KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡11.♡

- Roksanne, gyere, játszunk! - fogta meg a kezemet Tae és behúzott a szobájába.

- Mit játszunk?

- Nem tudom, amit szeretnél...

- Akkor csak romantikázzunk - nevettem és hozzá bújtam.

- Ahogy szeretnéd, Hercegnőm... - kuncogott.

- Hercegnőm...? Miért hívsz így...? - néztem le egy pillanatra, majd amikor vissza néztem már Jungkook ült előttem.

- Mi az Hercegnőm, nem romantikázni akartál? Azt velem szoktad, nem Taehyungal. - komolyodott el a tekintete, kicsit idegesnek tűnt.

- Hát igen, a jobb dolgokat tőlem kapja... - szólalt meg mögöttem Taehyung, ahogy rá néztem lesmárolt.

- Megmondtam, hogy nem tudod megállni, hogy vele legyél. - nevetett ironikusan Jungkook és igaza volt.

- Jungkook ne, félre érted! - nyúltam utána, de eltűnt.

- Roksanne kelj már fel! - ordított rám Namjoon az ajtóból, mire felriadtam.

.
.
.

Reggel

Namjoon tényleg ott állt előttem és keltegetett, amíg le nem fejeltem, mert felriadtam. Telibe orrba találtam, ott volt mellette Jimin és Jin is.

- Mi van veled hah? Fél órája keltegetünk, Jungkook meg Taehyung nevét motyogtad és nem akartál felkelni... - motyogott Namjoon.

- Mih...? Nem... Nem tudom, nem emlékszem semmire... - kamuztam a fejemet fogva, illetve Namjoon is az övét.

- Mindegy. Kelj fel, mert hosszú napunk lesz. Kirándulni megyünk! - vigyorodott el bátyám.

- Mi?? Hová? - lepődtem meg.

- LONDONBAAA - rontott be az ajtón Jungkook, látszólag nagyon nagyon örült a dolognak. Ahogy én is!

- Komolyan?? De várj, csak megyünk, meg jövünk? - húztam össze a szemöldökömet.

- Hát... Nem épp, 3 hétre oda megyünk. Tudod miért? - kuncogott Jin.

- Amm... Nem?

- Jaj húgi, hát holnap lesz a szülinapod, elfelejtetted? - lepődött meg, beleértve engem is. Tényleg holnap lenne a születésnapom? A nagy költözésben el is felejtettem...

- Ohh... És ezért elvisztek Londonba...?

- Igeeen! Tudom, hogy amikor kicsike voltál imádtad az utazást... Szóval... Úgy gondoltam ez tisztességes ajándék lenne így 8 év kihagyás után... Tetszik...? - bizonytalanodott el kicsit.

- Persze, hogy tetszik, imádlak titeket! Köszönöm szépen! - öleltem át Namjoont, majd Jimint, Jint és Jungkook is oda jött. Gyors puszit nyomott a számra egy halvány mosoly kíséretében, amit Namjoon kicsit szúrós szemmel nézett, de nem mondott semmit.

- Csak egy napi cuccot hozz, amit az utazásra veszel fel, mert hatalmas bevásárlást tartunk neked! Amit csak szeretnél, azt veszel majd. Rendi? - vigyorodott el Jin.

- Komolyan??? - tágultak ki a szemeim, erre csak bólintottak.

- Persze. Na menjünk, kajáljunk, aztán mi pakolunk mi is, te meg... Foglald le addig majd magad! - vonta meg a vállát Namjoon.

- Okés, átöltözök és megyek - mondtam, majd kimentek. Egy egyszerű vörös garbót és fekete farmert vettem fel, illetve egy pár ugyan olyan vörös zoknit. Szerencsére az egész házban szőnyeg van, így nem kell külön bentre cipőt vennünk. Kimentem a folyosóra, de ahogy elindultam a lépcső felé egy erős kár elég durván hátra rántott.

- Hogy tetszik az utazás terv? - nyomott az ismerős kávé barna falnak Taehyung.

- Mi... Mi...? Mit csinálsz?! Engedj el! - lökdöstem.

- Hékás, hát ezt érdemlem amiért utazást szervezek a kis seggednek? - kuncogott a képembe.

- Mi...? Te szervezeted?

- Ahham. Legalábbis a helyet én választottam, meg a hotelt. Illetve én rendeltem a jegyeket. - büszkélkedett.

- De miért...?

- Vedd vígasztalásnak, amiért tegnap éjjel bunkó voltam. - vonta meg a vállát, végig égetően a szemembe bámult.

- De... Mit akarsz tőlem? Csak úgy nem csinálnál ilyet. - húztam össze a szemöldökömet.

- Mondtam, vigasztalás.

- Jó, de mi a célod a megbocsátásommal? - sóhajtottam.

- Szerinted? - kuncogott és egy ujjával lehúzta a nyakamról a garbót. Hüvelykujjával végig simított fehér bőrömön, hátam totálisan libabőrös lett ettől.

- Ne csináld ezt, Taehyung! Nekünk nincs tovább, érted? - akadtam ki és igyekeztem ellenállni neki, kisebb nagyobb sikerrel.

- Ugyan már... Te is tudod, hogy akarod. Ha tegnap azt mondtam volna, hogy veled akarok lenni, azonnal dobtad volna Jungkookot.

- Nem, nem akarom. Engedj el! - lökdöstem, mire még jobban a falhoz szorított, ágyékát teljesen nekem feszítve.

- Ugyan már, kicsi Roksanne... Csak kínzod magad... - nevetett.

- Talán megsüketültél volna, Taehyung? - hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóból, mire oda kaptam a fejemet.

- Mire gondolsz, Kook? - nevetett a rám támaszkodó.

- Nem akarja. Szóval légyszíves, engedd el. - lépett beljebb.

- Ugyan már... Miért hazudtolod meg saját magával? Ennek a lánynak... Boccs... Nőnek, nem romcsi kis vacsika kell, meg virágocskák. Szenvedélyre vágyik és dominációra. Ez van, minden nőnek ez kell Kook. Egy 12 évesnél lehet, hogy bejönnek még ezek a praktikák, de ő már 18. Nem kisgyerek. - magyarázott idegesítő nyugodtsággal Taehyung, idő közben elengedett, de továbbra is ott állt előttem.

- Ne beszélj az ő nevében. Nem te voltál az, aki sírva jött az éjszaka közepén, hogy megvígasztaljam, amiért szemét voltál vele. Nem tudhatod, mit érez. Szóval nem mondom többször. Engedd el. - ropogtatta meg a kezét Jungkook.

- Hát rendben. De csak szólok, hogy már használt. - nevetett és oda lökött Jungkooknak. Konkrétan.

Bekönnyeztem. Nem is tudom, azokért, amiket Taehyung mondott/tett, vagy mert a bennem lévő érzések azt sugallták...

Bárcsak Jungkook ne leplezett volna le most minket...