KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡10.♡

- Mit csináljunk...? - motyogtam magam elé.

- Szép lassan együtt megyünk a pokolra... - mondta teljesen komoly tekintettel.

- És ha én nem akarok? - nyeltem egy nagyot.

- Már késő... Egyszer már bementél, nincs visszaút. - játszott az egyik lelógó hajtincsemmel, néha kicsit meghúzta, de nem zavart.

- Mindig van kiskapu, Drága Kim Taehyung. - mosolyogtam halványan.

- Van, de nem akkor, amikor nem bírod megállni, hogy ne gyere vissza az ördöghöz kefélni... - nevetett halkan, hogy nehogy meghalljanak minket.

- Igaz. De mi van, ha ez a helyes és pont, hogy te jössz vissza a pokolból? - agyaltam.

- Helyes? - nevetett. - Az neked helyes, amikor egy nap két sráccal vagy, Kislány?

- Nem, de végülis nálad voltam előbb... Szóval ő csak bezavart a képbe... - vontam meg a vállamat.

- Azt akarod mondani, hogy velem akarsz lenni? - nevetett.

- Hát... Igen?

- Akkor gyorsan gondold meg, mert én nem akarok kapcsolatot. - paskolta meg az arcomat.

- Mi...? Azt hittem... Hogy csak a többiek zavarnak... - estem kicsit kétségbe.

- Dehogy, Jézus... Nem kell nekem senki komolyan... - forgatta a szemét, mire elég durván felpofoztam.

- Akkor rohadj meg egyedül a pokloddal együtt. - komorodott el a tekintetem, majd leszálltam róla és kimentem, mielőtt válaszolt volna. Egyenesen Jungkook szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, mire egy halk "gyere"-t motyogott.

- Szia... Beszélhetnénk...? - kukucskáltam be az ajtón. Felkapta a fejét a hangomra fekvő pózában és elmosolyodva bólintott.

- Persze, gyere csak! - paskolta meg az ágyat maga mellett, hogy menjek oda. Oda másztam hozzá szép lassan, kicsit fáradtan és mellé feküdtem.

- Baj van, Hercegnőm? Mi történt? Sápadt vagy... - simított végig arcomon egy ujjával, én csak ráztam a fejem.

- Nincs semmi baj... Csak fáradt vagyok...

- Figyelj... Én... Beszélhetünk kicsit komolyabb dolgokról most, hogy néhány dolog tisztázódjon? - bökte ki, látszott, hogy kicsit ideges.

- Amm... Miről...? - játszottam a kis elpirult lánykát, azt hittem valami ilyenről lesz szó.

- Tudom, hogy nem véletlen vesztetek össze Taehyungal. Tudom, hogy lefeküdtetek tegnap és, hogy most is tőle jöttél. Illetve, hogy nem a cigi miatt van cigi szagod. - vallotta be. Teljesen ledermedtem... mindent tud.

- De... Honnan... - kezdtem kiakadni, de beleszólt.

- Mindent hallottam, én is a konyhába indultam, miután láttalak lemenni. Aztán észre vettem, hogy ott van Tae is és hallgatóztam. Egy idő után be akartam rontani, hogy megakadályozzam abban amit akart, de eltűntetek. Aztán... Amikor feladtam az egészet visszamentem a szobámba, majd... Végig hallgattam mindent... Amire a többiek ugye azt hitték, hogy csak biztos valami baja van Taehyungnak. Majd hallottam, hogy kirontasz és bevágod az ajtót, trappolva végig mész a folyosón a ti szobátokig és az ágyra veted magad. Itt rájöttem, hogy veled is valószínűleg azt csinálta, mint az eddigi egy éjszakás csajaival, és gondoltam megvígasztalna, ha elvinnélek randizni. A cigi meg... Nem vagyok hülye, éreztem Taehyung mentolos epres illatát rajtad, ami egy cigitől nem megy csak úgy rád. És most itt vagyunk. - mesélte el, én meg tátott szájjal figyeltem.

- Az egész színjátszás volt...? Az egész randi... Csak azért volt, hogy megvígasztalj? - könnyeztem be, mert túl sok volt hirtelen az információ.

