Az alku /befejezett/

4. Lucas

Reggel amikor felébredtem, már üres volt az ágy mellettem. Mozdulni próbáltam, de minden porcikám sajgott. Legfőképp a fenekem és a csípőm. Teljesen gallyra vágott tegnap éjszaka.

Meg akartam nézni a telefonom, de nem találtam ott, ahová tettem. Átkutattam mindent, de hiába. Remélem nem az a seggfej vette el. Mivel nem tudtam átnézni az üzeneteket, a zuhany felé vettem az irányt, nagyon óvatosan. Minden lépés fájt, fogalmam sem volt, hogy fogok leülni reggelizni.

Amikor végig mértem magam a tükörben, elszörnyedtem a látottakon. A szám még mindig sebes volt, a nyakamon a keze nyoma és szívás nyomok kezdtek el lila színre váltani, a vállamon egy harapásnyom lüktetett. A derekam pedig a szivárvány minden színében pompázott. Hirtelen gyengének éreztem magam, szédülni kezdtem. Lecsúsztam a hideg járólapra és próbáltam egyben tartani magam, de nem sikerült. Átszakadt a gát és ömleni kezdtek szememből a könnyek, reszkettem. Nem tudtam, miért viselkedik így velem. Nem tűri a tiszteletlenséget, de ez, élvezetből bántott és hagyott nyomokat a testemen. Még percekig ültem a padlón, mire sikerült összeszednem magam.

Nem fogom hagyni hogy megtörjön, hogy gyengének lásson. Lezuhanyoztam és a gardrób felé vettem az irányt.

Ha büszke arra, amit velem tett, akkor hadd lássa mindenki. Gondolom nem szégyelli az emberei előtt sem. Mert én biztos nem fogom magam, nem az én hibám.

Amikor leértem a lépcsőn, két őr állt az aljában és mindketten felnéztek rám, majd elkerekedett a szemük, de gyorsan le is szegték a padlóra. Ahogy beléptem a konyhába, megláttam Masont, épp a kávéját kortyolgatta. Felnézett, ahogy meghallotta a lépteimet, majd úgy csinált mintha nem történt volna semmi.

- Értem. Szóval itt nem beszélünk arról amit a rettegett Főnök csinál. Még csak a szemed se rebbent.
- Nézd, tudom hogy nehéz ez az egész, új helyen lakni meg minden, de itt más szabályok vannak. Jobban mondva itt vannak szabályok. Talán ha egy kicsit igyekeznél.
- Cseszd meg! Mégis milyen szabályokról beszélsz?! Látod, hogy nézek ki? Az a csoda, hogy nincs törött csontom.
- Talán változtatni kellene a viselkedéseden, és ez a sok káromkodás...
- És szerinted azért, mert csúnyán beszélek, ezt érdemlem? Ez egy kibaszott pszichopata!
- Ki a pszichopata?

Épp a mondandóm alatt lépett be a konyhába. Micsoda mázli.

- Semmi, csak beszélgettünk, ismerkedünk - mosolygott rám Mason. Legalább nem spicli.

Megéreztem a leheletét a nyakamon.
- Mit mondtam neked a csúnya beszédről?

Nyeltem egy nagyot, ez alól nem tudtam kibújni. Vajon itt mindenki előtt is képes lenne megbüntetni?
- Sajnálom, nem fordul elő többet.
- Tegnap este is ezt mondtad. Kezdem azt hinni hogy nem tartod be az ígéreteidet. És mégis mit művelsz?
- Reggelizem, ha nem tűnt volna fel.
- Daniel, hozz Lucasnak egy pólót!
Szóval zavarja, ha mások is látják mit tett.

A reggeli további része incidensek nélkül telt. Legalábbis azt hittem.
- Ami a telefonodat illeti, az nálam van. Az embereim átnézik és ellenőrzik az embereket akikkel tartod a kapcsolatot, az üzeneteidet, hívásaidat.
Azt hittem rosszul hallok, annyira meglepődtem, hogy kifújtam a narancslevet az asztalra.
- Mi a franc? Ehhez nincs jogod!
- Ó, dehogynem. És egy hétig nem kapod vissza, valamint nem hagyhatod el a házat.
- Mi? És miért?
- Mert én azt mondtam.

Nem tudtam tovább türtőztetni magam, felugrottam a székről és a falhoz vágtam a poharat.
- Ezt nem teheted velem. Nem egy műtárgy vagyok amit elzársz és ellenőrzés alatt tartasz.
Láttam felvillanni a szemében a dühöt, valami átkapcsolt benne. Lettete a szalvétáját az asztalra, majd lassan felállt.
- Davon, hagyjad már, csak fel akar bosszantani - szólt közbe Mason.
- Te ebbe ne szólj bele, ha jót akarsz magadnak!