KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡6.♡

- Mit álmodtál...? - simított végig arcomon és mellém dőlt az ágyon.

- Azt mondtad, nem akarod, hogy a többiek tudjanak a kapcsolatunkról... És kiderült, hogy csak meg akartál fektetni. De szerencsére csak álom volt... - másztam rá és mellkasára döntöttem a fejemet.

- Roksanne! Kelj fel, gyerünk! Már 11 elmúlt! - lépett be Jimin a szobába, az ajtó amit kinyitott borzasztó mennyiségű fényt bocsátott ki.

.
.
.

Reggel

Szemeim kinyíltak, az ablakon erős napsütés áradt be.

- Roksanne, kelj már fel, az Isten szerelmére! Ne lustálkodj ennyit! - nevetett Jimin, mire nyöszörögve fordultam el.

- Csak öt percet... - morogtam a párnába.

- Ezt mondod egy órája, gyerünk, sipirc reggelizni! - lökött le az ágyról és valóban a földön landoltam. Szerencsére Jimin extra puha szőnyege is ideális párnának minősült.

Aztán elgondolkodtam. Az egész csak álom volt, vagy csak a vége? Hogy nem haragudtam meg rá...

- Jimin, lehet egy elég durva kérdésem? - pattantam fel a földről.

- Végre már! Mi az? - nevetett.

- Lefeküdtem tegnap Taehyungal? - suttogtam, hogy nehogy meghallják.

- Miii??? Milyen perverz álmaid vannak te lány? Dehogy! - kétségbeesve néztem vissza rá ettől a választól.

- Nyugi már, szivatlak. Igen, lefeküdtél vele. Aztán vissza jöttél panaszkodni, hogy mekkora paraszt és ennyi. - vonta meg a vállát, mintha ez olyan sima ügy lenne.

- Oké... Legalább ez meg van... - sóhajtottam.

- Ja... Na menjünk enni! - fogta meg a kezemet és magával húzott, én meg csak követtem.

- Jóreggelt, fiúk. - mosolygott Jimin. A nappaliban volt már Namjoon, Jin és Jungkook.

- Sziasztok... - húztam számat halvány mosolygra.

- Sziasztok! Hogy aludtál az első nap? - állt fel Namjoon és átölelt. Jiminre néztem a bátyám válla fölött, aki bíztatóan nézett rám. Egy hazugság pipa... Mennyi lesz még?

- Nagyon jól, ahhoz képest, hogy szokatlan volt. Jó volt Jiminnel aludni. - nevettem el magamat.

- Akkor jó. Mi van Taehyungal? Ilyenkor rég lent szokott lenni... - nézett bátyám a többi fiúra érdeklődve.

- Nem tudom, de éjjel elég sokat nyögött, biztos hosszú éjszakája volt. Ki van éhezve szerencsétlen. - nevetett Jin.

- Ohh, most látom, hogy felvetted a pulcsit! Nagyon jól áll! - dicsérte meg Jungkook, én meg elmosolyodtam.

- Köszi... Majd... Visszaadom ma, oké? - pirultam el kicsit.

- Dehogy adod! Sokkal jobban áll, mint nekem. Viseld egészséggel!

- Hát rendben... Köszönöm szépen! - léptem oda hozzá és szorosan átöleltem.

- Szívesen, Hercegnő... - ölelt vissza és belepuszilt a hajamba.

- Jóreggelt... - morogta Taehyung hangja az ajtónál, pont, amikor Jungkookot öleltem. Rá se néztem, nem érdekelt.

- Hali, Tae! - lépett el tőlem Jungkook és megölelte. Mindenki más is így tett, kivéve engem és Jimint.

- Mi az tesó, meg se öleltsz? - nézett Jiminre Taehyung.

- Nem. - vágta rá és tovább telefonozott. Taehyung rám nézett és levágta mi a helyzet.

- De jól össze játszotok... - morgott amikor leült, úgy, hogy csak én meg Jimin halljuk meg.

- Magadnak okoztad, vállald... - sóhajtott Jimin.

- Mit? Azt hogy a kis ribanc fél nap alatt alám feküdt? - vágta a fejemhez amikor mindenki más kiment.

- Vagy inkább azt, hogy szerencsétlent magadhoz édesgetted, aztán azzal a lendülettel ki is dobtad! - akadt ki Jimin.

- Jimin, nyugi... Ez az én bajom... - motyogtam szégyellve magamat.

- Nem, Roksanne, ez nem csak a te bajod! Felnéztem rád, Taehyung, azt hittem te normális srác vagy, most meg rád se ismerek! Hogy lehet ilyen fére... - kiabált már, de gyorsan befogtam a száját mert belépett a helyiségbe Namjoon.

- Na, van itt minden féle palacsintába való, Jin most végzett a sütéssel! Jungkook mindjárt hozza is! Minden oké...? - húzta össze a szemöldökét, amint látta, hogy mindhárman kussban ülünk és mereven figyeljük őt. Jungkook is beért és letette elénk a gőzölgő finomságot.

- Igen. Minden a legnagyobb rendben. - mosolyodtam el totális műmosollyal, majd elvettem egy tányért magamnak, egyet Jiminnek, egyet meg Taehyungnak és elkezdtem megpakolni a sajátomat palacsintával. Éreztem a tekinteteket magamon, de minden érzelmet eltakarítottam az arcomról, így néztem szembe a nutellával, a túróval és a kakaóporral.

- Álszent picsa - forgatta a szemét Taehyung amikor újra eltűnt mindenki (kiv. Jimin meg ők).

- Hazug strici - vágta rá Jimin.

- Amm... Ideges emberek? Ne szekáljátok már egymást tovább, a kajám felett pláne! - sóhajtottam egy nagyot.

- Nem hagyom, hogy szekáljon. - állt mellém Jimin és átölelt. Elmosolyodtam és hozzábújtam, mire Taehyung unott tekintettel kezdte a tányérra pakolni amit akart.

- Úgy is kívánni fogod újra és újra, hiába játszod meg a nyugodtat. - harapott bele az egyik palacsintájába, Jimin rákapta a tekintetét, hogy nekimenjen, de megfogtam a fejét az arcánál két oldalt és vissza fordítottam a tányérja felé.

- Egyél! Bízd rám. - veregettem meg a vállát és Taehyungra néztem.

- Ha így is lenne, nem hozzád mennék vissza. - mosolyogtam a képébe, idegesen fogta meg tányérját és elhúzott a szobája felé.

- Szép volt! Ugye tényleg nem mész vissza hozzá...? - harapott bele Jimin a palacsintájába, immár sokkal nyugodtabban.

- Soha - vágtam rá. Bejöttek a többiek, szépen lassan minden kaja elpárolgott.

- És? Hogy tetszik eddig az itt lét, Hercegnő? - tette Jungkook a kezét az enyémre.

- Nagyon tetszik, végre nyugodtan alhatok... Tényleg nagyon köszönök nektek mindent! - néztem végig rajtuk hálásan.

- Ugyan, Namjoon hugiját szívesen látjuk. Főleg, hogy mostmár itt fogsz lakni. - mosolygott rám Jin is.

- Hol van Taehyung? - nézett körül Namjoon.

- A szobájában. Rosszul érezte magát. - mondta Jimin monoton hangon.

- Vitt kaját? - esett kétségbe Jungkook, nagyon aranyos, hogy így félti. Bólintottam, mire megnyugodott.

- Éjjel is nyöszörögött, biztos az a baja... - vonta meg a vállát Suga, mire engem mintha fejbe csaptak volna, úgy ért a mondata...