem szólok nekik. Hagyok otthon egy levelet a hűtőn és kész. Legyenek csak idegesek. Igazából ez az egész az ő hibájuk.
-Te tudod Lis. Ha neked így jó akkor nekem is.

Lisával végigbeszélgettük az egész délutánt.
Aztán fél 5 körül elkezdtünk készülődni.
-Soph siess.-mondta nekem Lisa.
-Sietek.
Kimentünk a kocsihoz és célba is vettük a fodrászt.
Fél 6-kor végeztünk a fodrásznál.
-Lisy menjünk el Starbucksba.
-Benne vagyok.
A fodrászattól nem messze találtunk is egyet ahova be mentünk és kertünk kettő karamellás frappuccinót. Miután megkaptuk, kifizettük és már indultunk is a parkoló felé.
-Te izgulsz?-kérdeztem Listől.
-Nem is tudom. Talán egy kicsit igen.