Az alku /befejezett/

8. Lucas

Már egy hét telt el a rajtaütés óta. A karom szépen gyógyult, a varrat is kezdett felszívódni. Bár még nem volt az igazi. Azóta az este óta minden megváltozott. Na jó, talán nem minden, mert Mr. Seggfej ugyanolyan mogorva, de szerintem nem is tud más pofát vágni, már közel sem viselkedett olyan durván, mint korábban. Magához képest kedves volt. Nem beszéltünk arról, ami történt kettőnk között, én nem akartam felhozni, ő pedig eléggé kerülte a témát, úgyhogy annyiban hagytam. Nekem már annyi is elég volt, hogy megváltozott a kapcsolatunk. Még a házból is kiengedett, persze csak kísérettel és mindig előre közölnöm kellett hová megyek, kivel találkozom.

Mivel csak hajnalban ért haza, mert valami dolguk volt Masonnel, amikor felébredtem, ő még aludt. Letusoltam és a konyha felé vettem az irányt. Megéheztem a hajnali ébresztéstől.

Amikor hazaért, én aludtam és már csak arra eszméltem fel, hogy a hasamon fekszem ő pedig a lábaim között térdel és épp nekem nyomja síkosítós testrészét. Mire teljesen magamhoz tértem, már tövig bennem volt. Nyögtem egy nagyot és kinyitottam a szemem.
Neked is jó reggelt! - de nem válaszolt, csak lassan elkezdett mozogni bennem.

Fogalmam sincs meddig tarthatott, de mintha reggelig szeretkeztünk volna. Amikor felébredtem, úgy éreztem magam, mint aki  semmit nem aludt.

Szóltam a szakácsnak, hogy mára vegyen ki egy szabadnapot. Persze először tiltakozott, mert félt Davon-tól, de biztosítottam róla, hogy majd én tartom a hátam. Elkezdtem előkészülni a reggelihez és megcsináltam Davon kávéját. Egy rossz kávé az egész napját megpecsételi és olyankor képes bármilyen apróságtól bepipulni. De csak nem lehet olyan nehéz egy kávét jól megcsinálni?

- Te meg mit művelsz? - jelent meg az emlegetett "ördög".
- Reggelit.
- És a szakács?
- Elküldtem.
- Hogy mit csináltál?
- Csak ülj le és mindjárt viszem a kávéd.
Még másodpercekig csak állt ott és kétkedve bámult rám, végül leült az asztalhoz. Ahogy elé tettem a csészét újra felnézett rám. Lehet, hogy azt hiszi beletettem valamit!?
- Tényleg azt gondolod, hogy semmire nem vagyok képes egyedül?
- Nem gondolom ezt. A száddal például nagyon is sok mindenre képes vagy - villantotta rám önelégült mosolyát.
Hogy lehet ekkora seggfej. Minden lelki erőmre szükség volt, hogy magamban tartsam a válaszom.
- Semmi visszavágás, káromkodás?
- Csak kóstold meg.
Azzal otthagytam és visszamentem a konyhapulthoz befejezni a reggelit. Teljesen belefeledkeztem a főzésbe, még azt is elfelejtettem egy pillanatra, hogy Davon ott van. Szólt a zene és elkezdtem apróbb mozdulatokat lejteni a zenére, miközben sütöttem a palacsintákat. Egyszer csak két hatalmas kéz szorította meg a csípőm.
- Mit művelsz?
- Minek tűnik?
- Oda fogom égetni.
- Most már nem - azzal félre rakta a serpenyőt.
A nyakam csókolta és harapta, miközben kigombolta a nadrágom. Könnyedén kiléptem belőle és megfordultam, karjaimmal átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam, hogy megízlelhessem a száját. Belemarkolt a combomba és felültetett a pultra. Nekem nyomta magát, éreztem a kemény merevedését. Azt akartam, hogy minél hamarabb bennem legyen, érezni akartam minden porcikámon.

- Ezt komolyan a konyhában kell? Én ott szoktam enni!
Azonnal a hang irányába kaptam a fejem. Mason állt az ajtóban, karba tett kézzel.
- Nem hallottuk, hogy jössz - Davon elhúzódott tőlem.
- Nem elég nagy ez a ház? Pont itt kell egymásnak esni?
Lekecmeregtem a pultról és felhúztam a nádrágot.
- Ha tudnád, hogy hol mit csináltunk már - kacsintottam rá.
- És ezzel el is ment az étvágyam, kösz. Hol van a szakács?
- Itt áll előtted.
- Ez csak valami vicc, ugye?
- Mit kérsz?
- Csak egy kávét.
Odatettem elé a bögrét, majd a reggeli maradék részét is tálaltam, aztán leültem én is enni. Mason furcsa tekintettel nézett rám.
- Mi van?
- Ez meglepően jó kávé lett.
- Miért van mindenki meglepődve, hogy meg tudok csinálni egy kávét.
Davon horkantott egyet, láttam rajta,  hogy alig bírja visszatartani a nevetést.
- Seggfejek vagytok, mindketten.
- Vigyázz a szádra!
Negédesen rámosolyogtam, majd bemutattam neki.
- Azt hiszed ezért később nem számolunk?
- Már alig várom a büntetésem.