Az alku /befejezett/

+ egy kis extra 🔞

Ez a zuhany életet mentett. Soha többet nem akarom betenni a lábam ehhez hasonló motelbe. Lehet már attól elkaptam valamit, hogy az ágyra feküdtem, ruhástól. De ahogy kiléptem a fürdőből és megláttam Davon-t karba tett kézzel állni a szoba közepén, újra éreztem, ahogy a feszültség szétárad a testemben.
- Jól esett a zuhany?
- Mi?
- Kellően ellazított?
- Ahha, jó volt.
- Helyes. Akkor vedd le a törölközőt és menj az ágyhoz.
-

Miért?
- Mondtam, hogy kérdezhetsz?

Nyeltem egy nagyot. Az sosem vezet jóra, amikor így beszél velem. Már a hangszínéről meg tudom mondani, milyen hangulatban van. És most morcos, de nagyon.
- Tényleg még egyszer el kell mondanom?
- Bassza meg - morogtam, inkább csak magamnak.
- Ezzel csak rontasz a helyzeten, ugye tudod?
Vonakodva bár, de ledobtam a törölközőt, ami a derekam köré volt csavarva és oda sétáltam az ágy végébe. Hallottam, ahogy mögém sétál és egészen közel hajol a fülemhez, a leheletétől libabőrös lettem.

- Emeld fel a karod.
Fogalmam sem volt mit tervez így hát engedelmeskedtem. Megfogta csuklóm és másik kezével pedig az ágy egyik oszlopa mögül előhúzott egy bilincset. Szóval ezért baldachinos az ágy. De kizárt, hogy hagyom. Ha kibilincsel, teljesen védtelen leszek. Megpróbáltam elhúzni kezem, de olyan volt a szorítása, mintha satuba fogták volna a csuklóm. A másik kezemmel is próbáltam lefeszíteni az ujjait, de hiába.
- Hagyj békén!
- Te is tudod, hogy nincs értelme küzdeni. Mindig megkapom amit akarok.
Mire felocsúdtam, már rázárta az egyik  csuklómra a bilincset. A másikra már könnyedén rátette, majd letérdelt és a bokáimat az ágy lábához rögzítette.
- Mi a francot művelsz?
- Azt gondoltad az a büntetés, amit abban a koszos motelben kaptál?! Hidd el amit kitaláltam, nem fogod élvezni. Eddig talán túl gyengéd voltam és nem fejtették ki kellő hatásukat, de ezentúl másként lesz.
- Miről beszélsz?
Odasétált a komódhoz és kihúzta a fiókot. Kicsit keresgélt benne, majd elővett egy szájpecket.
- Oké, sajnálom, hogy megszöktem. Többet nem fordul elő, esküszöm.
- Már késő.
- Francba, eressz el!

De csak röhögött rajtam. A bilincsek szorosan tartottak és az ágy is túl masszív volt ahhoz, hogy a rángatás következtében engedjen. Fogalmam sem volt mitévő legyek.

Odasétált elém és egyenesen a szemembe nézett.
- Nyisd ki a szád!
Eszemben sem volt, nem akartam azt az izét a közelemben, legfőképp a számban nem.
- Csinálhatjuk máshogy is.
Egy baj volt, azt a másik módot nem akartam megtudni, hogy mi. Így hát engedelmesen kinyitottam a szám. Azonnal benyomta a számba és össze szíjazta a tarkómon. Vissza sétált a komódhoz és kivett belőle valamit, de ezúttal nem láttam, mi volt az. Mögém állt, de nem mozdult.

- Ez most fájni fog, de ezután talán kétszer is meggondolod, hogy milyen hülyeséget csinálsz legközelebb.
Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt, a kezeimmel pedig rászorítottam a bilincs láncára.

Az első ütés még nem volt olyan vészes, de mindegyiknél egyre rosszabb lett. Az ötödiknél legszívesebben felordítottam volna, a tizedik után már nem számoltam. Olyan érzékeny volt a bőröm, hogy ha egy tollpihével ér hozzá, szerintem már attól sírva fakadok. Amikor már azt hittem nem bírok többet, abbahagyta. Nem is hallottam, hogy mögém ért, amíg meg nem éreztem a leheletét a nyakamon.
- Amiért jó fiú voltál, kapsz egy kis jutalmat is.
Az egyik kezével ráfogott a farkamra és lassan elkezdte masszírozni. A hátam lángolt a fájdalomtól, de a keze annyira jól esett. Igazából már azelőtt kemény voltam, hogy hozzám ért. A másik kezével eloldozta a szájzáram és félredobta. Beigazította magát, és miközben lassan belém hatolt, tovább maszírozott. Elég volt pár másodperc, és hangos nyögések hagyták el a számat. Gyűlöltem, hogy ilyen hatással van rám, a szavai, az érintése, már a puszta lénye is.

Ahogy a végéhez közeledtem, minden izmom egyszerre feszült meg, a hátamon a sebek fájtak. Nem tudom, hogy ez az inger hozzájárult-e, de akkorát élveztem, hogy mire az utolsó cseppek is távoztak belőlem, teljesen kimerültem. Mintha kifacsartak volna belőlem minden energiát.

Arra tértem magamhoz, hogy az ágyon fekszem, a hasamon, de csak résnyire tudtam kinyitni a szemem. Davon mellettem feküdt, az oldalán és engem nézett. És ez épp elég volt, hogy álomba merüljek.

- Szeretlek.
Még álmomban is az ő hangja kísért.