Az alku /befejezett/

V. Davon

Kezdett elfogyni a türelmem. Az elején nagyon optimista voltam, de most… Bármit lépünk, bármilyen intézkedést hozunk, semmi eredmény. Azt gondoltam, pàr hét alatt lezongorázzuk az egészet, aztán élvezhetem díjamat, Lucast. Erre hónapokkal később mèg mindig egy helyben toporgunk. Sőt, talán még rosszabbul állunk, mint az alku megkötésekor. Ha nem sikerül teljesítenem az alku rám eső részét, vajon Lucas hogy dönt? Ha nincs megkötve a keze, azonnal elhagy? Képtelen lennék elengedni.

Minden időmet lefoglalja, hogy megoldást találjunk a helyzetre. Jóformán alig találkozunk Lucas-al, ami lehet, hogy jobb is, amilyen állapotban van az idegrendszeren. És ezen csak rontott, amikor úgy döntött felszívódik pár órára. Masonnel éjt-nappallá téve dolgozzuk ki a lehetséges megoldásokat, csak hogy Lucas-nak ne kelljen ezen idegeskednie. Persze ő ezt másképp látja. Szerinte kizárom és semmit nem osztok meg vele.

- Nyisd ki, én vagyok az. Tudom, hogy itt vagy, Mason mondta.
Nem hiszem el, hogy 2 perc nyugta nincs az embernek.
- Most ne zavarj!
- Nem megyek el, amíg nem mondod el mi történik és ne gyere azzal,  hogy minden rendben.
- Nem érek rá, majd később.
- Nem érdekel, akkor kénytelen leszel a dörömbölés mellett gondolkozni.
Tudtam, hogy nem fogja feladni, túlságosan is makacs.
- Mit akarsz?
Elsétált mellettem és megállt az asztalom előtt.
- Tudni akarom mi folyik itt.
- Nem tartozik rád.
- Már hogyne tartozna. Itt élek ebben a rémálomban, miközben ki tudja mi történik épp a családommal.
- Mindent megoldok, majd utána beszélünk. Magamra hagynál?
- Ne hajtogasd már folyton ezt. Hónapok óta ezt hallgatom és nem változott semmi. Kibaszottul unom már, hogy semmibe nem avattok be. Az eszedbe sem jutott, hogy esetleg segíthetnék is?
Ekkor már ordított, képtelen voltam türtőztetni magam. Úgy látszik nem csak az én idegeim mentek tropára.
- Na ne röhögtess. Mégis miben tudnál segíteni? Elismerem, a fegyverrel jól bánsz, de azon kívül?! Semmit nem értesz az üzlethez.
- Még mindig nem bízol bennem - motyogott az orra alatt.
- Ez nem erről szól.
- Szerintem bizonyítottam, hogy hol állok, de te még mindig kizársz. Mi a franc történt közted és Ryan között, hogy nem engedsz be?

Kellett pár másodperc, mire felfogtam mit is mondott.
- Mit mondtál?
- Semmit.
Fel sem tűnt, hogy elkezdtem felé sétálni, amíg oda nem értem elé.
- Honnan tudsz róla?
De csak a fejét rázta.
- Mit tudsz?
Csak állt ott és bámult rám.
- Azt kérdeztem, hogy mit tudsz?! - teljesen elfogyott az önkontrollom, nem voltam ura magamnak.
Behúztam neki egyet. A szája azonnal felhasadt. A vér elkezdett végigfolyni a karján, majd a padlóra csepegett. Nem akartam megütni, nem kellett volna bántanom.

Láttam a szemében a csalódottságot. Egy pár másodpercig még állt velem szemben, majd hátat fordított és ott hagyott. Nem mehettem utána, túl sok forgott kockán. Mindent meg kell oldanom, majd utána ráérek a romeltakarítással foglalkozni.

…

Nem láttam a dühtől. Ki tudtam volna nyírni valakit, lehet meg is teszem, talán az lenyugtat valamennyire.
- Hol van?
De senki nem felelt.
- Azt kérdeztem, hogy hol van??
Rám sem mertek nézni. Jobban is tették. Egy dolog volt a feladatuk, mégis elcseszték.
- Nem tudjuk. Átkutattunk mindent, de már nem volt a birtokon.
- Ez a ház egy kibaszott erődítmény. Mégis hogy a francba tudott úgy kisétálni, hogy közben vigyáztatok rá?
- É-én vagyok a hibás.
- Hogy mit mondtál?
- Meg akartam nézni, hogy van, de csurom vér volt, amikor ajtót nyitott. Elrohantam elsősegély dobozért, de mire visszaértem, már nem volt a szobában.
- És miért nem engem hívtál rögtön?
- Mert azt mondta, hogy…
- Azt mondta? És mégis ki a francnak dolgozol? Nekem vagy neki?
De csak lesütötte a szemét, nem válaszolt.
- Nyugodj meg, meg fogjuk találni - tette a vállamra a kezét Mason.
- Mégis hogy nyugodjak meg? Idiótákkal vagyok körülvéve.
- Nézzük meg az emeletet.

A szobában nem láttunk semmi különöset. De a fürdőbe érve egy pillanatra elfogott a félelem.
- Mi a franc történt itt?!
- Nekem úgy tűnik, hogy szándékosan verte be a tükröt.
- Leleményes a kis szaros. De csak kerüljön a kezeim a közé. Ha megtalálom, esküszöm…
- Mit fogsz tenni? Úgysem bántanád.
- Mersz fogadni? Ezek után, hogy elárult és megszökött, a saját kezemmel fogom kinyírni. Ha nem vérzett el azóta.
- Honnan veszed, hogy elárult?
Lehet, hogy teljesen másról van szó. Talán  meg kellene hallgatni, mielőtt olyat teszel, amit később megbánsz.
- Azt bántam meg, hogy rád hallgattam. Még hogy bízzak újra, adjak neki egy esélyt. Nagy francokat. Az egész a te hibád, soha többet nem hallgatok rád.
- De…
- Fogd be! Még Ryan-ről is tudott. Végig tudott róla, átvert egész idő alatt. Ki tudja kinek dolgozik. Te nem tűnsz meglepettnek. Tudtál róla?
- Én csak.... Ne légy dühös, oké?! Egyik reggel kiszaladt a számon Ryan neve, de akkor már tudott róla. Azt mondta, megtalálta a naplóját. De semmi konkrét nem volt benne, én meg mondtam neki, hogy kérdezzen téged.
- Hát ez nagyszerű. Kiben bízzak, ha nem benned? Nem gondoltad, hogy el kellene mondanod?
- Nem gondoltam, hogy fontos. Ez még nem bizonyít semmit.
- Most inkább ne szólj hozzám egy ideig.
- Davon, kérlek...
- Fogd be! Mielőtt olyat teszek, amit megbánok.