KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡13.♡

- Ezért kell döntened, hogy mit akarsz.

- Téged és az óvatosságodat... Nem téged és Taehyung viselkedési zavarát... - hajtottam le a fejemet, következőnek csak egy szoros ölelésben éreztem magamat.

- Nyugi. Megoldjuk. Az lesz, ahogy te akarod... - mosolygott rám és el akart húzódni, de most én csókoltam meg. Lágyan, ahogy ő az előtt, hogy Taet kezdte utánozni.

- Így szeretném. Ahogyan neked is jó. - simítottam végig az arcán amikor elengedtem, majd megfogtam a kezét.

- Elkísérsz inni? - nevettem el magamat, és őszintén magammal akartam vinni. Nem tudom, mit akarok, de Jungkook nagyon jó ember, és tényleg jót akar nekem. Minden szarom ellenére mellém állt, még akkor is, amikor elvileg együtt voltunk már, én meg megcsaltam újra (2x is) Taehyunggal.

- Persze... - nézett rám furán, majd kézen fogva sétáltunk át az étkezőből a konyha részbe. Senki nem volt bent, mindenki a pakolásra koncentrált. Csak Taehyung jelent meg egy másodpercen belül.

- Tessék, pohár. - nyújtott felém egy előre levett poharat, amit csak meglepetten bámultam a kezemben. Egyértelműen hallgatózott, de az szerintem kimaradt neki, hogy Jungkook is velem jött, mert rá kicsit meglepetten nézett, mikor bejöttünk.

- Amm... Köszi... - motyogtam magam elé, és nem foglalkozva nagyon a dologgal, öntöttem magamnak egy pohár szénsavas vizet. A hátam mögött persze szemmel ölték egymást, de ezt nem adták a tudtomra. Mikor megfordultam, mint két jó gyerek ott ácsorogtak.

- Nincs kedvetek egymás öldöklése helyett pakolni menni? - sóhajtottam egy nagyot, mikor megelégeltem, hogy bámulnak.

- Igaz, nincs kedved pakolni menni? - nézett Taehyung Jungkookra, aki természetesen ezt inkább fordítva szerette volna.

- Srácok, menjetek már pakolni, légyszíves. Beszédem van a húgommal. - lépett be Namjoon. Nagyszerű...

- Mi ez az egész? - esett nekem Namjoon, amikor a két jó gyerek kiment nagy nehezen.

- Mármint? Ittam... - kamuztam be gyorsan valamit.

- Roksanne, mit beszéltünk meg? - sóhajtott unottan.

- Hogy nincs hazugság... - nyeltem egyet, mert tudtam, már tök mindegy. Mart a lelkiismeretem, amiért pont neki hazudtam. Annak, aki végül mégis befogadott, hiába volt meg a saját élete...

- Akkor? Szerintem bőven lenne mesélni valód... - mosolyodott el halványan, mire bólintottam egy aprót és felültem a pultra, ő meg mellém. Azt hagyjuk inkább, hogy telibe levert egy poharat, a 3 nap alatt amíg itt voltam vagy 6 poharat és tányért tört össze. Úgy döntöttünk, a beszélgetés után feltakarítjuk, ennyitől már nem függ semmi.

- Én... Mivel kezdjem? - nyeltem egy nagyot.

- Mondjuk kezdd azzal, hogy most akkor melyikkel vagy együtt és melyikkel nem? - vágott mindennek a közepére. Vettem egy nagy levegőt, és egyszerűen kiböktem.

- Asszem mindkettővel.

- Amm... Aham... Akkor kérdezem úgy, hogy melyikkel mélyebb a kapcsolatod? - nézett rám.

- Mi számít mélynek...?

- Melyikkel feküdtél le... - forgatta a szemét a gondolattól.

- Tae. - vágtam rá.

- Uff... Amm... Nem kezdődik túl jól... - húzta el a száját. - Melyiket szereted jobban?

- Én... Nem tudom... - hajtottam le a fejemet.

