Az alku /befejezett/

3. Lucas

Az út csendben telt, csak néztem kifelé az ablakon. Amikor megérkeztünk, csak ámultam. A mi házunk is nagy volt, de ez. Mint egy kisebb palota. Minek egy embernek ekkora ház?!
- Lakik még itt valaki?
Kérdőn rám nézett, először nem értette a dolgot de aztán leesett neki, mert rám villantotta azt az önelégült vigyorát.
- Nem, csak én és néhány állandó emberem. Sosem leszel egyedül.
Ez most fenyegetés akart lenni?!

Amikor beléptünk a házba, egy férfi várt ránk, gondolom egy testőr, a kinézetéből ítélve.
- Uram! Hogy ment a vacsora?
- Jól, Mason, amint látod. Bemutatom Lucast, Lucas, ez itt Mason, a jobbkezem.
Egymásra mosolyogtak, majd a tüsihajú engem kezdett el vizslatni.
- Mit bámulsz? Talán valami tetszik, seggfej?
Erre hangosan felnevetett.
- Biztos vagy te ebben, Davon? Jól felvágták a nyelvét.
- Tudod, hogy szeretem a kihívásokat.
- Basszátok meg! - azzal ott hagytam őket. Fogalmam sem volt hová tartok, de nem akartam ott maradni velük.

Nem jutottam túl sokáig, mert egy erős kéz a hajamba markolt és visszarántott, majd úgy kent fel a falra, mintha egy rongybaba lennék. Egy nagy nyekkenéssel csapódtam a betonnak.
- Mégis mit gondolsz? Hová mész?
- Engedj el!
Akkorát rántott a hajamon, hogy a szemeim megteltek könnyel. Az egyik kezemet úgy hátraszorította, hogy majd nem kiszakadt a helyéről. Felordítottam fájdalmamban, de nem érdekelte, nem engedett a szorításán.
- Figyelsz rám?
- Ááa! Francbaa! Igeen!
- Helyes! Csak egyszer fogom elmondani. Most már az enyém vagy, azt teszed amit mondok, akkor amikor mondom és úgy ahogy mondom, ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek. Ha tiszteletlenül viselkedsz, megbüntetlek. Azt teszek veled amit csak akarok, úgy hogy a te érdekedben mondom, hogy ne feszegesd a határokat. Megértetted?
Képtelen voltam megszólalni, ezért csak bólintottam. Elengedett. A karomat rögtön átfogtam a másikkal, úgy sajgott, hogy legszívesebben sírtam volna.
- Ma már nem megyünk sehova Mason, a többit majd holnap megbeszéljük.
- Rendben, jó éjt! - azzal ott hagyott minket, kettesben.

- Gyere ide!
Úgy utasítgat mint ha valami kutya lennék. Annyira dühös voltam, hogy legszívesebben képen töröltem volna. De még mindig éreztem a szorítását a hajamban és a vállamban a fájdalmat. Egyenlőre ennyi elég volt.
- Mit magyaráztam az előbb neked az engedelmességről?
Nem akartam mást, csak tusolni és lefeküdni, fáradt voltam. Úgyhogy oda sétáltam és megálltam előtte, de nem néztem a szemébe. Ez nem tetszett neki, mert azonnal felemelte a fejem, a szorítástól felszisszentem.
- Ha jól viselkedsz, nem kell aggódnod. Megértetted?
- Ha kérdezek, választ is várok! Ne hozz ki a sodromból!
- Ilyen amikor türelmes vagy?
A szája széle megrándult de nem tett semmit. Csak elengedte az arcomat.
- Gyerünk!

Elindultam utána, fel a lépcsőn. Egy nagy hálószobába léptünk be. Az ajtóval szemben egy széles erkélyajtó volt, a függöny lengedezett előtte. Az egyik falon foglalt helyet az ágy, szerintem még sehol nem láttam ekkorát. Az ággyal szemben lévő oldalon a fürdőszoba volt. Ezen rögtön megakadt szemem, mert üvegből volt a fala. Premier plánban rá lehetett látni a zuhanyzóra, ami hatalmas volt. Mr. Seggfej a bárhoz lépett és töltött magának egy italt, majd felém fordult.
- Vetkőzz le!
Azt hittem rosszul hallok. Mégis mi a francot képzel!? Még egy napja sincs hogy ismerjük egymást.
- Mire vársz?
- Nem fogok előtted levetkőzni!
- Ruhában kicsit nehézkes dugni, de ahogy gondolod.
A lélegzetem is elállt, annyira megriadtam. Becsuktam a szemem és abban reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből mindjárt felébredek. Majd meghallottam a hangját, közvetlenül a fülem mellett. A közelségétől libabőrös lettem és minden porcikámom az égnek álltak a szőrszálak.
- Másodjára nem kérem szépen!

Nyeltem egy nagyon, még mindig nem hiszem el hogy ez történik velem.

Kigomboltam a nadrágot, majd lassan levettem, végül a pólómat.
- Mindent!
- Cseszd meg, eleget szórakoztál.
- Ó, még csak most kezdem.
Odajött hozzám és úgy szájon vágott, hogy az erejétől a földre estem. Éreztem a vér fémes ízét a számban.
- Ha még egyszer hozzám mersz érni...
- Akkor mi lesz?
Belemarkolt a hajamba és maga felé fordította a fejem.
- Egyedül vagy és most már az enyém vagy, azt teszek veled amit csak akarok. Minél előbb megtanulod a helyed, annál könnyebb életed lesz.
Rettegtem, de ugyanakkor hihetetlenül dühös is voltam. Mégis hogy mer megütni? Semmi joga hozzá, hogy így bánjon velem. Bátorságot gyűjtöttem és miközben a szemébe néztem, arcon köptem. Rögtön elengedte a hajam és visszaestem a földre. Fölém magasodott, azt hittem megint megüt, de csak állt ott.