KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡12.♡

Bekönnyeztem. Nem is tudom, azokért, amiket Taehyung mondott/tett, vagy mert a bennem lévő érzések azt sugallták...

Bárcsak Jungkook ne leplezett volna le most minket...

- Gyere Roksanne, megyünk. - fogta a kezemet és kihúzott a szobából. Utoljára ránéztem még Taehyungra, aki rám kacsintott. Ez mit jelentene? Csak színjátszás volt, amit Jungkooknak mutatott?

- Te mentél be, vagy behúzott? - motyogott Jungkook miközben lefelé mentünk a lépcsőn.

- Ő húzott be... Nyilván. Miért mentem volna be? - akadtam ki.

- Nem tudom. Mindegy. Gyere, együnk, aztán pakolunk! - fogta továbbra is a kezemet és leértünk a nappaliba. Onnan átmentünk a konyhába, ahol már finom illatok fogadtak minket.

- De cukik márrr! - vigyorgott Hoseok, ahogy meglátta, hogy kézen fogva sétáltunk oda. Jungkook elpirulva nézett rám, én egy halvány műmosolynál többet nem tudtam jelenlegi állapotomban kimutatni magamból.

- Srácok, ne előttem már... - nevetett Namjoon a fejét fogva, mire Jungkook elrebbent tőlem.

- Bocsi... Mit eszünk? - ültünk le a többiekhez. Jungkook bal oldalamra, tőle balra Jimin, mellette Yoongi, Jin, Namjoon és Hoseok. Csak Taehyung hiányzott. De még mennyire, hogy hiányzott.

- Su... - kezdte Namjoon, de ijedten hallgatott el, amikor becsapódott a konyha bejárati ajtaja. Taehyung volt, ki más.

- Shi... - fejezte be meglepődve Jin, mind Taehyungra meredtek. Csak Jungkook nem. Ő engem nézett.

Nem tudom, hogy következő cselekedetét mi vezérelte, a szíve vagy a féltékenység, amiért Taehyungra néztem helyette, de maga felé fordította a fejemet és lesmárolt. Nem úgy, mint eddig, finomkodva... Ez más volt. Mintha Taehyungot akarta volna leutánozni... Sikerült is neki.

- Srácok, elég már, mondtam, hogy ne előttem! - hallottam Namjoon hangját, míg Jungkook továbbra is a számban turkált, puha nyelvével az enyémet keresve.

- Mit csinálsz...? - lepődtem meg kicsit amint elengedett, hiszen nem ehhez voltam szokva. Tőle nem...

- Nem csókolhatom meg a barátnőmet? - nézett rám hülyén.

- Hát... De... Végül is... - motyogtam magam elé sokkos állapotban. Tudja jól, hogy mit akarok. Ő is tudja azt, amit Tae...

- Srácoookkk... - nyöszörgött nevetve Namjoon, szerintem kezdett egészen kiakadni tőlünk.

- Bocsi. Ez kellett... - kuncogott Jungkook, puszit nyomott az arcomra és pakolni kezdett a tányérjára pár sushit.

Mit is mondhatnék erre? Semmit. Jungkook át akarja venni az irányítást. Azt gondolja, helyettesítheti Taehyungot. És talán nem is téved akkorát...

Persze ez szép és jó volt, amíg Taehyung körünkbe nem ült végül. MELLÉM. Hiszen, csak ott volt hely...

Eredetileg Jimin ült volna mellettem, de amikor ránéztem perverz mosollyal nézett vissza rám. Ez volt a terve:

1. Ha mellette ülnék, lökdösném, mert bal kezes vagyok
2. Mivel Jungkook mellett ülök, őt lökdösöm, ami cuki amúgy.
3. Tae is mindenkit lökdösne, de így, hogy mellettem ül, nem zavar senkit.
4. Mivel Tae mellett ülök, "miért ne történhetne valami" evés közben?
5. Szeretné, ha választanék végre. Elfogadja, ha Taehyungot választom, mert szeret, de ha mégis bántana, ott van Jungkook. Tudom. Kurva bunkón hangzik a dolog.

Egyszerre kezdett mindenki enni, ezzel elterelte mindenki a saját figyelmét másokról. Én is próbáltam ezt tenni, csakhogy alig fél perc múlva Jungkook a bal, Taehyung a jobb combomra tette a kezét. Pedig ez kivitelezhetetlen, ha csak nem tekeredtek ki. Hiszen... Taehyungnak a bal kezével kellene fognia, de azzal eszik, szóval jobb kezét áthúzta a bal keze alatt. Jungkookkal ugyan ez. Basszus, most szóljak nekik, hogy cseréljetek helyet, úgy kényelmesebb, vagy mi? Xdd

- Uhh, ez nagyon finom, kóstold meg! - fogott a pálcái közé Jungkook egy washabis sushit és a szám elé tette. Engedelmesen bekaptam az ételt és elismerten bólogattam. Belül szenvedtem. Rühellem a washabit.

- Nagyon finom! - mosolyogtam, miután lenyeltem.

- Most ezt kóstold meg! - emelt Taehyung hasonló mozdulattal a számhoz egy kaviáros-halmájas sushit, és őszintén... Jobban esett tőle. Finomabb volt. Imádom a halmájat. De ezt nem mondhatom ki, szóval újabbat kellett füllentenem.

- Hát... Ez is jó, de a washabit jobban szeretem. - mondtam mikor lenyeltem, és rákacsintottam.

- Ohh... Értem. - játszotta a csalódottat és kuncogva visszafordult a kajájához.

- Finom volt minden, köszönöm szépen! - néztem végig a fiúkon.

- Szívesen - mosolygott elégedetten Jin.

- Na, menjen mindenki pakolni! Roksanne, te meg... igazából azt csinálsz, amit szeretnél, szóval... Nézz körül a házban, vagy bármi. - osztotta ki a feladatokat Namjoon, amit követve mindenki elindult a saját szobája felé.

- Mit fogsz csinálni? - nézett rám Jungkook.

- Hát... Most megyek iszok egy pohár vizet, aztán... Talán veszek egy jó forró fürdőt, napok óta csak tusolok... - sóhajtottam egy nagyot a végén.

- Rendben szívem. Akkor én megyek pakolni. Vigyázz magadra... - simított végig az arcomon, és elindult.

- Jungkook... - szóltam utána.

- Igen? - nézett vissza.

- Miért csókoltál meg "úgy"...?

- Mert erre vágysz. Nem a finomkodásra. Ilyet meg én is tudok, ha te ezt akarod. - vonta meg a vállát.

- É... Én... Nem akarom ezt... - ráztam meg a fejemet.

- Megint hazudsz. - vágta a fejemhez. És milyen igaza van...

- Jó... Talán egy kicsit, de... Ez már túlzás volt. Tőled... Azt szeretem benned pont, hogy... Olyan nyugodt vagy... És kedves... És óvatos... És törődő... - halkultam el monológom végére, ezzel viszont igazat mondtam, talán a héten először.

- Ezért kell döntened, hogy mit akarsz.

- Téged és az óvatosságodat... Nem téged és Taehyung viselkedési zavarát... - hajtottam le a fejemet, következőnek csak egy szoros ölelésben éreztem magamat.

- Nyugi. Megoldjuk. Az lesz, ahogy te akarod... - mosolygott rám és el akart húzódni, de most én csókoltam meg. Lágyan, ahogy ő az előtt, hogy Taet kezdte utánozni.