KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡8.♡

- Rendben... Italt hozhatok? - írkálta fel a rendeléseinket.

- Amm... Nincs valami páros ajánlatuk? - kuncogott Jungkook.

- Dehogynem! Ajánlom figyelmükbe a tejszínhabos mascarpones forró csokit, isteni finom! - lelkesedett fel a pincér.

- Akkor egy olyat kérnénk! - mosolyogtam Jungkookra.

- Nemsokára hozom! A számlát most kérik, vagy ha mennek? - fordult vissza gyorsan.

- Hozhatja a kajával együtt, köszönöm! - bólintott, majd elment.

A randink nagyon jól alakult, minden nagyon finom volt, egy pohárból ittunk Jungkookkal... Szinte egy tini álmom vált valóra. Randizni egy egészséges kapcsolatban, nem mindig a toxic szarok. De valahogy nem volt tökéletes...

Hiányzott belőle az a kis adrenalint felnyomó szar... A kis mini viták, egy kis cukkolódás... túl tökéletes volt így. De ezt talán még fel is használhatom...

- Köszönöm neked ezt az estét, Roksanne. Nagyon sokat jelentett... esetleg... megismételjük majd valamikor? - hallottam újabb ismerős szavakat. De jó...

- Persze, ha szeretnéd! És én köszönöm! Tényleg! Nagyon jó volt veled! - döntöttem a fejemet a vállára ahogy sétáltunk hazafelé, már rendesen, kézen fogva.

- Amikor csak szeretnéd, Hercegnőm... - állt meg a ház előtt a kapunál hirtelen, én meg csak meglepetten figyeltem. Ugye most nem arra készül, amire gondolok?

- Roksanne... Én... Basszus, nem bírom ki, hogy ne tegyem meg! - húzott magához a derekamnál fogva és össze illesztette ajkainkat. Igyekeztem normálisan viszonozni, nem úgy, ahogy Taehyung "tanította". Taehyung csókjai nyelvesek voltak, amik amúgy nem hinném, hogy első randi utánra valóak lennének... Mondjuk Taehyungal nem volt randi szóval tök mindegy. Miért gondolok az első valóban értelmes csókomnál Taehyungra...?

Hol is tartottam?

Ja igen. Szóval magához húzott, és életem eddigi legnyugisabb csókjában részesített. Finoman mozgatta ajkait, derekamat simogatta, másik kezével arcomat, míg én próbáltam játszani a bénácskát. Még hogy Taehyung nem rontott meg...

- Ne haragudj... én... - motyogott amikor elengedett, én meg elmosolyodtam és átöleltem.

- Ne mondj semmit... Nekem is tetszett. - kuncogtam és átöleltem a nyakát. Szemeimet amint kinyitottam ledermedtem. Az ajtónál lévő egyik széken ült Taehyung, két ujja közt cigaretta lógott amiből szürke füst áradt. Végig nézte, ahogy Jungkook megcsókol...

- Gratulálok, de tényleg! - nyomta el a csikket és felénk közeledett, tapsolva. Jungkook nem vágta le mi a helyzet, de Taehyung olyan unott pofával és lassú, pszichopata tapsolással jött, mintha maga az ördög jött volna elénk. Nem is tudtam eldönteni, hogy rám néz így, vagy Jungkookra.

- Köszi tesó! - vigyorgott édesen Jungkook, mint aki jól végezte dolgát. Csinálj valamit, Roksanne, mielőtt valakinek baja lesz...

- Menj be Kookie, korábban már kerestek a többiek. Mesélj nekik. - kacsintott rá Taehyung, mire az előttem álló mintha ott sem lettem volna beszaladt a többiekhez. Nagyszerű...

- Mit akarsz? - ültem le a másik székre szemforgatva, ő pedig előző helyére.

- Szóval neki adsz ismétlést? - húzta elő zsebéből a cigis dobozt, és egy újabb szálat vett ki belőle. Másik zsebéből a gyújtót vette ki, majd várta a válaszomat, addig nem gyújtotta meg.

- Ő nem megkúrt, csak elvitt sütizni, meg BESZÉLGETNI. Ohhh... Tényleg... te ilyeneket nem ismersz... - sóhajtottam a végén.

- Miért? Randizgatni szeretnél? Hidd el, nem vagyok hülye. Jobban élvezted te a tegnap estét, mint holmi kávézóban csevegni... - nevetett fel és szájába vette a meggyújtott cigit. Nem tudtam mit mondani, így csak néztem mit csinál. Beveszi a szájába, megszívja, kifújja. Nem tűnik nehéznek...

Előre hajoltam és kivettem a szájából. Nem tudom, mi vezérelt erre, talán csak az, hogy nem tudtam mit mondani. Bevettem a számba és megszívtam. Bár ne tettem volna...

- Kérlek, mondd hogy ez nem az első... - nevetett. Ahogy kimondta köhögésben törtem ki, a szemem is könnyezni kezdett már. Éreztem ahogy kiveszi a kezemből és óvatosan veregeti a hátamat, de csak nem maradt abba. Ajtó nyitódást hallottunk, de továbbra se tudtam abbahagyni a köhögést.

- Mi folyik itt? - hallottam Namjoon hangját.

- Csak félre nyelt - vágta rá Taehyung.

- Ezt elég nehéz elhinni úgy, hogy ott a cigi a kezedben... - morgott.

- Jó, megszívta, ennyi... - vallotta be Taehyung.

- Nem vagy rá jó hatással, Tae... Kérlek, ne csinálj ilyet többet jó? Pont örültem, hogy nincs semmilyen függősége... - sóhajtott Namjoon és bement. Még pár percig köhögtem, de jobban lettem.

- Mi a szar van ebben...? Miért szívod? Hogy nem köhögsz...? - motyogtam magam elé.

- Ez egy nagyon erős fajta... én már megszoktam. De ilyet ne csinálj mégegyszer! - sóhajtott.

- Miért mondtad el Namjoonnak? - lettem kicsit ideges.

- Azért, hogy ne tűnjön fel nekik ha lekaplak - vonta meg a vállát. Elnyomta a csikket és csak nézett.

- Mivan?! Nem fogsz lekapni! - akadtam ki.

- Nem? - kuncogott és közelebb hajolt.

- Ne... Nem... - bizonytalanodtam el.

- Tudom hogy te is akarod, ne parázz már... - sóhajtott és beharapta a száját.

- Ne... Nem... Ahj... Miért csinálod ezt? - motyogtam alig 20cm-re a szájától.

- Mert rossz kislány voltál, tudod? Másokkal randizgatsz, mellette meg velem kefélsz... Ezért büntetés jár. - rakta kezeit a derekamra és egy egyszerű mozdulattal az ölébe húzott.

- T... Tae... - elhaló hanggal, rémült tekintettel néztem rá, már csak 10cm választott el tőle. Derekamat simogatta, teljesen kirázott tőle a hideg.

- Szóval ez kell neked? Finomkodás, meg simogatás? Ahhoz képest tegnap is elég jól elvoltál a markolásaimmal és durvaságommal. Na de... Melyiket is szereted te igazán? - súgta a fülembe, én meg csak hallgattam.

- Azt, aki nem szégyell mások előtt. - böktem ki magabiztosan, erre a szemembe nézett.

- És mit szeretnél? Menjek oda Namjoonhoz és mondjam meg neki, hogy az első nap megkúrtam a húgát? Hogy hiába vagy Jungkookal, mert arra vágysz, hogy velem legyél, csak fel kell vállalnom előttük? Őszintén, mit várnál el tőlem? - húzódott el kicsit.