Az alku /befejezett/

II. Davon

Már azelőtt tudtam, hogy mi lesz a válaszuk, hogy elmentem volna a Russo rezidenciára. Én voltam az egyetlen lehetőségük. Bár azon meglepődtem, hogy Lucas milyen gyorsan beleegyezett. A családjáért bármit megtenne, ezt nem lehet vitatni.

Az este felénél eszembe jutott, hogy a vacsorát inkább kihagyjuk és azonnal haza viszem magammal. Alig vártam, hogy a magamévá tegyem. A hazafelé úton eljátszottam a gondolattal, hogy a kocsiban el is kezdem a dolgot. Nem tudom, hogy valaha akartam-e bármit ennyire a világon. Megvolt mindenem, pénz, hatalom, nők és férfiak álltak sorba a klubbomban, hogy velem töltsék az estét. De Lucas más volt, éreztem, amikor először megláttam. Pont ezért akartam ennyire, mindig is szerettem a kihívásokat, élvezettel fogom betörni.

Persze amint átlépte a házam küszöbét, elkezdte. Neveletlen volt és az idegeimre ment.
- Mit bámulsz? Talán valami tetszik, seggfej?
Mason csak nevetett, szórakoztatónak találta az előadást.
- Biztos vagy te ebben, Davon? Jól felvágták a nyelvét.
- Tudod, hogy szeretem a kihívásokat.
- Basszátok meg!
Azzal ott hagyott minket, vagy legalábbis megpróbált.

Csalódtam volna, ha nem kell már rögtön az elején megfegyelmezni. Egy ideig volt hatása a dolognak, de mindig újrakezdte. Pedig tudta, hogy büntetést fog kapni, hogy fájdalmat fogok okozni neki.

Kicsit nehézkesen indult az esténk, makacsabb, mint gondoltam. Nehezebb dolgom lesz, mint amire számítottam.

De amikor végre ott feküdt az ágyon, meztelenül és kiszolgáltatottan, egy pillanatra meg kellett állnom, hogy megcsodáljam. Olyan alakja volt, mint egy modellnek és az a fenék. Nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek, mintha kívülről figyeltem volna az eseményeket. Egy mozdulattal elmerültem benne, talán nincs is ennél jobb érzés a világon. A selymes bőre a kezem alatt, ahogy a nyelvemmel érzem az ütőerét pulzálni a nyakán és ahogy minden egyes lökésnél rászorít a farkamra. Amikor már a vége felé közeledtem, láttam, hogy neki sincs sok hátra.

Nem érdekelt, hogy ő is élvezi-e, nem akartam, hogy érdekeljen, de amikor elment, miközben még benne voltam, olyat éreztem, amit nem kellett volna, amit nem szabadott éreznem. Kellett egy kis távolság, hogy lenyugodjak. Hosszan tusoltam, csak álltam a víz alatt és nem tudtam, mit tegyek. Mégis mibe kevertem magam?

Szerencsére mire visszamentem a hálóba, már aludt.

…

Azt gondoltam, legalább a reggeli kávém nyugalomban ihatom meg. De amikor beléptem a konyhába, megpillantottam Lucas félmeztelen testét. Még elkaptam az utolsó mondatát, miszerint pszichopata vagyok. De most az egyszer megtorlás nélkül hagytam, kíváncsi voltam mit tartogat még a mai nap.

A reggeli további részében közöltem Lucas-al a további intézkedéseket, de persze egyáltalán nem tetszett neki. Sejtettem, hogy ez lesz, de azt nem gondoltam, hogy így ki fog kelni magából.

Ahogy ültünk ott, hárman az étkezőasztalnál, miközben Lucas ordibál, beugrott egy emlékkép. Ugyanígy hárman ültünk itt, csak Lucas helyén Ryan ült és épp vitatkoztunk valamin. Talán valami lényegtelen dolgon, mert már nem tudom felidézni.

De olyan érzelmeket váltott ki belőlem még ennyi idő után is az emléke, hogy a  következő cselekedetemnek már nem voltam ura. Felkaptam Lucas-t és az emeletre vittem. Ledobtam a földre és addig ütöttem, amíg már szinte eszméletlenül feküdt a padlón. Amikor az arcára néztem, ami csurom vér volt, tudtam, hogy ezúttal messzire mentem. Legszívesebben felvettem volna és magamhoz ölelem. A fülébe suttogom, hogy nem lesz semmi baj és addig vele maradok amíg jobban nem lesz. De nem tehettem, hisz az a célom, hogy ne kedveljen meg és én se őt. Bár utóbbiban valószínűleg már most kudarcot vallottam.

Lerohantam a lépcsőn a földszintre, ahol már Mason várt.
- Mit műveltél vele?
- Azt kapta, amit érdemelt.
- Nem ezt érdemelte és ezt te is tudod. Miért csinálod ezt?
De csak bámultam rá. Nem akartam kimondani, mert akkor túlságosan valóságos lesz.
- Ő nem…
- Ki ne mondd a nevét!
- Egyszer el kell kezdened bíznod. Nincs rajtam kívül senkid és ez így is fog maradni, ha nem változtatsz.
- Nincs szükségem senkire.
- De van, ezt te is nagyon jól tudod. Ez nem te vagy. Nem teheted ezt vele és magaddal sem.
Nem akarom tovább hallgatni, mert tudom hogy igaza van. Felkaptam a kocsikulcsot és kirohantam az ajtón. Egész nap csak autóztam, jó volt távol lenni mindentől, de úgy látszik a múlttól nem lehet, mindig visszakúszik a hétköznapjaimba.

Tudtam, hogy egyszer vissza kell mennem, de amennyire csak tudtam kerültem Lucas-t. Napközben dolgoztam, a legtöbb estét pedig máshol töltöttem. De egyre jobban éreztem a hiányát, hiába töltöttem minden éjszakát más nővel, nem múlt el a vágy.

Gyenge voltam, nem tudtam távol maradni tőle. Dühös voltam magamra, rá, az egész helyzetre, de amikor beléptem a szobába és megláttam, már nem érdekelt, csak az, hogy megérintsem. Amikor a szájába vett, minden lecsendesült, nem gondoltam semmire, a tragédiákra, a múltra, csak élveztem, ahogy kényeztet, csak ő volt és én. És a tudat, hogy örökre az enyém, elégedettséggel töltött el.