KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡21.♡

~4 órával később~

- Gumimaci~ ébresztő! - suttogott fülembe valaki, nevezetesen Taehyung.

- Mmmh... - morogtam magam elé félálomban. A fejem hasogott, és fogalmam sem volt róla, hogy mi történt.

- Roksanne, ébresztő van! Lemaradtál egy egész délutánról! - sóhajtott, majd csak azt éreztem, hogy mellém dől az ágyon. Várjunk... Milyen ágy? Hol vagyok?

- Mielőtt kérdeznéd, igen, tényleg Londonba jöttünk, nem csak álmodtad. Valószínűleg minden amire emlékszel igaz volt. Berúgtatok Jiminnel, aztán bealudtatok. Ennyi. A fejed az gondolom KO, úgyhogy hoztam gyógyszert. Egyéb kérdés? - magyarázott mellettem, amit sikerült nagyjából felfognom.

- Hol vannak a többiek?

- Jimin a szobájában alszik, Namjoon és Jin elmentek valami boltba alapanyagot venni kajához, Hobi és Yoongi meg valami dalt gyártanak. - szándékosan kihagyta Jungkookot. Vagy annyira féltékeny volt, hogy beszélni se akart róla, vagy nekem akart jót, azok után, ami történt.

- És... Ő?

- Nem akarod tudni.

- De akarom.

- Nem, Roksanne, rohadtul nem akarod tudni.

- Hol van Jungkook, Taehyung?!

- Egy bárban. Ahogy ide értünk, lerakta a cuccait, és elment, tudtunkra adva, hogy ne zavarjuk, ha felhoz valakit a hálójába. - sóhajtott egy nagyot, mire keserű lett a szám. Ez mind az én hibám.

- Mi volt erre... A többiek reakciója...? - nyeltem egy nagyot, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett.

- Namjoon próbálta visszafogni, de le se szarta, és a fejéhez vágta, hogy "az ő hülye húga miatt van minden". Jin kiakadt rá, leszidta, amiért így beszélt rólad, illetve hogy ilyen tiszteletlenül beszélt Namjoonnal, aztán kiment. Ennyi. - vonta meg a vállát a végén, úgy tűnt, nem igazán hatotta meg a dolog.

- Taehyung, Jungkook egy... Világsztár! Ne csináld már! Egyedül járkál egy másik országban?!

- Így járt! Magának okozta! Ha annyira menni akar hagy menjen. Te meg ne foglalkozz vele, tud vigyázni magára.

- Nem, ez nem így működik! Ő is a bandátok tagja, nem szarhatjátok le így! - sóhajtottam, és felültem az ágyon. Csak egy "Ch..." hangot hallatott, majd leszállt ő is az ágyról.

- Gyere kajálni valamit. Egy csomó programot meg akar csináltatni velünk Namjoon, és nagyon sokat dolgozott vele, úgyhogy tiszteld meg azzal, hogy használható vagy. Vedd be a fájdalom csillapítót és fejezd be a hülyeséget.

- Mégis milyen programok? - néztem fel rá hülyén.

- Most pl. játszani akar, társasozni. Mivel este van már, csak holnap kezdünk rendes programokat, az egyikről le maradtunk, hála a lerészegedéseteknek. - forgatta a szemeit, kissé mintha idegesítettem volna, akár csak a jelenlétemmel is.

- Mi bajod van velem?! - húztam el a számat.

- Semmi, csak idegesít, hogy ez a hülye gyerek így reagált... Azért kicsit féltem is. Egy kicsit. Másrészt meg zavar, hogy most mindenki tudja, hogy mivan velünk, hála az ivótúrátoknak. Nem hogy a csapatból, de az egész utastér tudja... - bámulta a plafont, én meg mellé dőltem.

- Szóval most az egész csapat utál? - motyogtam pár perc múlva.

- Dehogy... Az, hogy kusza az életünk, nem azt jelenti, hogy utálnak. Legvégső soron egymást nem utáljuk. - vonta meg a vállát és felém fordult teljes testével. A mögöttünk lévő ablakon besütött a Hold fénye, ami megvilágította Taehyung arcát. Sápadtabb volt, mint előző nap, biztosan megviselték azért őt is a történtek.

- Ja... Ez igaz. És... Most így mi lesz...? Mármint... Már úgy is tudják... - hangom elhalkult, de ő tisztán hallotta minden szavamat.

- Igazad van. Már mindegy... - suttogott és váratlanul számra tapasztotta az övét.

Nem volt totálisan Taehyungos, kicsit higgadtabb, mégis elég érzéki. Puha nyelvével végig simított felső ajkamon, bejutást kérve számba, amit meg is adtam neki. Pár percig csókolóztunk, majd újra megostromolt, mint már megannyiszor...

- Tae... Hyung... - akadt el a szavam egy óra múlva harmadszor, és elélveztem. Ki ne élvezne el Kim Taehungtól? Esélytelen, hogy kibírd.

Megint elélvezett. És megint nem húzta ki.

Nem is tudom mit vártam, talán azt, hogy most, hogy a többiek tudják, esetleg normális lesz, és megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. Ha már végig kúrt ezen a pár napon...

- Szóval... Van egy ötletem. Megjátszhatnánk, hogy össze vesztünk, és nem vagyunk együtt, közbe meg folytathatjuk ezt, amikor nem figyelnek. Meg hát halkabban. - ajánlotta fel egészen lelkesen és persze, hogy sejthettem volna, hogy ez lesz. Felálltam, felöltöztem és az ajtóhoz mentem.

- Nekem is van egy ötletem. Dögölj meg! - bebasztam az ajtót elég durván, és megkerestem a hotel kijáratát. Levegőre volt szükségem, messze ettől a baromtól.

- Ho hó, jól vagy?? Mi a... - ijedt meg Yoongi, mert sikeresen majdnem fejbe csaptam a bejárati ajtóval ahogy kilöktem.

- Jesszus... Bocsánat... Nem akartam... Azt hittem nem vagy itt... Azt... Mondta, hogy dalt írtok... - hadartam, hogy mentsem a helyzetemet és nyeltem egyet, amikor felfogtam, kimondtam, hogy Taehyungal voltam.

- Igen, dalt írunk, csak cigiztem. De mi a baj? Látom hogy nem vagy jól... Megint ő, igaz? - lépett arrébb, hogy kimehessek, és csak várta a válaszomat. Sötét szemeivel végig fürkészett, lábait keresztbe tette, úgy támaszkodott a falnak.

- Én... Semmi... Elegem van belőle... Nem bírom ezt így már...

- Bántott...? Erőszakból csinálja...? - szólt közbe, mert rátapintott a problémára.

- Nem... Csak... Kihasznál. De rohadtul. Már... Mármint... Én csak egy normális kapcsolatot akarnék, ő meg csak szexelni akar, és akkor kijelenti, hogy legyen titok, meg a faszom... - hadartam, és be is könnyeztem.

- Hé... Nyugi... Gyere ide... Ne sírj miatta, nem éri meg... - elém lépett és bal kezével a tarkómnál fogva magához húzott, kissé visszahúzódónak éreztem, hisz Yoongi olyan, de nagyon jól esett tőle.

- Köszi... - bújtam hozzá és szipogtam. Bocsi, Valentino pulcsi.