- Nem nem, ilyen nincs. Milyen randi jut eszedbe ha lecsukod a szemed és Jungkookra gondolsz? - állított meg a terelésben.

- Nem is tudom... Talán... Egy piknik, egy virágos réten, vagy füves dombon... - csuktam le a szememet gondolkodva.

- Hmm... És... Ha ugyan ezt Taehyunggal teszed...? - sóhajtott.

- Ta... Talán egy... Sorozat maraton, vagy film nézés, a kanapén betakarózva, összebújva... Nasit zabálva... Csak együtt, kettesben... - kuncogtam ahogy elképzeltem.

- Hát hugi, sajnállak, de a rossz utat választottad... - paskolta meg a vállamat. Kinyitottam a szemem és ránéztem.

- Mi...?

- Egyértelműen oda vagy Taehyungért. Ez ennyi. - vonta meg a vállát.

- Ne... Nem...! Dehogy! Félre érted! - hadartam, de hiába.

- Nem, Roksanne. Ez van. Most pedig meséld el, miket is csináltál pontosan az elmúlt 3 napban, amikor nem figyeltem... - nézett rám komolyan, mire mesélni kezdtem. Attól a perctől kezdve, hogy beszálltam Taehyung mellé a Lambojába, hogy visszagondolva totálisan úgy hatott, mint a szőke herceg a fehér lovon, hogy hogyan törte meg a csendet és így tovább. Belegondolva... Tényleg bele estem. És nem is kicsit.

Egészen addig elmeséltem mindent, hogy Namjoon bejött 10 perce.

- ...Ennyi. - böktem ki a monológom végén és egy nagy sóhaj kíséretében néztem fel bátyámra. Nem tudtam semmi értelmeset kiolvasni tekintetéből. Egyik pillanatban mosolygott, a következőben aggódott.

- Hú... Azt hiszem kicsit elsiettétek ezt a dolgot, ti hárman... - motyogott maga elé és tovább agyalt.

- Hát... Ja. De ez van...

- Figyelj... Én örülök, hogy ha boldog vagy, akármelyikkel. De ne veszítsd össze őket, mert úgy nem tudnak majd együtt dolgozni... Most pihenőnk van, egy hónapig, mert kértem a kiadót, hogy hagy kapjunk egy kis időt, miattad is, meg ugye most a nyaralás miatt... De ha ezek ketten összevesznek rajtad, akkor nem tudunk utána dolgozni. Szóval... Értem, hogy nehéz, mert szereted mindkettőt... De válassz. Mindenki érdekében. És ha jót akarsz magadnak, akkor te sem veszel össze egyikkel sem. Felnőtt, értelmes emberek vagytok mind, tessék szépen megbeszélni a bajotokat. Legyetek barátok mindd. - mosolygott rám a végén. Tudtam, hogy igaza van. És azt is, hogy nem csinálhatom ezt tovább így egyikkel sem. Taehyung nem akar komoly kapcsolatot, Jungkookkal viszont nem lehetek csak azért, hogy kapcsolatba legyek valakivel. Döntöttem.

- Rendben. Átgondolom ezt az egészet. Nem akarok senkinek se rosszat, engem is hirtelen ért ez az egész, mint mondtam. Pontot teszek ennek a végére.

- Ahogy szeretnéd, húgi. Ja igen, és ne kamuzz többet! Bízz bennem, nem fogok haragudni semmiért. - borzolta össze hajamat, mire nevetve öleltem meg.

- Köszönöm... - kuncogtam. - Ja igen, még valami.

- Jaj... Mi az? - nevetett.

- Nem cigizek, csaaak... Tae miatt éreztétek... Tényleg csak egy slukk volt, nem több... - kuncogok kínomban.

- Igen, sejtettem. Örülök, hogy nem cigizel. Nem kell az neked, nem egészséges.

- Hiába, van másik drogom... - sóhajtok egy nagyot.

- Ja... Taehyung maga a drog neked... - boxol bele a vállamba, mire halványan elmosolyodok. Úgy ahogy mondod, Drága Namjoon.