Az alku /befejezett/

III. Davon

Ültünk az asztalnál Masonnel és vártunk. Kezdtem ideges lenni, sosem késett reggeliről. Mi a francot művel fent?
- Megnézzem, mit csinál?
- Ha meglépett, esküszöm az ágyhoz bilincselve fogja tölteni a hátralévő életét.
- Nyugi, mindjárt hozom.

Pár perc múlva meg is érkeztek.
- Jó reggelt Édesem - mosolygott rám jókedvűen.
Azt hittem rosszul hallok, majdnem belefulladtam a kávémba. Mégis mi jár a fejében? Valamit tervez?

Megbeszéltük a hétvégét és a jövő heti üzleteket Masonnel, majd az irodámban folytattuk. Néhány perc múlva Lucas is csatlakozott hozzánk.

Visszaadtam a mobilját és amikor azt is közöltem vele, hogy fogadhat látogatókat, majd kiugrott a bőréből. Nem tudta leplezni, mennyire örül. Jól állt neki a boldogság, utána nem tudtam másra gondolni, csak a mosolyára. Valamivel el kellett terelni a figyelmem, és mi lett volna erre jobb megoldás, mint az, hogy feszegessem a határokat, meddig tud jól nevelt maradni. Tudtam, hogy könnyű kizökkenteni. Imádtam figyelni, amikor elveszti az önkontrollt és abban a pillanatban tudatosul is benne, hogy nagy hibát követett el, mert meg fogom büntetni.

Ez most sem volt másképp. Ahogy ott könyökölt az asztalomon, lehúzott nadrággal, már előre tudtam, hogy ezt élvezni fogom. A nyögései, ahogy szorította az asztal lapját a kezével, láttam rajta, hogy nagyon fáj neki, úgyhogy még folytattam egy kicsit. Tudnia kell, ki irányít. Miután megkapta a büntetését és végre belé hatoltam, azt hittem rögtön elélvezek. Sosem fogom ezt megunni, ahogy rászorít a farkamra, miközben próbálja magában tartani a nyögéseket, ami persze nem megy neki. Órákon keresztül tudnám dugni.

Mire végeztünk minden melóval, a haverja, Oliver, még mindig nálunk volt. Nem mintha terveztem volna bármit az estére, de jól esett már csak azért is haza küldeni. Tudtam, hogy Lucasnak nem fog tetszeni a dolog. De hát az, hogy ő mit akar, nem sokat nyom a latba.

Kíváncsi voltam valamire, ezért egy kis kisérletet találtam ki. Az este további részében ignoráltam, nem szóltam hozzá, nem nyúltam hozzá. Kíváncsi voltam meddig bírja és mit fog tenni. Pár nap múlva, már láttam rajta, hogy teljesen tanácstalan a viselkedésemet illetően. De addigra már én is kellőképp feszült voltam. Napok óta nem érintettem meg és ez kicsit fordítva sült el. Sosem vágytam még ennyire rá. Utáltam az érzést, hogy akaratom ellenére is kötődöm hozzá, vágyom a közelségére. Mindent elkövettem, hogy ne így legyen, de hiába. Úgyhogy az egész szép lassan maga alá temetett. Hiába kerestem minden este más nő társaságát, nem csillapította a vágyat, sőt, egy idő után már nem éreztem semmit az érintésüktől.

És Lucas is csak eddig bírta. Levetkőzött és az ölembe ült. Minden porcikám arra vágyott, hogy megérintsem, halljam a nyögéseit, érezzem magam alatt, miközben elélvez. De nem tehettem. Lelöktem magamról és otthagytam.

Mire az apjáék megérkeztek, már alig bírtam magammal, még az a pár pohár whiskey se segített. Még abba is belementem, hogy Lucas velünk jöjjön a jövő heti tárgyalásra, amit Michael szervezett le. Így sincs elég bajom, még rá is vigyázni kell majd. Miután elmentek, még ültem egy kicsit kint, de aztán felmentem megkeresni Lucast. Épp a fürdőből jött ki. Ha annyira dugni akar, most megkaphatja. De neki annyira nem tetszett az ötlet.