- Dehogy... Tényleg nagyon kedvellek. Ezért akartam eleve utánad menni tegnap a konyhába, hogy... Elhívjalak... - mosolyodott el és letörölte az arcomról a lehulló könnycseppemet.

- Ahjjj... Ne haragudj... Én... Nem akartalak megbántani... nem tudtam, hogy Taehyung ilyen... Ha ezt tudom, szóba se állok vele.

- Mégis vissza mentél hozzá... - motyogott.

- Tudom... És nagy hülyeség volt, kb végig sírnám az éjjelt... - sóhajtottam.

- Gyere ide, kicsi Hercegnő... Mesélj... - húzott magához és szorosan átölelt. Szóról szóra mindent elmondtam neki.

- ... És most itt vagyok. - sóhajtottam a végén és továbbra is őt öleltem. Figyelmesen hallgatott végig, nem úgy, mint egyesek.

- Sajnálom... - sóhajtott egy nagyot a végén.

- Köszi...

- De akkor nem mész vissza hozzá? Velem leszel... Normálisan...? - nézett mélyen a szemembe.

- Igen, veled leszek, normálisan... - mosolyodtam el.

- Jó, de nem ilyen gyorsan. Előbb randizgassunk, ismerjük meg egymást rendesen, stb... Ha neked így jó, akkor szívesen benne vagyok. - nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjunk, amit szorosan megfogtam és megráztam.

- Rendben. - kuncogtam.

- Alszol Jiminnel? Ne aludjunk még együtt. Komolyan mondom. - komolyodott el.

- Okés... Akkor... Jóéjt! - indultam volna el, de visszahúzott a karjaiba és megcsókolt. Lágy volt, de mégis kiéhezett. Végig simítottam az arcán közben, majd amikor elengedett egy kicsit csak úgy néztünk egymás szemébe.

- Olyan gyönyörű vagy... - döntötte össze a homlokunkat, közben a derekamat simogatta.

- Köszi... - nyomtam puszit a szájára és elhúzódtam, így éreztem helyesnek.

- Menj... Aludd ki magad. Jóéjszakát Hercegnőm... - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon.

- Jóéjt Jungkook... - haraptam be a számat, majd kimentem a szobából.

Szegény... Azt hiszi, hogy ez tényleg menni fog... Ha tudná, hogy mennyire halálosan bele szerettem Taehyungba...

- Te még fent? - néztem meglepetten szobatársamra, majd átöltöztem válasza közben pizsibe (egy újabb Jungkooktól csórt pulcsi).

- Ja, csak hallgatóztam. Hallom jól mennek a dolgaid Kookkal... - kuncogott.

- Igen, eléggé kedvel... Csak... - kezdtem, de abba hagytam.

- Csak mi?

- Mindegy, semmi, nem fontos. - vágtam rá.

- Roksanne, ne hazudj megint! Mit titkolsz? - mutogatott idegesen, de halkabbra váltottunk, hogy véletlenül se halljanak minket.

- Nem tudom, hogy menne-e ez Jungkookkal...

- Mi? Miért??? - akadt ki.

- Mert... Mert Taehyungot szeretem... - temettem a fejemet a párnámba és csak abba motyogtam.

- HOGY MIT CSINÁLSZ? HÜLYE VAGY? Most dobott ki, vagy te dobtad ki, vagy mi... Akkor te miért... Én ezt már nem értem... - sóhajtott.

- Hidd el, nem én akarom... Csak... Érzem... - néztem fel rá.

- Komplett idióta vagy, de bírlak. Aludjunk. Holnap megbeszéljük ezt és kiverjük a fejedből Taehyungot. - határozta el és elfeküdt mellettem.

- Jóéjt, Jimin...

- Jóéjt, Roksanne... - motyogott már félálomban, majd bealudtam én is.

.
.
.

- Roksanne, gyere, játszunk! - fogta meg a kezemet Tae és behúzott a szobájába.

- Mit játszunk?

- Nem tudom, amit szeretnél...

- Akkor csak romantikázzunk - nevettem és hozzá bújtam.