KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡14.♡

- Nem cigizek, csaaak... Tae miatt éreztétek... Tényleg csak egy slukk volt, nem több... - kuncogok kínomban.

- Igen, sejtettem. Örülök, hogy nem cigizel. Nem kell az neked, nem egészséges.

- Hiába, van másik drogom... - sóhajtok egy nagyot.

- Ja... Taehyung maga a drog neked... - boxol bele a vállamba, mire halványan elmosolyodok. Úgy ahogy mondod, Drága Namjoon.

~TÁJM SZKIP FÉL ÓRÁVAL KÉSÖBBRE~

Miután átbeszéltük a dolgokat Namjoonnal ő elment pakolni, én meg elmentem, hogy vegyek egy forró fürdőt. A fürdőszobában kutakodni kezdtem a levendulás fürdősó után, amit Namjoon említett nekem, illetve a rózsás illatgyertya után. Rózsaszín törölközőmet az egyik szekrényből vettem ki, ezt még ideérkezésemkor kaptam, és szépen ki is készítettem most magamnak.

Nyugisan engedtem a forró vizet, beletettem a megtalált - extra jó illatú - levendulás sóból egy keveset, feltűztem a hajamat és belefeküdtem. Kellemesen égette kihűlt bőrömet, legszívesebben egy életre ott ragadtam volna. Lehunytam szemeimet, azt hittem kapok pár perc nyugit.

Úgy fél perc múlva kivágódott az ajtó, és egy meztelen Taehyung lépett be rajta. Csak egy zöld törölköző fedte alsó tájékán.

- Helló Hercegnő - csukta be az ajtót, amit gondosan kulcsra is zárt.

- Taehyung, szerintem ez nem olyan jó ötlet most... - ültem fel és félve néztem rá.

- Mi? Csak jöttem venni egy jó forró fürdőt. Nincs hátsó szándék. - dobta a törölközőjét az enyémre, ezzel megvillantva hatalmas... Tudjátok.

- Oké, de... Én... Szerettem volna gondolkodni a dolgokon... - motyogtam tehetetlenül, hiszen ha megmozdulok, meglátja a testemet, akkor meg pláne nem tudom megállítani. Tekintetem igyekeztem nem levezetni ágaskodó tagjára, de olyan vörös volt az arcom, - részben a forró víztől, részben Taehyung személye miatt - hogy ha oda is néztem volna, ennél vörösebb nem lehettem volna már.

- Ne agyalj annyit, mondtam már. Csússz arrébb. - mászott be elém és elmerült ő is a forró vízben. Megborzongott és egy halk nyöszörgéssel jelezte elégedettségét.

- Mit akarsz? - sóhajtottam egy nagyot.

- Mindent elmondtál Namjoonnak, igaz? - bámult szemeimbe.

- Igen.

- Mit reagált? - nyelt egy nagyot.

- Nem zavarja, amíg boldog vagyok. Meg, hogy ne veszekedjetek Kookieval, mert úgy nem lehet dolgozni. - emlékeztem vissza nagy vonalakban.

- Szóval nem zavarja, hogy megfektettem a húgocskáját? - foglalja össze.

- Amíg én boldog vagyok, nem. Csak mondjak el neki mindent ami történik, és ne hazudjunk. - vonom meg a vállamat.

- Ez esetben... - fogta meg a kád szélén pihenő bal kezemet és telibe magára rántott. Ajkaink alig 5 centire álltak meg egymástól, nekinyomta orrát az enyémnek, így bámulta zöld szempáromat. Ajkaim elnyíltak egymástól, belém ragadt a szó.

- Akarsz játszani? - kuncogott és végig simított kezével a gerincemen, ezzel jóleső sóhajt húzva ki belőlem.

- Nem... Taehyung, nem csinálhatjuk ezt örökké... - hajtottam le a fejemet.

