Az alku /befejezett/

VII. Davon

Nem tudom Mason mennyi ideje lehetett itt, de egyszer csak arra eszméltem, hogy ott térdel mellettem és szólongat. De nem tudtam megszólalni, csak bámultam rá.
- Mi a franc történt itt? Lucas?
- Vége. Nem tudtam megvédeni. Ez az egy feladatom lett volna és elbuktam.
- Mi?! Engedd el, hagy nézzem meg.
Nem!
- Davon, kérlek! Engedj oda hozzá.
Nem tudom mégis mitől féltem, hisz Mason olyan mintha a testvérem lenne. Kiengedtem a karomból Lucas-t, Mason pedig azonnal elkezdte megvizsgálni.
- Úgy látom egy lövés érte, nincs kimeneti seb. Nagyon gyenge a pulzusa, de van. Minél hamarabb kórházba kell juttatni, mert rengeteg vért vesztett.
Egy pár pillanatig fel sem fogtam a szavait. Talán csak rosszul hallottam.
- Mit mondtál?
- Hogy van pulzusa. Màr beszóltam a kórházba, mielőtt bejöttünk utánad, biztos ami biztos. De muszáj csillapítani a vérzést. Itt nyomd erősen, meg kell néznem a többieket.
Lefagyhattam, mert a következő pillanatban Mason arcon csapott. Ettől rögtön magamhoz tértem.
- Szedd már össze magad, Lucas-nak szüksége van rád. Itt hagyhatlak? Rendben leszel?
- Igen.

Rengeteg vér tapad a kezemhez, de ahogy lenéztem és láttam, ahogy minden Lucas vérétől vöröslik, elfogott az émelygés. Teljesen mozdulatlanul feküdt előttem, még azt sem láttam, hogy mozog a mellkasa, miközben levegőt vesz. Szoríttotam a sebét, amennyire csak tudtam, de fogalmam sem volt, hogy kihúzza-e addig, amíg a kórházba érünk. Ez a bizonytalanság teljesen kikészített.

…

- Mégis mi a francot csinálnak? Már órák óta bent vannak. Én ezt nem bírom, bemegyek.
- Nem mész. Itt maradsz a fenekeden. Semmit nem tudsz tenni, csak láb alatt lennél. Egy dolgot tehetünk, hogy várunk.
- Én ebbe beleőrülök - suttogtam alig hallhatóan.
- Tudom.  Minden rendben lesz.
- És ha nem? Ha túl sok vért vesztett? Ha nem tudják elállítani a vérzést?
Lucas szívós kölyök, túl fogja élni.
- Honnan tudod ilyen biztosra? Épp hogy lélegzett, amikor behozták.
Hidd el, ha azt túlélte, hogy veled kell egy fedél alatt élnie, egy golyó meg sem kottyan neki.
- Most nincs kedvem a poénjaidhoz.
- Nem poénkodom, komolyan mondom. Amit az a kölyök túlélt az utóbbi pár hónapban melletted és mégsem adta fel. A történtek ellenére kitartott melletted és ami számomra a leghihetetlenebb, beléd szeretett. És ne nézz így rám, tudom hogy te is tudod és te ugyanígy érzel iránta. Úgyhogy nem most fog vèget érni a dolog, csak mert kapott egy lövést.
- Nem veszíthetem el.
- Nem fogod.
- És ha felébred, de nem akar látni többé? Miattam történt ez az egész. Ha én nem vagyok, nem lövik le.
- Ezen majd ráérsz akkor aggódni, ha kitolják onnan és felébred.

Igaza volt Masonnek, feleslegesen idegeskedem olyanon, ami ellen úgysem tehetek semmit. Csak élje túl, ez volt a legfontosabb.

Amikor már azt hittem, beleőrülök a várakozásba, kinyílt az ajtó és a sebész sétált ki rajta. A köpenye csurom vér volt, az arca megviselt. Még levegőt sem mertem venni, amíg meg nem szólalt. Imádkoztam, hogy ne azzal kezdje "Sajnálom…".

- Sikerült elállítani a vérzést, de a golyót nem tudtuk maradéktalanul eltávolítani. Túl sok darabra tört szét és félő volt, hogy ha tovább kutakodunk, a szíve nem bírja tovább a megterhelést. De az az apró szilánk szerencsére nem okoz gondot. Ha a későbbiekben komplikáció lép fel, még mindig meg lehet műteni. De véleményem szerint erre kicsi az esély.
- Akkor rendbe jön? Bemehetek hozzá?
- Amennyiben nem lép fel további vérzés, azt mondanám, hogy igen, a lövés nem fog további gondot okozni. Viszont…
- Viszont???
- Sajnos a rengeteg vèrt vesztett, egyszer a műtét során újra is kellett élesztenünk mert leállt a szíve. Jelenleg lélegeztetőgépen van, ha javul az állapota, megpróbáljuk levenni róla.
- És mikor fog felkelni az altatásból?
- Sajnos ezt nem tudom megmondani. Az is lehet, hogy már holnap magához tér, de az is előfordulhat, hogy csak 1 hét múlva. És ha magához tért, csak akkor tudjuk biztosra, hogy nem maradt-e hátra egyéb károsodás.

Teljesen leblokkoltam. Láttam, ahogy Mason még vált pár szót az orvossal, de semmit nem hallottam a külvilágból. Túlélte, de lehet, hogy soha többé nem ébred fel. Lehet, hogy ez a büntetésem, amiért annyi rosszat tettem, amiket vele tettem. Nem vagyok túl vallásos, de hiszek abban, hogy lètezik gonosz, jó és rossz. És én jóindulattal sem vagyok jónak nevezhető. Megismertem, milyen ha kapok valami jót az életembe és azzal a tudattal kell együtt élnem, hogy elvesztettem, talán örökre.