KIM TAEHYUNG FF. (BTS)

♡5.♡

- Nézz rám, ha beszélsz. - szűrte ki fogai közül a szavakat.

- Jó... - néztem rá, majd újra az asztalt bámultam inkább.

- Mi a bajod? - fordított maga felé és nekinyomott a pultnak...

- Se... Semmi...? - motyogtam, szinte visszakérdeztem.

- Nem úgy látom... - simított végig arcélemen a hüvelykujjával, közben több ujjával a nyakamat cirógatta. Nyeltem egy bazinagyot, de tartottam a szemkontaktust.

- Ni... Nincs semmi, csak... Túl közel vagy és... Nyomsz... - suttogtam a végét, az arca alig volt 20 centire az enyémtől és valóban durván nekem nyomta magát, megint.

- És az baj? - harapta be a száját.

- Hát... Nem tudom... Szabad ezt? - komolyodtam el.

- Amit nem tudnak, az nem fáj... - vonta meg a vállát.

- Hát... Oké... És... Mit szeretnél...? - pirultam el kicsit.

- Megrontani nem tudlak már, nem vagy szűz... Az után az ember után csak jó lehetek veled. Nem? - kacsintott, én meg lefagytam. Most tényleg azt akarja?

- Taehyung... Nem jó ötlet... Ha nem jól sül el, tiszta ciki lenne utána... - haraptam be én is a számat.

- Nyugi... Nem lenne ciki... Csak egy kicsit... Kisegítjük egymást. - nyúlt be a pulcsim alá és a bugyim szélénél matatott.

- Ta... Taehyung... - elhaló hangomat másik kezével el is nyomta, amint végig simított ajkaimon.

- Nyugi kislány... Bízd rám magadat... - hajolt a számhoz és lassan összeillesztette az övével. Balfaszul sikerült viszonoznom, amin meg is lepődött.

- Szóval... Nem vagy szűz, de nem tudsz csókolózni... Értem. - nézett a szemembe, én meg eltoltam magamtól.

- Mondtam, hogy ne csináld, mert gáz lesz! - akadtam ki és a fejemet fogva sétáltam arrébb tőle.

- Hé! Ki mondta, hogy ez zavar engem? Örülök, hogy velem volt az elsőd... - kuncogott és újra derekam köré fonta karjait.

- Mi a célod ezzel...? - néztem fel rá, amitől majd kitört a nyakam.

- Tudod milyen szar álló farokkal aludni? - kérdésére arcom újra egy paradicsom színét vette fel, igyekeztem a lényegre térni.

- És? Mi közöm nekem ahhoz? - forgattam a szememet.

- Az, hogy miattad áll, szerinted nem elég ok? - vonta meg a vállát.

- Amm... Nem? - nevettem el magamat szánalmas kis tervén, mire ajtó nyitódást hallottunk. Nem tudtuk melyik fiú az, de összenéztünk és egyből tudtuk, hogy nem akarunk magyarázkodni, szóval Taehyung szobája felé vettük az irányt.

- Helloka... - mosolygott le rám ahogy beértünk és egymásnak simulva hallgatóztunk az ajtónál. Kivételesen a mosolya teljesen normálisan hatott, nem úgy, mint valami pedofil.

- Figyelj... Nem akarok semmit erőltetni neked, csak... Kurvára áll, és... Jah, egyértelműen miattad. - sóhajtott egy nagyot, mire én felnéztem rá és lesmároltam.

- Ne dumálj... Csináld. - suttogtam ajkaira, mire a fenekem alatt fogva vitt az ágyához és dobott rá. Hevesen csókolgatni kezdett, hol a nyakamat, hol a számat, amit halk nyöszörgésekkel dicsértem. Pár pillanat alatt lekerült róla a pólója és a boxere, így betekintést nyerhettem hatalmas méretére.

Fél óra múlva kifáradva dőlt mellém. Nem csodálom, bele adott apait-anyait. Hogy élveztem-e? Igen. Hogy zavar-e, hogy nem is ismerem? Naná, hogy zavar! De nézzük a jó oldalát, ilyen jót még soha nem éreztem oda lent. Tényleg kitett magáért.

- Maradhat ez a mi kis titkunk? - súgta a fülembe, ajkát végig húzta fülcimpámon.

- Mih...? Miért? - esett le, hogy mit is mondott.

- Tudod... Fura lenne, ha a többiek megtudnák, pláne Namjoon... Szóval... Tartsd a szád te is. - vonta meg a vállát, mintha ez olyan kis dolog lenne.

- Rohadj meg, Kim Taehyung - szálltam ki mellőle és hiper sebességel öltöztem vissza. Hogy lehettem ekkora hülye? És hogy lehet valaki ilyen paraszt?

- Azért megismételjük? - szólt utánam, mire bebasztam az ajtót előtte. A kurva anyját...

- Mi... Mi... Mi történt...? - riadt fel Jimin ahogy berontottam (megint).

- Aaaaaahhhhhjjjjjj - estem az ágyra mellé, mire bíztatóan végig simított a hátamon.

- Nyugi, semmi baj! Mi történt? Egyáltalán hány óra? Hol voltál? Kivel??? - kapkodta a fejét az események között.

- Szex, kihasznált, hajnali 3, a szobájában, Taehyung - motyogtam monoton hangon.

- Várj... MIVAN??? TE SZE... - kezdett volna kiabálni, de befogtam a száját.

- Csss! Ne hallja már mindenki! - engedtem el.

- Te... Szexeltél Taehyungal... - vágott hülye fejet, mire csak bólintottam.

- Mi az, hogy kihasznált? - faggatott tovább.

- Hát... Megtörtént... Aztán azt mondta maradjon a mi titkunk és, hogy megismételjük-e... - magyaráztam el, mi is történt.

- De de de várj, mit kerestél te nála??? - akadt ki egyre jobban. Részletesen elmeséltem neki mindent, amit figyelmesen végig hallgatott.

- ... Aztán most itt vagyok. Ennyi. - sóhajtottam a végén.

- Ahj, kislány... Sajnálom... - nézett rám szomorú kiskutya fejjel és szorosan magához ölelt.

- Köszi... - bújtam hozzá.

- Szerintem aludj erre egyet... Az most jót tenne. Lehet... Lehet nem úgy gondolta... Nem tudom, ahj, olyan nehéz! Mikbe keveredsz, már az első nap! - rázta a fejét, mire elkeseredve néztem vissza rá.

- Ugye nem mondod el a többieknek...? - nyeltem egy nagyot.

- Dehogy mondom, neked sem ajánlom. Ha ezt Namjoon megtudja, tuti kicsinálja Taehyungot. - motyogott maga elé.

- Oké... Kösz Jimin... - bújtam hozzá újra, alvásra készen. Szinte azonnal elnyomott az álom.

.
.
.

- Hé, Roksanne... Kelj fel! Rosszat álmodtál? - keltegetett lágy hangon Taehyung.

- Igen... Csak egy rossz álom volt... - mosolyogtam a férfira, aki kicsit aggódva nézett rám.

- Mit álmodtál...? - simított végig arcomon és mellém dőlt az ágyon.

- Azt mondtad, nem akarod, hogy a többiek tudjanak a kapcsolatunkról... És kiderült, hogy csak meg akartál fektetni. De szerencsére csak álom volt... - másztam rá és mellkasára döntöttem a fejemet.