- Ne érj hozzám!
- Mi bajod van? Nem azt akartad, hogy megdugjalak?
- Az akkor volt.
- És mi változott azóta?
- Az, hogy egy kibaszott seggfejj vagy, bár ez gondolom neked nem újdonság. - Hívd fel az egyik ribancod, biztosan ráér valamelyik.
Láttam az arcán a szomorúságot és a dühöt. Még akkor sem volt ennyire megviselt a kifejezése, amikor megvertem és ott hagytam a földön. Minden idegszálammal harcolnom kellett azért, hogy ne menjek oda hozzá és kérjek bocsánatot. De nem tehettem.
- Erről meg honnan tudsz?
- Legközelebb ne hagyd őrizetlenül a mobilod.
- Akkor most már mindent tudsz. Ez nem változtat semmin.
- Dehogynem, mostantól egy ujjal sem érhetsz hozzám.
Komolyan azt hiszi, megmondhatja mit tegyek és mit nem.
- Komolyan azt gondolod, hogy van beleszólásod bármibe is? Az enyém vagy, akkor duglak meg és úgy, ahogy akarlak.
- Ne gyere közelebb!
- Különben mit teszel? Segítségért kiáltasz?

Most már nem volt visszaút. Lelöktem az ágyra és ráültem. A karjait az ágytámlához bilincseltem.
- Szállj le rólam!
Hiába küzdött, esélye sem volt. Minden előkészület nélkül csúsztam belé, centiről centire, majd amikor teljesen benne voltam, elkezdtem mozogni, gyorsan és kíméletlenül.

De valami más volt. Lucas könnyei folytak, de egy hangot sem adott ki. És nem élvezett el. Eddig akármennyire is durva voltam vele, a végén hangos nyögések közepette mindig megadta magát, de most semmi. Tudtam, hogy most nagy hibát követtem el. Lehet, hogy végleg tönkretettem az egészet, mielőtt még elkezdődhetett volna.

Eloldoztam a karjait és otthagytam.

Masont a nappaliban találtam meg. Ahogy meglátta az arcom, rögtön tudta, hogy baj van.
- Ne mondd, hogy megint…
- Nem, egy ujjal sem értem hozzá, legalábbis nem úgy.
- Akkor mi történt már megint? Mondtam, hogy nem fog jól elsülni ez a hülye játékod.
- Tudja, hogy lefeküdtem mással is.
- Basszus! És mit szólt?
- Szerinted? Nem tetszett neki.
- És erre te?
- Elcsesztem, most lehet, hogy végleg.
- Mit műveltél?
- Megdugtam. Nem bírtam leállni, teljesen más vagyok a közelébe. Pont ezt nem akartam. Amikor megláttam az arcán a csalódottságot… Tudod mit akartam tenni? Bocsánatot kérni. Érted? Én, akit nem érdekel senki és semmi.
- De nem tetted meg.
Megráztam a fejem.
- Betegek vagytok, mindketten. De komolyan, orvosi segítségre szorultok. Te mindent megteszel azért, hogy meggyűlöltesd magad, ő meg ennek ellenére akar téged. Miért küzdesz még mindig ellene?
- Nem megy, nem tudok bízni benne.
- Kamu. Gyáva vagy. Újra kezdhetnél mindent, lehetne valakid, aki csak téged akar, nem lennél egyedül. Tudod, hogy én itt leszek neked, örökké. De azt is tudod, hogy nem fogok csak azért hazudni, hogy jobban érezd magad. És most azt kell, hogy mondjam, egy barom vagy. Elcseszed az életed, nem akkor cseszted el,  amikor megbíztál Ryanben, hanem most, mert nem adsz esélyt Lucasnak.

Egy barom vagyok, igaza van.  De már túl késő volt. Ezek után kizárt, hogy akarna.