Florida dream (c.d. fanfiction)

17.rész

Jó olvasást bogyókák!❤

Hajnali 3-kor felkeltem. A fejem Cameron mellkasán volt az ő keze pedig a hátamon. Óvatosan kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. Engedtem magamnak egy pohár vizet és megittam. Visszamemtem a szobába és bebújtam az ágyba.
-Hol voltál?-kérdezte Cam.
-Csak kimentem inni.-mondtam.
-Azt hittem hogy itthagytál.-mondta.
-Pedig itt vagyok.-mondtam ő meg hátulról átölelt.-Ne haragudj hogy felébresztettelek.
-Nem haragszom. De aludjuk még.
Legközelebb fél 7-kor keltem. Kicsit kellemetlen szituban találtam magam. Ugyanis én csak egy pólóban és egy bugyiban aludtam. Ezzel mondjuk még semmi baj nem volt. Cameron már ébren volt amikor felkeltem és én egy kicsit féloldalasan feküdtem mellette. A pólóm viszont felcsúszott így rálátást engedett a fenekemre. Cameron pedig simogatta az oldalam valamint a combom és úgymond a bugyim vonalánál a bőröm. Eszméletlenül zavarban voltam. A szemem ki sem nyitottam. Aztán a keze a fenekemre csúszott. Nem csinált semmi csak ott tartotta a kezét.
-Ö.. jó reggelt.-köszöntem zavatan.
-Jó reggelt hercegnő. Ne haragudj én csak..
-Nem haragszom.-mosolyogtam rá.-Sőt jól esett.-mondtam és elpirultam a saját kijelentésemen.
-Tényleg?-kérdezte.
-Aha.-mondtam és belefúrtam a fejem a mellkasába ő pedig elnevette magát és szorosan megölelt.
-Imádom amikor zavarban vagy.
-Én nem annyira.-motyogtam a mellkasába.
-Szerintem aranyos.-mondta.
-Örülök hogy így gondolod. Kérsz reggelit?
-Aha.-mondta.
-Akkor megyek és csinálok.-mondtam és kimásztam az ágyból.
Lementem a konyhába és kivettem a hűtőből a szükséges dolgokat. Nekiálltam megcsinálni amimor két kar fonódott a derekam köré. Félre tűrte a hajam és puszikat nyomott a nyakamba.
-Így nem tudok reggelit csinálni.-suttogtam.
-Nem baj.-suttogta ő is és maga felé fordított.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Csak élvezd.-mondta és felültetett a pultra.
Kezeit bevezette a pólóm alá és elkezdte cirógatni a bőröm. Aztán a kezeivel a combomat belső felét kezdte el simogtani. Ismét csak zavarban voltam. Ezután levett a pultról és nekitolt a falnak. Megint puszikkal kezdte el beteríteni a nyakam. Jóleső borzongás járta át az egész testem.
-Imádom ahogy a tested reagál rám.-mondta.
Ráfogott a csípőmre és egy kicsit megszorította. Én erre felsóhajtottam. Ezek után lecsapott az ajkaimra. Vadul csókolt mégis óvatosan. Imádom ahogy csókol.
-Nagyon szeretném ha eljönnél velem valahova!-suttogta az ajkaimra.
-Ez egy randi?-kérdeztem.
-Vehetjük annak is. Eljössz?
-Ki nem hagynám.-mondtam.-De szerintem menjünk mielőtt meglátnak minket.
-Előttük is megcsókollak.
-Meghiszem azt.-nevettem fel.-Na engedd hogy reggelit csináljak.
-Igenis.-mondta és felment a szobámba.
Nekiálltam mindenkinek szendvicset csinálni.
-Továbbléptél mi?-jött be Lis mosolyogva a konyhába.
-Nem értem miről beszélsz.-tettettem a hülyét.
-Persze Sophie. Nem vagyok hülye. Nagyon is jól tudod hogy miről beszélek. Láttalak titeket.
-Milyen minket??
-Téged meg Cameront te igenész.-nevetett fel vele együtt pedig én is.-Szereted ugye?
-Igen.-mondtam.-De nem tudom hogy mit akar. És ami mégrosszabb azt sem tudom hogy én mit akarok. Annyira bonyolult ez az egész Lisy.
-Tisztáznod kell magadban az érzéseidet. Addig ne gyertek össze amíg nem tudjátok mit akartok.
-Igazad van.-mondtam.-Kösz Lis.
-Semmiség. A legjobb barátnő dolgát végzem.
-És te vagy a világ legjobb barátnője.-öleltem meg.
-Igen tudom.-mondta és elnevettük magunkat.
-Kell valami ruha?-kérdeztem mikor már mentünk fel a lépcsőn.
-Hát nem ártana.-mondta.
-Akkor gyere.-mondtam és a kezénél fogva behúztam a szobámba.-Keress valamit.
Lis egy sötétkék farmert húzott fel hozzá pedig egy babarózsaszín haspulcsit. A haját csak felkötötte. Én pedig egy világoskék farmert és egy galaxis mintás pólót. A hajamat csak megfésültem és hagytam lógni. Elmentem fogatmosni majd sminkelni.A sminkem ismételten minimális volt.
-Mehetünk?-kiabáltam.
-Ja. Igen. Aha.-jöttek a válaszok.
Tehát elindultunk hatan a suliba. Én egész úton csendben mentem a többiek mögött. Csak a mai reggelen gondolkoztam.
-Mi a baj?-kérdezte Shawn.
-Tudod csak...
-A reggeli?-kérdezte. De honnan tudja?
-Mi?-kérdeztem.
-Lis mesélt.
-Ja értem. Hát igen az van hogy nem tudom mi van most velünk.-sóhajtottam.
-A ti helyetekben én sem tudnám.
-Annyira nem értem őt.
-Nem csodálom. Nehezen megérthető.
-Hát tényleg az.-nevettem fel.-De mindegy is. Mizu veletek?
-Megvagyunk.-mondta.
-Azta. Ennél azért többre számítottam.
-Most na. Nagyon jól megvagyunk Isával. Nagyon szeretem sőt imádom. Nekem nem is kell más. Ha ő is úgy gondolja akkor vele élem le az egész életem.-mosolyodott el.
-Jajj ez nagyon aranyos volt. Mi a titkotok hogy ilyen gyorsan egymásra találtatok?
-Nincs titok Sophie. Hidd el hogy ti is nemsokára egymásra találtok.
-Úgy legyen.
Hamar ideértünk az iskola elé.
-Mi lesz az első óránk?-kérdezte tőlem Lis.
-Ha minden igaz akkor irodalom.
-Hurrá.-mondta én meg elnevettem magam.
-Nem vagy lelkes.-mondtam neki.
-Hát nem. Nem szeretem az irodalmat.
-Tudom, de lehet hogy ez most fog változni.
-Kétlem.-mondta.-Eljössz velem büfébe?
-Van más választásom?
-Nincs.-mondta és elindultunk.