Akkor este, amikor először megláttam a klubban, tudtam, hogy megint rácsesztem. A szőke hajával, a kisfiús arcával és azokkal az igéző kék szemekkel rögtön magára vonta a figyelmem. Akkor még nem tudtam, hogy egy idegesítő, neveletlen kölyök. De szinte minden héten volt alkalmam megfigyelni.
Péntek este volt, rengetegen voltak, alig lehetett odaférni a bárpulthoz is. De a VIP teremben jobb volt a helyzet, hiszen ide nem jöhetett be akárki. Hogy közelebbről tudjam figyelni, bejárást kapott ő is és még ürügy sem kellett hozzá, hiszen Russo volt, az egyik legnagyobb bűnszervezet vezetőjének egyetlen fia.
Persze nem voltam hülye, nem akartam magam megint tönkretenni, így meghúztam a határt és csak a távolból figyeltem, de egyre jobban nehezemre esett. Amikor láttam, hogy valaki odamegy hozzá, hogy meghívja egy italra vagy tácolni, legszívesebben letéptem volna az illető fejét.
Egészen addig tudtam magam türtőztetni, amíg el nem jött az az este. Addigra már megtudtam, hogy Lucas apja igen nagy bajban van és nem igazán van kiút a dologból. Nem hagyhattam a lehetőséget elúszni, ha már az ölembe hullott.
Masonnel a külön kialakított galérián álltunk, néztük a tömeget.
- Tényleg ezt akarod? Rengeteg pénzedbe fog kerülni, nem beszélve arról, hogy ezzel magadnak is ellenségeket szerzel.
- Már döntöttem.
- De miért nem szeded fel itt és dugod meg, ha annyira kell? Az sokkal olcsóbb megoldás.
- Azt akarom, hogy az enyém legyen, csak is az enyém. Hogy ne legyen kiút számára.
- Megőrültél, komolyan mondom. Mikor már azt hiszem, nem csinálhatsz nagyobb hülyeséget….
- A következményekkel majd foglalkozom később. Induljunk, holnap hosszú napunk lesz.
Ahogy lefelé sétáltunk a kijárat felé, kiabálást hallottam. Amikor közelebb értem, láttam, hogy néhány fiatal verekedett össze a folyosón. Más esetben hagytam volna, hogy a biztonsági őrök intézzék a dolgot, de amikor az egyikük nekem ütközött és rámöntött valami szeszt, a legkékebb szemekkel találtam szemben magam.
- Basszus, bocs haver, nem volt szándékos.
- Ez egy nagyon drága öltöny és most tönkretetted. Soha többet nem akarlak a klubbomban látni. Fiúk, vigyétek és a többit is.
- Mi a franc?! Ez csak vodka.
A káromkodás további részét már nem hallottam, mert az embereim kituszkolták őket az utcára.
Itt dőlt el a sorsa, ahogy az enyém is.
YOU ARE READING
Az alku /befejezett/
RomanceA tulajdona lettem és nem tehettem ellene semmit. Igazából az én döntésem volt, bár nem mintha lett volna más választásom. "- Ó, szóval ez a bajod. Féltékeny lettél? - Hagyj békén, ne érj hozzám! - hogy nyomatékosítsam mondandóm, hátra löktem és beh...