- Most kaptál engedélyt Namjoontól, miért ne lehetne? Te is akarod... Tudod jól... - csókolt végig fülem alatt a nyakamon, néhol finoman megszívta a bőrömet.

- Mert Jungkookkal vagyok. Nem tehetem ezt vele... Neked nem kell komoly kapcsolat, nekem viszont vagy az, vagy semmi, de ez a "nappal-leszarom-éjjel-megbaszom" dolog nálam nem fog működni. Sajnálom. - toltam el magamat tőle óvatosan.

- Oh, Drága kicsi Hercegnő... Ha tudnád, milyen butaság ez... - simított végig arcomon, én meg csak tűrtem. - Tudod, hogy nem tudsz nekem ellenállni... És nem is kell. Kidobod Kookot, aztán boldogan éldegélünk.

- Ez nem így megy, Hyung! Értsd meg! Nem fogok veled enyelegni, ha nem vagy velem! Rendesen! - emeltem fel a hangom kicsit.

- Szerintem most is épp veled vagyok... Meg együtt lakunk, szóval veled is maradok... - kuncogott.

- Ne komolytalankodj már, kérlek! - könnyeztem be és sírós fejjel néztem vissza rá.

- Roksanne, Hercegnőm... Ne sírj már... - törölte le folyamatosan hulló könnycseppeimet, majd magához húzott és fejét a nyakamba nyomta, így simogatta a tarkómat. Olyan kellemes volt a karjaiban lenni, megnyugodtam, és biztonságban éreztem magam...

- Az lesz, ahogy te szeretnéd... Oké? Gondolkodj kicsit... Ha veled hancúrozok, úgy se megyek máshoz... Mondjuk melletted amúgy se, nem vágyok másra... Oké, nem járkálunk kézen fogva... Nem veszlek feleségül... De veled vagyok, számíthatsz rám, amikor csak kellek. - súgta a fülembe és puszit nyomott megint a nyakamra. Hátrább húzódtam és ránéztem.

- Miért kínzol? Miért nem vagy normálisan velem...? - szipogtam.

- Majd egyszer elmondom, és biztosan meg fogod érteni, meg persze bármi változhat addig... Addig is... Annyit nyújtok, amennyit tudok. - vonta meg a vállát. Csak bólintottam, mást nem tudtam kibökni.

- Akkor játszunk kicsit? - vezette le kezeit a hátamról a fenekemre, és rácsapott egy nagyot, amitől felnyögtem. Igyekeztem elfojtani a nyögést, hogy ne hallják meg, ami valószínűleg sikerült, mert senki nem jött oda.

- Jó... De... Ha kihasználsz, kicsinállak! - fenyegettem meg és elnevettem magam.

- Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz... Többet kéne... - szorította meg óvatosan két ujjával bal orcámat, mint a nagymamák, amikor meglátják az unokájukat. Mindketten elnevettük magunkat és újra összedöntöttük homlokainkat, majd mikor abbahagytuk a nevetést egymás szemét vizsgáltuk. Elsötétült a tekintete, vágyódás és szenvedély tükröződött bennük, az enyémről nem ez mondható el. Az enyémből sugárzott, oda vagyok érte, hogy szerelmes vagyok belé. És ő ezt nagyon jól tudta.

- Össze pakoltál már...? - suttogtam a fülébe és végig csókoltam a nyakán, ezzel férfias morgást kihúzva belőle.

- Még tegnap este, szóval ráérek... - simogatta nyakamat ahogy csókolgattam és éreztem, hogy vigyorog. Ránéztem, és így is volt.

Váratlanul, a nyakamnál maga felé vonva szüntette meg a levegőt köztünk, ajkainkat szorosan egymásnak tapasztotta. Megnyalta felső ajkamat, bejutást kérve nyelvének számba, amit azonnal meg is adtam neki. Nyelveink édes táncot jártak, csak hosszú percek múlva váltunk el, levegőhiány miatt.