KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡2.♡

- INDULJ MÁR EL IDE FOG JÖNNI BAZDMEG!!! - kiabáltam idegesen, mire ő beletaposott a gázba. Sokáig néztem még vissza a nevelőre, a lehúzott ablaknál hallottam még az utolsó szavait: "Ezt még megkeserülöd te nyomorék..."

Csendben ültünk egymás mellett még pár percig, majd a mellettem ülő megszakította a kínos eseményt.

- Szóval... Te lennél Namjoon kicsi hugija? - pillantott rám, a becenévtől hányni tudtam volna.

- Csak biológiailag. - motyogtam magam elé.

- Durcis kislány... - kuncogott. - Utálod? Tudod, nagyon bánja amit csinált... Jóvá akarja tenni az egészet... - mosolygott rám halványan, majd újra az utat nézte.

- Jaj... Mit tervez? Remélem nem valami... Üdv itthon buli... Rohadtul gáz lenne... - képzeltem el a helyzetet, amit valóban kínosnak találtam. Bulizzak 7 olyan emberrel, akiket nem is ismerek?

- Nyugi, semmi ilyenről nincs szó. Akarsz zenét hallgatni, amíg oda érünk? - váltott témát, ami tetszett. Imádom a zenét!

- Oké. Mik vannak? - nyomkodtam a lejátszó a képernyőjét, de szinte csak BTS volt rajta.

- BTS... BTS... BTS... És ráadásnak, még 100 BTS. Nem is hallgattok mást, csak magatokat? - sóhajtottam egy nagyot, mire nevetni kezdett.

- Őszintén? Nem igazán. De ha nem szeretnéd azokat, itt vannak a szóló számaink, azok nem olyan stílusúak mint a BTS-esek... - nyomta be a "Szólók" mappát, mire kijött egy rövidebb lista. Megálapodott a tekintetem az "Expensive Girl" címen és megnyomtam.

- Uhhh... Hány éves is vagy? - kuncogott.

- 18, mert? - néztem rá kiváncsian.

- Mert ez a szám a bátyádé, legalább 21+os... - vonta meg a vállát, ezért hallgatni kezdtem.

.
.
.
-Take it off now, girl, just take it off
I'm a master, baby, with your bra
Take it off now, girl, just take it off
I can help you slide those panties off
Dim the lights down, baby, dim the lights
I'ma beat that pussy like you never ever felt before
We gon' double your heart great form lady, just dim the lights
I'ma beat that pussy like you never ever felt before
Dim the lights down, baby, dim the lights
I'ma beat that pussy like you never ever felt before
We gon' double your heart great form lady, just dim the lights
I'ma beat that pussy like you never ever felt before
Baby -

[(Fordítás kb:
Vedd le most, lány, csak vedd le
Mester vagyok, bébi, a melltartóddal
Vedd le most, kislány, csak vedd le, segítek lecsúsztatni a bugyit
Kapcsold le a lámpákat, bébi ,
Halványítsd el a fényeket,
Úgy verem azt a puncit, ahogy még sohasem érezted.
Megduplázzuk a szíved, nagyszerű forma hölgy, csak halványítsd el a fényeket
Én úgy verem azt a puncit, ahogy még soha nem érezted.
Halványítsd le a lámpákat, bébi, halványítsd el a fények
Megverem azt a puncit úgy, ahogy soha azelőtt nem érezted.
Megduplázzuk a szíved, nagyszerű forma hölgy, csak halványítsd el a fényeket,
Úgy verem azt a puncit, ahogy még soha nem éreztél,
Baby) - bocsesz, Google fordító, lusta voltam ennyit írni]
.
.
.

Elszörnyedve néztem a mellettem ülőre.

- Oké amm... Nem tudom, hogy féljek tőletek, vagy csak kerüljelek titeket ez után, de, hogy a gyerekkoromat elvettétek, az tuti. - motyogtam magam elé és inkább kikapcsoltam a zenét. Az út további részében agyaltam a szövegen és mereven bámultam az ablakot.

- Szóval tudsz ilyen szinten angolul, akárcsak Namjoon... Nagyszerű! Legalább te is taníthatsz minket, nem Google fordítóval fogunk járkálni... - állapította meg, én szinte meg sem hallottam amit mondott.

- Megjöttünk... Hé, kislány, figyelsz? - mozgatta a kezét a fejem előtt, már kiszállva az autóból és az én ajtóm előtt nézett rám.

- Mi...? Ja, igen... Megyek... - szálltam ki a kocsiból én is, a cuccaimmal a vállamon. Egy udvaron voltunk, egy pár fantasztikus sport autó állt még az imént megismert fehér Lambo mellett.

- Gyönyörűek... - mosolyogtam magam elé.

- Ugye? Na gyere, ismerkedj meg a többiekkel, meg a házzal... Illetve dumálj Namjoonnal, biztos nagyon vár már. - simított végig a vállamon biztatóan, majd bementünk.

- Szia... Roksanne... - hallottam meg bátyám hangját, mégis aki előttem állt nem ő volt. Mármint... De, csak teljesen megváltozott...

- Namjoon...? - húztam össze a szemöldökömet, nem tudtam, sírjak vagy nevessek a látványától.

- Igen... Mi az...? - nézett furán, amiért furán néztem rá. Ördögi kör xd

- Semmi... Boccs, csak... Nem ilyennek ismertelek meg ésss... Fura. Mindegy... Amm... Szia... - habogtam össze vissza, nem is értettem, mi bajom lett hirtelen.

- Amm... Szeretnél beszélni? Tudod... 8 évnyi bepótolandó téma... Meg ilyenek... - motyogott ő is teljesen összezavarodva, mire csak bólintottam. Taehyung ott hagyott minket, hogy tudjunk beszélni.

- Gyere, itt nyugisabb lesz. - nyitott ki egy ajtót, amin be is mentünk. Leültünk, majd órákon át csak dumáltunk. Egyszerűen dőlt mindkettőnkből a szó, elmeséltük a bánatainkat és örömeinket egymásnak, mesélt arról, hogy hogy szedték össze a bandát és, hogy is lettek ilyen híresek, milyen szörnyen lassú folyamat volt, míg én arról meséltem neki mik történtek velem a nevelőszülőknél, az erőszak, a sok fájdalom, illetve az iskolában a jobbnál jobb eredményeimről és, hogy egyetemre is akarok majd menni. Nevettünk és még sírtunk is együtt, az ajtón való kopogtatás zavart meg minket...