Az alku /befejezett/

5. Lucas

Reggel fejfájásra ébredtem, de nem arra, ami elmúlik egy kávétól, hanem olyanra amitől a látásod is elhomályosul, úgy lüktet. Ritkán volt migrénem, évente kb egyszer, de ha előjött, istentelenül fájt. Elkezdtem valami gyógyszer után kutatni az éjjeliszekrényben.

Amikor a fiók legmélyén turkáltam, a kézfejem beleütközött valamibe, ami a felső részhez volt hozzá rögzítve. Sikerült leszednem és amikor kihúztam, nagyon meglepődtem. Egy napló volt. Mégis ki ír a mai világban naplót.

Először féltem kinyitni. Lehet hogy Davon-é? Végülis mit számít, ő is turkált a telefonomban. Amikor kinyitottam, nem Davon neve szerepelt a borítón, Ryan. Sosem hallottam még ezt a nevet. Lapoztam egyet és a szemem elé tárultak az első sorok.

"Sosem találkoztam még hozzá hasonlóval. Már az első pillanattól kezdve rabul ejtett. Magas volt, a haja mindig tökéletesen rendezve, rövid szakáll fedte az egész arcát és még ruhában is látni lehetett ahogy megfeszülnek az izmai. Azon a napon amikor megláttam, ment tönkre minden. Akkor még nem tudtam ki ő."

A következő oldalakon tovább folytatódott a hőn áhított férfi jellemzése. Tovább olvastam a sorokat, egyszer csak elkerekedtek a szemeim.

A férfi, akiről Ryan írt, Davon. Úgy jellemezte, mint egy főnyereményt, akiért mindenki áhítozik. Jól nézett ki, azt meg kell hagyni, de hogy főnyeremény? Csak úgy faltam az oldalakat, egy idő után kicsit erotikus jelleget öltött a történet. Mintha egy happy end-el végződő regényt olvastam volna. A fiatal srác beleszeret a kicsit idősebb üzletemberbe, rögtön izzik köztük a levegő, a sex felülmúlja a képzeletet is. Nem volt gyengéd szerető, de sosem bántotta Ryan-t.  Mindig tisztelettel viselkedett vele, nem ütötte meg, ha egy rossz szót szólt, oda volt a srácért. Olyan volt mintha két különböző emberről szólna a napló. A Davon, akit én ismerek és a Davon, akit Ryan ismert.

Vajon mi történhetett, ami ennyire megváltoztatta? Amitől ennyire kemény és erőszakos lett? Ki kell derítenem. Talán ha tudom mi volt az ok, változtathatok a dolgokon.

Tovább olvastam, de egyszer csak vége szakadt a sztorinak. Lapoztam tovább, de csak üres oldalak tárultak a szemeim elé. Francba, most hogy derítsem ki mi történt?

Davont nem kérdezem meg, Mason pedig nem hiszem hogy bármit elárulna. Aztán eszembe jutott, hogy talán van fent valami Ryan-ről neten. Újabb francba, hiszen nincs is telefonom.

Èpp azon agyaltam, mit csináljak, amikor kinyílt a szobaajtó és Mason kukucskált be rajta.
- Már azt hittem megléptél. Sosem késel reggeliről. Valami baj van?

Gyorsan bedugtam a könyvet a párnám alá, nem akartam hogy bárki is rájöjjön létezik, legalábbis egyenlőre.

- Migrén. Gyógyszert kerestem, de nem találtam. Nem volt erőm lemenni.
- Gyere, adok. Aztán menjünk reggelizni mert a Főnök már türelmetlen.
- Okés, csak fel veszek valamit.
- Rendben, kint várlak.

Egy jó rejtekhelyet kell keresnem neki, de gyorsan, igazából akárhová eldughatom, nem tudja senki hogy nálam van, így nem is keresik majd. A komódhoz mentem és megnéztem a hátulját, ez jónak tűnik. A padló szegője elég magas volt és az megtartotta a naplót, így nem esett a földre. Gyorsan felkaptam valamit és Mason után mentem. Két tablettával várt a folyosón.
- Kössz!
- Gyógyszert sosem köszönünk meg. Menjünk!