Az alku /befejezett/

2. Lucas

Másnap gyomor görccsel ébredtem. Nem tudtam, mit hoz az este és ettől teljesen beparáztam. Apáék elmondása alapján egy igazi vezérrel vacsorázunk. Az apja pár éve halt meg, gyanús körülmények között, egyesek szerint ő tette el láb alól, hogy megszerezze az irányítást. Nem bírta kivárni, hogy az öreg feldobja a pacskert. Elég nagy hírneve van az üzleti életben, mindenki rettegve ül le vele egy asztalhoz. Hihetetlen érzékkel irányítja az örökségét.

Hát ezektől nem éreztem magam jobban, sőt. Úgyhogy a magam módján is utána néztem kicsit. Rákerestem a nevére és rögtön feldobott róla pár képet, ami a sajtóban jelent meg. 35 éves, nem volt soha házas és nincs gyerek. Ellenben jó pár partneren túl van már, a bulvárcikkek szerint. A szokásos jellemzésen és néhány dicsőítő cikken kívül semmit nem találtam. A párnába temetem az arcomat és hangosan felnyögtem. Kikészít a bizonytalanság és ez az este egyenlőre teljesen homály volt. Mivel a gyomrom hangos korgással jelzett, lementem a konyhába valami reggel után nézni.
A ház teljesen felbolydult, mint egy méhkas. Tele volt rohangáló, takarító emberekkel, sokukat fel se ismertem. A konyhába érve ugyanez a látvány fogadott, az ezüst étkészlet szanaszét hevert és az egyik inas fényesítette. Hilda, a házvezetőnő egy szakácsot igazított útba, mit hol talál majd. Amikor meglátott, rögtön mosoly jelent meg az arcán.
- Megint későn keltünk? Csak nem kimaradtál az éjjel?
Hilda amolyan anyapótló szerepet töltött be számomra, már akkor is itt dolgozott, amikor apám még fiatal volt, lehet vagy száz éves. Persze sosem árulja el a korát. Alacsony termetű, hosszú ősz haját kontyban hordja. Mindig van egy kedves szava hozzám, talán ő az egyetlen ember, akinek nem megyek az agyára. Vagy csak nem teszi szóvá.
- Most nem voltam sehol, csak nem tudtam aludni.
Gyere, készítek valami reggelit neked.
10-től óráim voltak, bár semmi kedvem nem volt bemenni. Nem akartam senkivel találkozni és jópofizni.

Jó figyelemelterelés lett végül, mert amíg meg nem érkeztem a házunk elé, elfeledkeztem a "kis" problémámról.
Amikor beléptem a házba, már minden készen állt a vendégünk fogadására. Ettől csak még feszültebb lettem, úgy hogy jó ötletnek tűnt lenyugtatni magam. Elindultam a nappali felé, ahol a bárpult mentem és kivettem a hűtőből egy üveg vodkát. Mire apámék megjelentek, már túl voltam a sokadik felesen.
- Te meg mit művelsz?
- Hát nem egyértelmű, iszom.
- De mindjárt itt lesz. Részegen akarsz leülni az asztalhoz?
- Nem jobb, ha megismeri milyen is vagyok valójában?! Talán el is megy a kedve tőlem.
- Hát erre megy ki a játék? És ha valami hülyeséget csinálsz? Akkor lehet hogy meg se kell várnunk hogy az ellenségeink megtaláljanak, a saját házunkban fognak kinyírni.

Elfogott a hányinger, éreztem ahogy a gyomrom tartalma egyre feljebb kúszik a torkomban. Nem gondoltam bele, mi is lesz velünk ha ez az üzlet nem jön össze, vagy csak nem akartam. De most, hogy a valóság itt áll előttem, felfordult a gyomrom a félelemtől, meg is halhatok. Eddig nem gondoltam a halálra, 19 éves vagyok, van még egy pár évem. De most tudatosult bennem a helyzetünk igazi komolysága. Ez nem játék, a fennmaradásunk a tét. Kirohantam a konyhába és kiadtam a gyomrom tartalmát a mosogató felett. A kezeimet a konyhapultra támasztottam, mert féltem a lábaim nem tartanak meg. Csak reszkettem és vártam hogy lenyugodjon a testem.
- Minden rendben?
- Nem, apa, semmi sincs rendben. Egy kibaszott katasztrófa ez az egész helyzet. Én nem akarom ezt csinálni - eleredtek a könnyeim, nem tudtam tovább feltartóztatni őket.
Nem is hallottam ahogy apám odajött hozzám. Körém fonta karjait és csak ölelt.
- Még nem késő, majd kitalálunk valamit. Elutazunk valahova, Michael megszervezi akár egy óra alatt is, tudod milyen hatékony. Megoldjuk.
Belenéztem a szemébe és csak álltam ott némán. Sok mindent megélt már az öreg és mindent megtett értem, és anyáért, amíg még élt. Nem menekülhetünk el, egyébként sem lenne sok esélyünk. Tudtam, hogy most nekem kell mindent elkövetni hogy a családunk biztonságban legyen.
- Nem, apa. Ez az egyetlen megoldás, tudom. Jobban leszek, csak adj egy kis időt - azzal elindultam az emeletre a szobámba. Nem segített az egyedüllét sem, fojtogatott a bezártság, ezért kimentem az erkélyre. Lehuppantam a napozóágyra és becsuktam a szemem.
Anna ellenére, hogy még csak tavasz volt, izzasztóan meleg volt az idő napközben. Szerencsére estére valamelyest enyhült a forróság, így élveztem ahogy a hűvös szellő simogatja az arcomat.